halálvágy - storno

 sose jussak el addig a (vég)pontig, hogy meg akarjak halni , akár kósza, átfutó  gondolatként, mert félek sikerülne...

és máris hiába bánnám meg, - utólag. Nem lehetne visszacsinálni....

(úgy tudom, vannak jogik(?) , akik képesek a tudatos halálra, s akkor halnak meg tényleg, amikor akarnak, meditációban...)

rá is kerestem, jól tudom:

Igen, a jógikus és bizonyos buddhista tradíciók szerint léteznek olyan magas szintű jógik, mesterek, akik képesek tudatosan megválasztani a haláluk időpontját, és meditáció közben (szamádhiban) elhagyni a fizikai testüket.

Ezt a jelenséget a jóga hagyományban mahásamádhinak (nagy samádhi) nevezik. 

A legfontosabb tudnivalók erről:

• Tudatos távozás: Az előrehaladott jógik képessé válnak arra, hogy prána (életenergia) irányításával, félelem és fájdalom nélkül, tudatosan hagyják el a testet, mintha csak levetnének egy régi ruhát.
• A meditáció szerepe: A halál folyamata a jógi számára meditációvá válik, amelyben a tudatosság folyamatos marad. A folyamat során a jógi a pránát a szívből a fejtetőre (brahmarandhra) vezeti, és ott hagyja el a testet.
• Mahásamádhi: A megvilágosodott jógi halála nem egyenértékű a közönséges halállal. Ez a végső egyesülés az isteni tudattal, amely megszünteti a karma körforgását és az újraszületést.
• Híres példák: A jógikus irodalom és történelem több ilyen esetet is említ, mint például Sri Aurobindo, Lahiri Mahasaya, vagy Paramahansa Yogananda, akik előre tudták, mikor távoznak.
• Tukdam (buddhista tradíció): A tibeti buddhizmusban ismert a "tukdam" állapot, amikor egy nagy mester klinikailag halottnak minősül, de a teste napokig vagy hetekig nem indul oszlásnak, mert a tudat egy mély meditációs állapotban marad a testben. 
• 2. Thukdam (Tibeti buddhista meditáció)
  A tibeti hagyományban a magas rangú lámák a klinikai halál beállta után is mély meditációs állapotban maradnak. 
  • A folyamat: Bár a szív és a légzés leáll, a tudat legfinomabb szintje még a testben marad, a "tiszta fény" állapotában meditálva.
  • Tudományos vizsgálatok: Orosz és amerikai tudósok (például a Dalai Láma támogatásával) is kutatták ezt a jelenséget. Megállapították, hogy a thukdam állapotban lévő szerzetesek teste sokkal lassabban indul oszlásnak, mint az átlagos halottaké. 

Ez a képesség a hosszas, kitartó spirituális gyakorlás (jóga, pránájáma, meditáció) eredménye, amely révén a gyakorló teljes mértékben uralja az elméjét és a testét.