Tolom a biciklim a parkoló autók sora előtt, jön szembe a posta felől egy furcsa, bohókás öltözetű szerzet, rövid kockás nadrágban.Megáll az egyik autó mellett.
Mosolyog és köszön; Csókolom tanárnő!
Mosolyában felvillan egy régi, pajkos diákarc (bár nem ismerem föl., nem taníthattam, csak a gimibe járhatott ) Jónapot!- persze válaszolok én is mosolyogva, és... leesik a tantusz.
köszöntenek olyan nagy vehemenciával tanárnőként, hanem újra, még egyszer fiatal, boldog s csintalan diákok akarnának lenni - ha csak egy köszönés illuzórikus idejére is.
És ez annak rendje és módja szerint mindig meg is történik...
Sàndor Kovàcs
VálaszTörlésEz így igaz. Engem se tanított a tanárnő, de én tudom, hogy a gimnázium ereje abban van, hogy tisztességet, emberséget,emlékeket, világszemléletet kaptunk és ez egy életre szól. Timike sikereinek is nagyon örülünk.
Csávásné Zsuzsa
VálaszTörlésIgen, igen, igen!