a változások fokozatosak, de folyamatosak, néha ugyan megugranak és szembetűnőek lesznek
vannak bennem is és körülöttem is
magamban egyszerűsödésben, redukálódásban látom (még stilusban is), ám ez csak a lusta látszat,
a mélyén tán az van, hogy sokmindent nem tarták már annyira fontosnak mélységébe leásva (nem ások!)
tőmondatok, félmondatok, pár szavas versecskék jelzik
de sokszor csak a láthatatlan jelenlét, halhatatlan csend - a legyintés (a minek?)
nem is nagyon vitatkozom, ha volna is miről s kivel
működik bennem egy belső fék...ami időben megakadályoz sokmindent
amúgy verstelen, álmatlan időszakaimból egyre több van
(ezek mindig együtt járnak azaz nem járnak)
nem is lesz majd feltűnő, hog eljön a "többi néma csend"á
A külső változásokról most nem irok. Szembetűnően romlás de sokszor az ellenkezője is, tehát összetett
ezekről most nem irok
, ennek kifejtése nem is férhet egy redukált stilusba bele :
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése