2025. január 3., péntek

újévi koncertünk

 minden évben van, s mindig a remek fúvósszenekar(unk)kal...



ez úgy tartozik hozzá az új évem első napjához, akár a délelőtti-déli bécsi újévi koncert közvetitése...






mindig van egy u. n, sztárvendég is, legtöbbször énekes, de idén egy harsonaegyüttes volt

és olykor tűzijáték lezárásul, ami most nem volt (nem is hiányzott a nagy hidegben)...

lányom megkérdezte másnap azaz tegnap, hogy milyen volt a koncert

s én azt feleltem: különleges

szerintem jó szót találtam, különösen az elejére..


én tulajdonképpen, régebben nem szerettem a fúvószenét, de megváltozott a véleményem (izlésem?)

pl a Végzet hatalma nyitányt egy vonósokkal teli szimfonikus zenekar se játszhatta volna el árnyaltabban, finomabban!


aztán meg egy csoda következett, a hangszerek előtt, mellett emberi kórushang (de nem volt külön kórus...a zenekar tagjai dúdoltak is, ez aztán tényleg különleges volt



a polgármesterasszony elmaradhatatlan szózatáról nem beszélek, idegen elem egy koncerten, bár most Pilinszky áldásadó sorait idézte, illetve ezzel foglalta keretbe amit mondott, a zenekar szokásos köszöntése meg ha merev is, de helyén való (minden évben, külön a jubilánsoké, elgondolkodtató, hogy ezeknek az embereknek általában külön civil foglalkozása van, és mégis mennyire "profon" játszanak hangszereiken!



a karnagy dr Csikotának meg annyi zenei rangja, kitüntetése van, hogy lehetetlen felsorolni. 




nekem a harsonások nem nagyon tetszettek (de ezzel egyedül lehettem...)




a csúcs az volt, amikor a Csárdáskirálynőből hangoztak el részletek...miket mindenki ismer, s a karmester mosolyogva a közönség felé fordulva vezényelt a lelkes tapsot generálva




hangulatban nem volt hiány:
, a szinpadon se:







zárásul érdekes ,elgondolkodtató változtatásként  a Himnuszt játszották el..


nem volt se konfetti se semmi csinnadratta... s mint mér irtam tűzijáték se


én ahogy összefutottam az egyik zenésszel már kifelé menet, (pont a big Band sikeres műsorközlőjével), aki itt és most jubilált is

rákérdeztem, mi volt az a fantasztíkus  dal, ami mint egy kórusmű is hangzott el...

elő is vette, meg is mutatta a kottáját, le is fotóztam..





érdekes volt, hogy nem nagyon mozdult kifelé a közönség, beszélgettek, mindenfele

igaz, dermesztő hideg is volt kint, nem volt kellemes

(köd , zuzmara, sötétség)


biciklimért mentem, még tele volt a tároló a biciklikkel..

szinte kedvem lett volna visszamenni, de hét zene már úgyse volt a sportcsarnokban, sajnos!

,



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése