izonyára egsz más lehet születésnapi köszöntőket irni mint nekrológokat.
ezt még N. előtt irta szerkesztőkük, lányom
hát igen... születünk és meghalunk...
izonyára egsz más lehet születésnapi köszöntőket irni mint nekrológokat.
ezt még N. előtt irta szerkesztőkük, lányom
hát igen... születünk és meghalunk...
miért kell nekem minden hülye (magyar ) filmet megnézni?!
igaz, még vasárnap, s nem is volt telt ház, hát mert utoljára adták, addig már mindenki megnézhette(?)
de ők biztos tudják...
:
7, 51-kor kérdem lányom tól sms-en? Olvastad?
7,52-kor azaz rögötn válaszol: hogyne, nagyon sajnálom
és perceken belül olvasom mr a nekrológot a Magvető oldalán:
hineni - a portrékiállitás cime
még meg is fordult a fejemben a héber szó láttán, hogy netán zsidó a fotómővész
de nem - tisztázta rögtön a nyitás elején, hogy Feldmártól ered a cim. róla csinálta az első portrét, aminek kézhez kapása után rögtön igy reagált a (zsidó) pszichológus, hogy ez olyan mint a hineni, mint mikor a bibliai Ábrahám azt mondta Istennek , hogy hineni itt vagyok készen állok.tégy velem amit akarsz...stb (pontosan nehezen forditható magyarra)
látva az álló teljes alakú portrékat, akik/amik a sötétből tűnnek elő
eszembe jutottt L Cohen Hineni (utolsó) dalának vissza-visszatérő gondolata is:
Ha te azt akarod,hogy sötétebb legyen,
mi megöljük a lángot a fényt...
azt akarod, hogy sötétebb legyen...
de ez csak véletlen egybeesés, mint tisztáztuk is
(mindenesetre Cohennek ez a dal ill ez a gondolat volt legutolsó alkotói megnyilatkozása)...
hineni...
tele van boritva az egész kiállitóterem a portrékkal (a 76ból mind nem is fért el mind, a profilportrékból)...
20-án itt lesz a kötetbemutatóm, nézegettem is. mi , ki lesz a hátterem Vámos? Müller Péter Sziami?
és egyáltalán elférünk-e a képektől ? :)
lehet hogy furcsa is lesz ennyi figyelmes tanú előtt beszélgetni Liebeléről és lányáról meg a többiekről...
hineni....
igaz is , meg is beszéltük az ignővel a meghivót, a fotóját, ami a botitóé is, de maga a portré, a kettősportré anyuval...
csak egy kikötésem volt, azt akarták a nevem alá irni, hogy iró, persze tiltakoztam, - attól, hogy irogat:) az ember, még nem iró!!!
és ne is irjanak semmi titulust a neve alá, csak a nevem, (tán még azt se kéne, mint a középkori M S mesternek) és még véletlen se amit pedig szoktak "nyugalmazott pedagógus"
ez olyan mintha már meghalt volna az ember(nyugodjon békében, elparentálták) a pedagógustól is a hideg ráz (pedajgogosz, akik ókori rabszolgaként kisérgették a gyerekeket)
(gimn. TANÁR VOLTAM S SZERINTEM AZ IS MARADTAM...
DE LEGYEK ÉN CSAK A NEVEM
(A FOTÓMŰVÉSZ PORTRÉI MELLETT IS CSAK EZ ÁLL.... legyenek rajta, irók, szinészek, tudósok bár) - mind ember (Isten előtt)
ecce homo
nekem muszáj megörökiteni. mindent (?)
ismertem a darabot, egy időben minden Szabó Magdát elolvastam, ezt a Pilátust ugyan nem biztos, de láttam egy emlékezetes darabot belőle a tévében, Hámori Ildikóval és Győri Annával...anya és lánya,,felejthetetlen volt
ez a mostani is... majdnem annyira
Bánfalvi Ágnes (egész más alkatával, mint Hámori)...remek volt! az a tétova, esetlen mozgása...szerencsétlenkedése, ügyetenkedése, helyét nem találása (kiszakitva falusti otthonából a fővárosba lánya mellé, egy kis zugba) , nem tudott kikászálódni a férje halála keletkezte kilátástalanságból..
csak a halálba - egy félig tudatos - a kilátástalan jelenből a szép múltba révülő - állapotában
a lánya hiába próbált segiteni rajta, tilalmaival, szigorával nagyon rosszuk csinálta!
nem hiába omlott össze a végén egy székre, apját anyját kiáltva - árván... magára hagyva...
megrendültem, igen, megint...most icipicit az ő sorsát is átélve (bár végig nagyon ellenszenves volt, értetlenségével és érzéketlenségével)
nehéz dolgok ezek, mindkét oldalról nézve...
elfoglalták a kedvenc törzshelyem az étterem legvégében igy kénytelen vagyok a szembesarokba egy 6 személyes asztalhoz ülni(mert ez is falnál van, ne legyen mögöttem senki)
nézelődök, (mobilom otthon, igy intenzivebben? a való világban) egy pici gyerek ül a terem végében az asztal mellett, hadonászva, mellette babakocsija, s mellette az anyja a kis barátnőjével, fontoskodnak...
amúgy üresek az asztalok nagyjából, a másik asztalnál egy szemüveges nő lecsúszott hajjal frizurával, marokra fogott felemelt villával idegesen nézi a mobilját, néha belekap, halászlé mellettük
ők nem soká el is mennek, akik szembeültek , férfiak, megmarkolásszák a halászlét (én nem mertem azt kérni a feltételezhető szálkák miatt)
de jön helyükre egy nagy társaság, ők épp 6an vannak, látom a kék pulóveres az ablaknál pakolássza a kabátját, fiatalabb , vöröses hosszúhajú nő két nagykamasz fiúval, s szembe egy kopaszodó férfi - igen, ők pont 6anvannak, jön a pincér , étlapról esznek, nem menűt. és külön kivánságuk a más köret...
lassan készülődök, már a kabátom is rajtam, mikor hirtelen mellettem látom a kék pulóverest, a nyakamba is borul, hát igen , ismerem, hogy nem ismertem föl mindjárt?!, tanitványom volt, több mint 50 éve, ofja voltam, facebookon érintkezünk is... életben is szép vagy (s még mindig!) - mondom neki, a fb ra utalva, elkerültek valami környéki faluba, ovőnő lett, unokákkal, csak fb-on látom ...jaj, nem is tudom, hogy nem ismertem rögtön rá, dehiszen a lányát is tanítottam, mondja, jön is, hát persze, rákérdezek mikor is tanithattam, 94-98-ig járt a gimibe, no én 96-ban mentem nyugdíjba, akkor nem végig, de nem is eleitől. mert ahogy rájövök, ez volt az a bizonyos b osztály, akit "rámsóztak", ... szülni ment a korábbi irodalom tanárjuk, úgy kerültem hozzájuk (dobáltak össze vissza! helyttesitgetni is)nem jut eszébe a neve, nekem viszont igen O Klára, őt nagyon szerették, igy utána csinálhattam volna én bármit is, az előítéleteikkel nem birhattam megbirkózni, nem jöttem ki veletek valami jól - mondom sajnálkozva most (ez volt az egyetlen ilyen osztályom, emlékeim szerint) Igen, mert puskáztunk! (no, megfejtődött a rejtély! Megvan az ok! Mert a puskázást nem bírtam elviselni, aki puskázott az velem örök haragba esett, node ha az egész osztály...? már mindent értek s kicsit meg is könnyebbülök... Ugye mi jól kijöttünk? - fordulok az anyjához. Ó, igen, mondja igazi mosollyal, és hozzá is teszi, hogy az irodalomszeretet, amit beléjük oltottam, megmaradt neki mai napig.....
mégis csak boldog vagyok!
mint 1979-ben, velük? (a gimi udvarábn egy részükkel, délután...)
a HAGYMAHÁZBAN VOLT az Istók film 2 órás!) vetitése
itt a tanitványok, kollegák emlékeztek rá, gyönyörűen, változatosan, szivvel, tényleg szinte megelevenült Margit nénijük alakja
Kedves meglepetés volt hogy kiválasztott alakja G Kati v igazgatónő, az Istók alapitvány mindenese, beszélt arról, hogy lett az első Istók dijas Turi Timi (lányom)...mert az fontos volt hogy ki lesz az első... (s ő 9 évesen már nem "akárki" volt:. hanem valaki)
Ja és én voltam Istók Margit "magyar hangja" :) az én hangomon szólaltak meg visszaemlékezései (egy hosszú monológ )képekkel előhozva. megelevenitve, bár a hangom nem volt alt 3 (ahogy Kerek F is emlitette, és emlékeimben is élt hogy nagyon mély) de az olvasás közben is úgy éreztem hogy kicsit sikerült azonosulni vele...
a jelenlevő tévéoperatőr elmenőben megkoccintotta a vállam, kérdezve, hogy én vagyok a hang? ?:)
a vetités végén (igy) én is kaptam egy kálát
és miután azt mondtam az átadó rendező-szerkesztőnek, hogy nagyon szép volt a film. Fantasztokus Ő ezt monda rá, hogy te vagy fantasztikus! (hm)
Kálmán, a remek operatőr-vágó elküldte a filmet, megjegyezve, hogy rossz volt a hang a hagymaházban (valóban túl erősen torzitott).. de itt jó...
gratuláltam neki, de ő is a remek narárációért nekem... (milyen udariasak...)
Makóra újabban rendszeresen s hazatérő régi kedves tanitványommal beszélgetünk...(az Istók film vetitése előtt a Hagymaházban) hogy hogy is van ez
miután Pesten élte le aktiv életét visszahúzta a szive szülőföldjére, én meg bár mindig is fiatal koromban Pestre vágytam, s most ott vannak a leszármazottaim, s lakhatnék Pesten is, ,itt ragadtam
pedig minden szabad időmben felruccantam Pestre, és aztán számoltam be utána az élményeimről a tanitványaimnak - juttatja most eszembe tanitványom
bizony főleg szinházi előadások..., volt úgy hogy egy nap kettő is.... .
de jó is, hogy beszámoltam róla, juttattam nekik is belőle....
jeles születésnapok...