az előadás elején olyan szövegek hangoztak el a szinpadon a Presser könyve nyomán, hogy teljesen kiábrándultan már-már a zenéje se tetszett !!! Egy ellenszenves, kicsinyes, hiú, öntelt (fiatal)ember képe bontakozott ki előttem....
Aztán a végére ez megfordult... visszaállt a rend, a zene bevont
azt hiszem, jót tett P-nek az öregedés, az érés
tán még a zenéjének is
igaz is, a vége felé szinte nekrológok sorozatába váltott át az egész életút
kezdődött a Sulyok búcsúztatóval (és remek portréval)
az amúgy idegesitő, mármár fülsiketítően ripacskodó Murányi Tünde szinte (a nehéz természetú de nagyon emberi) Sulyok Máriával azonosulva botorkált végig a szinpadon , a dala meg mondhatni egy remekmű (rekviem?) ...(a többiek gyertyával kezükben ülték körbe...amik aztán végig ott maradtak... a szinpdon is
megrázó volt, ahogy a Somló Tamás (aTomi ) alakja megidéződött, majd Lauxé-
és az egyedülmaradásé
velük, helyettük is itt van (maradt) ő... "törve nem"
(a könyvét nem fogom elolvasni, de a zenéjét mindig örömmel hallgatom!) (meg szomorkásan)
a gyönyörű, szivhez szőló , szivből jövő dallamait (Bármit is beszéljen. az . a zene számit!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése