2026. március 31., kedd

születésnapi köszöntő

izonyára egsz más lehet születésnapi köszöntőket irni mint nekrológokat.

ezt még N. előtt irta szerkesztőkük, lányom

hát igen... születünk és meghalunk...


Szécsi Noémi 50
Boldog születésnapot! Turi Tímea posztjával köszöntjük:
Noha sokat tanulunk róla az iskolában, voltaképpen senki sem tudja, mit jelent szabadnak lenni. Fontosak számunkra a szabadságharcos narratívák, szeretjük mantrázni a beszéd és a gondolkodás szabadságának fontosságát, ám hogy ez mit is jelent, az már sokkal nehezebb kérdés. Ezért is olyan üdítő figyelni Szécsi Noémi munkásságát. Már első regénye, A finnugor vámpír megjelenése is friss levegőt hozott a kortárs magyar irodalomba, későbbi könyvei pedig – témaválasztásaival, formai megoldásaival együtt – mindig megjósolhatatlanok voltak a megelőző művek felől. Szécsi Noémi mint rutinos idegen és állandó kívülálló könyveivel mégis egyszerre van otthon a Tanácsköztársaság zavaros napjaiban, a gyerekirodalomban és a kortárs szatírákban, vagy épp a felnőtteknek szóló állatmesék szarkasztikus világában. Az pedig, hogy szépírói munkássága mellett a figyelme a nőtörténet és a tudományos ismeretterjesztés felé is fordult, csak első látásra meglepő fordulat. Nem véletlenül gravitálnak kérdései az 1848-as forradalom felé, pontosabban annak utóéletéhez, merész trilógiája (a Nyughatatlanok, a Gondolatolvasó és az Egyformák vagytok) mégis inkább azt kutatják, ki milyen árat fizet a saját és mások szabadágáért. Szécsi Noémi írói működése is azt mutatja ugyanis: a szabadág végeredményben a saját magunkat állandó rabigába hajtó munka eredménye. Kívánjuk, hogy nyughatatlan írói figyelme újabb és újabb meglepetésekkel ajándékozzon meg még minket, hűséges olvasóit.
Fotó: Szilágyi Lenke



beléd estem

 miért kell nekem minden hülye (magyar ) filmet megnézni?!



igaz, még vasárnap, s nem is volt telt ház, hát mert utoljára adták, addig már mindenki megnézhette(?)

de ők biztos tudják...

:

2026. március 30., hétfő

az iró és szerkesztője

 




 



 












 




 



 





 






 

Nádasdy...

 7, 51-kor kérdem lányom tól sms-en? Olvastad?

7,52-kor azaz rögötn válaszol: hogyne, nagyon sajnálom


és perceken belül olvasom mr a nekrológot a Magvető oldalán:


Nádasdy Ádámtól Turi Tímea búcsúzik:





Akik ott voltunk, sosem felejtjük el, milyen volt, amikor Nádasdy Ádámot a FISZ-táborban 2022 nyarán körbeülte népes, figyelmes közönsége. Most ezen a különösen szürke, esős reggelen furcsa vigasz visszagondolni arra a verőfényes délutánra, amikor a susogó lombok alatt megkérdezte Károlyi Csaba, hogy újabban miért ír olyan sok istenes verset. Nádasdy körülnézett, és azt mondta: „Van egy rossz hírem, egyszer mindannyian meghalunk” – és tanárosan felemelte mutatóujját, úgy nézett körül, mintha egyszerre mindenkire –, „nem most, de kivétel nélkül.”
Hát akkor ő most.
Akik ismertük, sosem felejtjük el páratlan stílusát, édes humorát, szigorú tudását – és hogy a legszigorúbb mégis önmagával volt. Akik vele dolgozhattunk, akik voltunk olyan megátalkodottan szerencsések, tőle tanulhattuk, hogy a távolság nem elválaszt, hanem összeköt, hogy a munka gyógyír majdnem minden bajra, és most tőle tanultuk meg azt is, hogy csak majdnem. Pontos volt, precíz és fáradhatatlan, és teljesen unortodox módon lett széles körben is népszerű – nemcsak költőként, de nyelvészként, műfordítóként is. Mert hiteles volt, és ellenállhatatlan.
Akik olvastuk őt, sosem felejtjük el, hogy bármiről írt, az érdekes volt. Nem volt az a száraz nyelvészeti összefüggés, az a verstani kérdés, ami ne lett volna eszméletlenül izgalmas úgy, ahogy ő mesélte el. A memoárírástól határozottan – és persze milyen udvariasan – elzárkózott, de amikor történeteket mesélt a gyerek- vagy a fiatalkoráról, az mind-mind feledhetetlen stílusú elbeszéléssé vált. Amit emlékeiből közössé tett, azt is pedagógiai célból tette: okuljunk e példákból. Ugyanígy a verseiben is minden apróság fontos lett: egy nipp, egy reggeli vagy egy esernyő; minden fontos volt, amit a figyelme azzá tett.
A tőle tanultak kapcsoljanak össze műveivel és minket ezután is.

A fényképet 2024 júniusában a Billeg a csónak című kötet bemutatóján készítette Valuska Gábor. 


s alatta 1, 2 ezer ember reagálása...









portré kiállítás - könyvbemutatóm közt

 hineni - a portrékiállitás cime

még meg is fordult a fejemben a héber szó láttán, hogy netán zsidó a fotómővész












de nem - tisztázta rögtön a nyitás elején, hogy Feldmártól ered a cim. róla csinálta az első portrét, aminek kézhez kapása után rögtön igy reagált a (zsidó) pszichológus, hogy ez olyan mint a hineni,  mint mikor a bibliai Ábrahám azt mondta Istennek , hogy hineni itt vagyok készen állok.tégy velem amit akarsz...stb (pontosan nehezen forditható magyarra)


látva az álló teljes alakú portrékat, akik/amik a sötétből tűnnek elő

eszembe jutottt L Cohen Hineni (utolsó) dalának vissza-visszatérő gondolata is:

 Ha te azt akarod,hogy sötétebb legyen, 

mi megöljük a lángot a fényt...

azt akarod, hogy sötétebb legyen...


de ez csak véletlen egybeesés, mint tisztáztuk is

(mindenesetre Cohennek ez a dal ill ez a gondolat volt legutolsó alkotói megnyilatkozása)...



hineni...


tele van boritva az egész kiállitóterem a portrékkal (a 76ból mind nem is fért el mind, a profilportrékból)...




20-án itt lesz a kötetbemutatóm, nézegettem is. mi , ki lesz a hátterem Vámos? Müller Péter Sziami?

és egyáltalán elférünk-e a képektől ? :)

lehet hogy furcsa is lesz ennyi figyelmes tanú előtt beszélgetni Liebeléről és lányáról meg a többiekről... 

hineni....


igaz is , meg is beszéltük az ignővel a meghivót, a fotóját, ami a botitóé is,   de maga  a portré, a kettősportré anyuval...




csak egy kikötésem volt, azt akarták a nevem alá irni, hogy iró, persze tiltakoztam, - attól, hogy irogat:) az ember, még nem iró!!!

és ne is irjanak semmi titulust a neve alá, csak a nevem, (tán még azt se kéne, mint a középkori M S mesternek) és még véletlen se amit pedig szoktak "nyugalmazott pedagógus"

ez olyan mintha már meghalt volna az ember(nyugodjon békében, elparentálták) a pedagógustól is a hideg ráz (pedajgogosz, akik ókori rabszolgaként kisérgették a gyerekeket)

(gimn. TANÁR VOLTAM S SZERINTEM AZ IS MARADTAM...

DE LEGYEK ÉN CSAK A NEVEM 

(A FOTÓMŰVÉSZ PORTRÉI MELLETT IS CSAK EZ ÁLL.... legyenek rajta, irók, szinészek, tudósok bár) - mind ember (Isten előtt)

ecce homo

2026. március 29., vasárnap

megrendülve

 



előre bocsátom (mosva kezeimet), hogy nem mondták be az előadás elótt hogy kapcsoljuk ki mobiljainkat és nem lehet semmi felvételt csinálni, s mivel épp mellettem a lépcsőn az egész darabot felvették televizióra (. gondoltam én is... csinálok pár képet sutyiban...




nekem muszáj megörökiteni. mindent (?)

ismertem a darabot, egy időben minden Szabó Magdát elolvastam, ezt a Pilátust ugyan nem biztos, de láttam egy emlékezetes darabot belőle a tévében, Hámori Ildikóval és Győri Annával...anya és lánya,,felejthetetlen volt

ez a mostani is... majdnem annyira



Bánfalvi Ágnes (egész más alkatával, mint Hámori)...remek volt! az a tétova, esetlen mozgása...szerencsétlenkedése, ügyetenkedése, helyét nem találása (kiszakitva falusti otthonából a fővárosba lánya mellé, egy kis zugba) , nem tudott kikászálódni a férje halála keletkezte kilátástalanságból..


csak a halálba - egy félig tudatos - a kilátástalan jelenből a szép múltba révülő - állapotában


a lánya hiába próbált segiteni rajta, tilalmaival, szigorával nagyon rosszuk csinálta!

nem hiába omlott össze a végén egy székre, apját anyját kiáltva - árván... magára hagyva...

megrendültem, igen, megint...most icipicit az ő sorsát is átélve (bár végig nagyon ellenszenves volt, értetlenségével és érzéketlenségével)


nehéz dolgok ezek, mindkét oldalról nézve...

tanitványok -visszatekintve

 elfoglalták a kedvenc törzshelyem az étterem legvégében igy kénytelen vagyok a szembesarokba egy 6 személyes asztalhoz ülni(mert ez is falnál van, ne legyen mögöttem senki)

nézelődök, (mobilom otthon, igy intenzivebben? a való világban) egy pici gyerek ül a terem végében az asztal mellett, hadonászva, mellette babakocsija, s mellette az anyja a kis barátnőjével, fontoskodnak...

amúgy üresek az asztalok nagyjából, a másik asztalnál egy szemüveges nő lecsúszott hajjal frizurával, marokra fogott felemelt villával idegesen nézi a mobilját, néha belekap, halászlé mellettük

ők nem soká el is mennek, akik szembeültek , férfiak, megmarkolásszák a halászlét (én nem mertem azt kérni a feltételezhető szálkák miatt)

de jön helyükre egy nagy társaság, ők épp 6an vannak, látom a kék pulóveres az ablaknál pakolássza a kabátját, fiatalabb , vöröses hosszúhajú nő  két nagykamasz fiúval, s szembe egy kopaszodó férfi - igen, ők pont 6anvannak,  jön a pincér , étlapról esznek, nem menűt. és külön kivánságuk a más köret...

lassan készülődök, már a kabátom is rajtam, mikor hirtelen mellettem látom a kék pulóverest, a nyakamba is borul, hát igen , ismerem, hogy nem ismertem föl mindjárt?!, tanitványom volt, több mint 50 éve, ofja voltam, facebookon érintkezünk is... életben is szép vagy (s még mindig!)   - mondom neki, a fb ra utalva, elkerültek valami környéki faluba,  ovőnő lett, unokákkal, csak fb-on látom ...jaj, nem is tudom, hogy nem ismertem rögtön rá, dehiszen a lányát is tanítottam, mondja,  jön is, hát persze, rákérdezek mikor is tanithattam, 94-98-ig járt a gimibe, no én 96-ban mentem nyugdíjba, akkor nem végig, de nem is eleitől. mert ahogy rájövök,  ez volt az a bizonyos b osztály, akit "rámsóztak", ... szülni ment a korábbi irodalom tanárjuk, úgy kerültem hozzájuk (dobáltak össze vissza! helyttesitgetni is)nem jut eszébe a neve, nekem viszont igen O Klára, őt nagyon szerették, igy utána csinálhattam volna én bármit is, az előítéleteikkel nem birhattam megbirkózni,  nem jöttem ki veletek valami jól - mondom sajnálkozva  most (ez volt az egyetlen ilyen osztályom, emlékeim szerint) Igen, mert puskáztunk! (no, megfejtődött a rejtély! Megvan az ok!  Mert a puskázást nem bírtam elviselni, aki puskázott az velem örök haragba esett, node ha az egész osztály...?  már mindent értek s kicsit meg is könnyebbülök... Ugye mi jól kijöttünk? - fordulok az anyjához. Ó, igen, mondja igazi mosollyal, és hozzá is teszi, hogy az irodalomszeretet, amit beléjük oltottam, megmaradt neki mai napig.....

mégis csak boldog vagyok!

mint 1979-ben, velük? (a gimi udvarábn egy részükkel, délután...)



valami önálló külön foglalkozásuk volt, beszaladtam hozzájuk akkor még nem-férjemmel, ő csinálta a fotót)

****

helyesbitések a fotóval...
1974-77!  a tablójuk:



szürete 1975




2026. március 28., szombat

AZ iSTÓK FILM

 a HAGYMAHÁZBAN VOLT  az Istók film 2 órás!) vetitése






itt a tanitványok, kollegák emlékeztek rá, gyönyörűen, változatosan, szivvel, tényleg szinte megelevenült Margit nénijük alakja

Kedves meglepetés volt hogy kiválasztott alakja G Kati v igazgatónő, az Istók alapitvány mindenese,  beszélt arról, hogy lett az első Istók dijas Turi Timi (lányom)...mert az fontos volt hogy ki lesz az első... (s ő 9 évesen már  nem "akárki" volt:. hanem valaki)

Ja és én voltam Istók Margit "magyar hangja" :)  az én hangomon szólaltak meg visszaemlékezései (egy hosszú monológ )képekkel előhozva. megelevenitve, bár a hangom nem volt alt 3 (ahogy Kerek F is emlitette, és emlékeimben is élt hogy nagyon mély) de az olvasás közben is úgy éreztem hogy kicsit sikerült azonosulni vele...

a jelenlevő tévéoperatőr elmenőben megkoccintotta a vállam, kérdezve, hogy én vagyok a hang? ?:)

a vetités végén (igy) én is kaptam egy kálát



és miután azt mondtam az átadó rendező-szerkesztőnek, hogy nagyon szép volt a film. Fantasztokus  Ő ezt monda rá, hogy te vagy fantasztikus! (hm)

Kálmán, a remek operatőr-vágó elküldte a filmet, megjegyezve, hogy rossz volt a hang a hagymaházban (valóban túl erősen torzitott).. de itt jó...

gratuláltam neki, de ő is a remek narárációért nekem... (milyen udariasak...)




itt a teljes 2 órás film




Pest - Makó

 Makóra újabban rendszeresen s hazatérő régi kedves tanitványommal beszélgetünk...(az Istók film vetitése előtt a Hagymaházban) hogy hogy is van ez

miután Pesten élte le aktiv életét visszahúzta a szive  szülőföldjére, én meg bár mindig is fiatal koromban Pestre vágytam, s most ott vannak a leszármazottaim, s lakhatnék Pesten is, ,itt ragadtam

pedig minden szabad időmben felruccantam Pestre, és aztán számoltam be utána az élményeimről a tanitványaimnak - juttatja most eszembe tanitványom

bizony  főleg szinházi előadások..., volt úgy hogy egy nap kettő is.... .

de jó is, hogy beszámoltam róla, juttattam nekik is belőle....

2026. március 27., péntek

Bartók, Istók Margit...

 jeles születésnapok...

Bartók ünneplésével kezdtük, a szobor körül... megható volt mindenek előtt ahogy ott állt a gyereksereg, akiket elüldöztek a mögöttük álló Bartók épületből, hiába is lett meg 4 év múltán (a jog malmai lassan őrölnek) a rehabilitálás, a jogtalanság kimondása,.... de szerencsére a szobor maradt
Bartók ott áll és nézi Varga Imre bölcs szemeivel is a vidéki tájat, messzire nézően...
a zenei igtól kaptam én is egy szál virágot Nárciszt, (nagyon kedvesen nevemen köszöntött), (Julika néni...🙂 kérdeztem kinek adjam, azt mondta Istók Margit néni ablakába rakjam, igy aztán végig szorongattam a kezemben ezt kivárva...
először azt se tudtam hova álljak Hova álljanak a belgák szerepben, idegennek éreztem magam , a diákok, zeneiskolai tanárok közt de aztán SZ Zs (az ő meghivására jöttem) gondoskodott rólam (is)
végül , észrevettem , a gyerekekhez sodródtam, s még titokban énekeltem is velük a népdalaikat....
jó sok virág felhalmozódott a szobor lábainál, nem hiányzottaz enyém



aztán átvonultunk Istók M emléktáblája közelébe
közben régi kedves tanitványom V Zsuzsa esett a nyakamba, már keresett (Pesten lakik, de a gyökerek hazahuzzák mindig!)



szép fuvolakettőst hallhattunk ...aztán Sz Csilla mint Istók tanitvány beszélt szeretettel Margit néniről (és legalább annyi önszeretettel magáról is:) amennyien követője)
falhoz állitottak bennünket közös fotózáshoz (előbb egy fához andalogtam, támaszkodni, s megint a gyerekek közé, lám (Csillagok, csillagokat énekelve)






a kész csoport fotón látom, megint én vagyok (lettem ) a legalacsonyabb )csigolyaacsúszások!)! 🙁 🙁

(jobb is nekem a gyerekek közt, lám), köztük azért nem törpülök el annyira...



a kész képen látom azt is h mellettem sorakoznak volt tanitványok V Zsuzsa, N Zsuzsa, B Andrea..na és lányom egykori kölcsönösen szeretett tanárai (nem vagyok én belga itt, mégse)... mert köztünk megmaradt az emberi kapcsolat...
elsétáltunk (én a biciklim tolva) még a z Istók házhoz. Ott egy másik tanitvány Páncél Tamás elevenitette föl Margit néni tanári -emberi emlékét...a ház előtt , mi olyan sokszor sokat látta vendégül a tanitványokat í(egyszer én is a szemben levő gimnáziumból elcsiptem egy jelenetet, mikor a nyitott ablakban beszélgetett egyikükkel.(közös tanitványunkkal!) ..vidáman)
odaraktam most az egyik párkányra az eddig szorongatott virágomat (éppenhogy elértem)