évértkelő2024 c vált(oz)ások

 a változások fokozatosak, de folyamatosak, néha ugyan megugranak és szembetűnőek lesznek

vannak bennem is és körülöttem is

magamban egyszerűsödésben, redukálódásban látom (még stilusban is), ám ez csak a lusta látszat,

a mélyén tán az van, hogy sokmindent nem tarták már annyira fontosnak mélységébe leásva (nem ások!) 

tőmondatok, félmondatok, pár szavas versecskék jelzik

de sokszor csak a láthatatlan jelenlét, halhatatlan csend  - a legyintés (a minek?)

nem is nagyon vitatkozom, ha volna is miről s kivel

működik bennem egy belső fék...ami időben megakadályoz sokmindent

amúgy verstelen, álmatlan időszakaimból egyre több van

 (ezek mindig együtt járnak azaz nem járnak) 

nem is lesz majd feltűnő, hog eljön a "többi néma csend"á

, mert olykor az ellenkezőjét is s ennek kifejtésenem is férhet egy redukélt stilusba bele :I)körülöttem romst tapasztalok de errfől most nemakarok beszélni)

ÉVÉRTEKELÉS 2024 - és én hogy voltam ?

 nehéz kérdés, mert hullámzóan, másrészt disszimulálok is olykor

épp tegnap szokásosan kérdezte lányom, hogy hogy vagyok, és hozzátette, hogy eléggé lent van a hangom

én meg mondtam, hogy eléggé lent is vagyok, én is, nem csak a hangom - és most nem volt kedvem mást mutatni

hát szoktam?

HÁT PERSZE!

S amúgy  is még év közben el is határoztam, hogy minden szokványos  hogy vagyok kérdésre, a szintén szokványos  köszönöm, jól vagyok választ fogom adni

(néha nem megy, vagy elfeledkezem róla, nade panaszkodni nem fogok, hiszen valójában  meg is vagyok a lehetőségekhez vagy  ahogy mondani szokták "koromhoz " képest

hiszen a háziorvosom is minden bajom a koromra fogja (hihi, pedig lassan ő is rámöregszik)

***

AHOGY NÉZTEM A bejegyzéseimet, tavaly ilyenkor tényleg beteg voltam, eléggé, felső légúti stb-vel...

idén h I ilyen nem is volt! hurrá!

---

mindenesetre csökkentett üzemmódra kapcsoltam

múló de intenziv rosszullétek háborgatnak ezekben az a jó, hogy nagyon hamar elmúlnak, de jobb lenne ha elő se jönnének

egyszer sikerült csak leesnem, a bicikliről

a szivem zavar, el kéne már menni a kardiológushoz, hiszen ez a legfontosabb szervünk, s pont ezzel nem jó kukoricázni (szivgörcsök, erős szivdobogások stb)

alvászavaraim is vannak, össze-visszaalszok, bár épp eleget

de sokszor vagyok álmos, mikor nem kéne

általában fáradt tudok lenni a végkimerülésig olykor

tudatalatt néha fölött is  azt hiszem a haláltól (is) félek (?) ,csak leirtam bár általában kerültem, mit unokanővére észrevételezte, körülirom....de nyolcvanon  túl már tényleg rá is kell gondolni, ha nem hülye az ember (unokanővérem amaőgy 90en is túl van! - és ő se hülye! :)

amúgy hallgatok "magamra" (megéri!)

újévi koncertünk

 minden évben van, s mindig a remek fúvósszenekar(unk)kal...

ez úgy tartozik hozzá az új évem első napjához, akár a délelőtti-déli bécsi újévi koncert közvetitése...

mindig van egy u. n, sztárvendég is, legtöbbször énekes, de idén egy harsonaegyüttes volt

és olykor tűzijáték lezárásul, ami most nem volt (nem is hiányzott a nagy hidegben)...

lányom megkérdezte másnap azaz tegnap, hogy milyen volt a koncert

s én azt feleltem: különleges

szerintem jó szót találtam, különösen az elejére..

én tulajdonképpen, régebben nem szerettem a fúvószenét, de megváltozott a véleményem (izlésem?)

pl a Végzet hatalma nyitányt egy vonósokkal teli szimfonikus zenekar se játszhatta volna el árnyaltabban, finomabban!

aztán meg egy csoda következett, a hangszerek előtt, mellett emberi kórushang (de nem volt külön kórus...a zenekar tagjai dúdoltak is, ez aztán tényleg különleges volt

a polgármesterasszony elmaradhatatlan szózatáról nem beszélek, idegen elem egy koncerten, bár most Pilinszky áldásadó sorait idézte, illetve ezzel foglalta keretbe amit mondott, a zenekar szokásos köszöntése meg ha merev is, de helyén való (minden évben, külön a jubilánsoké, elgondolkodtató, hogy ezeknek az embereknek általában külön civil foglalkozása van, és mégis mennyire "profon" játszanak hangszereiken!

a karnagy dr Csikotának meg annyi zenei rangja, kitüntetése van, hogy lehetetlen felsorolni. 

nekem a harsonások nem nagyon tetszettek (de ezzel egyedül lehettem...)

a csúcs az volt, amikor a Csárdáskirálynőből hangoztak el részletek...miket mindenki ismer, s a karmester mosolyogva a közönség felé fordulva vezényelt a lelkes tapsot generálva

hangulatban nem volt hiány:

, a szinpadon se:

zárásul érdekes ,elgondolkodtató változtatásként  a Himnuszt játszották el..

nem volt se konfetti se semmi csinnadratta... s mint mér irtam tűzijáték se

én ahogy összefutottam az egyik zenésszel már kifelé menet, (pont a big Band sikeres műsorközlőjével), aki itt és most jubilált is

rákérdeztem, mi volt az a fantasztíkus  dal, ami mint egy kórusmű is hangzott el...

elő is vette, meg is mutatta a kottáját, le is fotóztam..

érdekes volt, hogy nem nagyon mozdult kifelé a közönség, beszélgettek, mindenfele

igaz, dermesztő hideg is volt kint, nem volt kellemes

(köd , zuzmara, sötétség)

biciklimért mentem, még tele volt a tároló a biciklikkel..

szinte kedvem lett volna visszamenni, de hét zene már úgyse volt a sportcsarnokban, sajnos!

,

évértékelő 2024 akik elmentek...

 a legnehezebbel kezdem... 

aminek sosincs  vége

ma is,, ugyan már 2025 van , elment valaki, igaz, hogy 103 évesen, de a veszteség az mindenhogy veszteség, akárhány évesen is, s az csak rátét hoetgy ötszörös olimpiai bajnok (Klein majd Keleti Ágnes) (egyébként 92 éves unokanővérem tanitotta a Testnevelési Főiskolán)

az feltűnt, hogy nagyobb kort megélve halnak meg emberek, szerencsére, és ami csodálattal tölt el különösképp, hogy alkotnak mindvégig, Kurtág pl 98 évesen kezd operairásba most!+

(még van remény?) - (igen, ahogy Szerb Antal irta, amig élünk, bármi megtörténhet. Persze csak amig élünk... tőle is barbárul s korán vették el az életét)

Grétsy László   majd 92 évesen aludt  el, örökké mosolygott, ahogy fejtegette anyanyelvünk sajátságait, megálltunk vele egy (sőt több szóra)

Fejér Dénes öreg, ősrégi barátom   évesen ment el, bár azt hittem, ő halhatatlan.. a mindent felülmúló derűje, életessége miatt, de a végére mintha ő is kissé megtört volna...politikailg is csalódott "forradalmár"... 95 évesen

Debreczeni Tibor a fantasztikus, karizmatikus drámatanárom, utolsó percig hatni akart és hatott, a gondolataival, előadásaival (soha autentikusabb, szugesztívabb  bár kicsit beszédhibás) Pál apostolt!!! 96. éves volt...

Ferge Zsuzsa a csodálatos (szociológia) tudós és szociális lény, aki szegről végre földim (rabbi nagyapja  Kecskeméti Ármin, révén, kinél az én nagyapám volt hitk elnök) össze is á(ahogy nem barátkoztunk (amennyire elfogult visszafogottságom  engedte (aztán halála után derült ki , hogy távolról rokonféle is, a Löwök révén) (de hát ki nem?!)..majdnem 94 évesen...

Az egykor  csodálatos feledhetetlen (Rocco)  bár élete vége felé  össze-összeomló Alain Delon, 88 évesen távozott,  kinek hasonmása volt az én egykori egyetemista szerelmem (ő is elment pár éve) ...

az egykori jóbarát  (művésztanár) Takács Győző! Elment Makóról, az életünkből is ,de kerámiája pár méterre innen  örökre ott diszeleg az iskola falán (ahol tanitani is kezdtem, vele) ő 86 éves volt 

és a legfájóbb, mire még nincs még kerek "szövegem", unokabátyám: Ladányi Tomi.... 5 évvel idősebb nálam...

na és felsorakoznak már böven az egyidős kortársak, osztálytársak is...

Jimmy alias Kelemen János, akivel egyetemre jártam, hiába volt alacsony, már akkor kimagaslott, prof lett....(nemrég még közös csoporttársunkat, barátnőmet, Han Anit későbbi kollegáját búcsúztatta az Eltén, az én szavaimat is tolmácsolva..)

még az általánsi iskolából (azóta se láttam!) a jószivű s bátor (mellettem is kiálló) Horváth Erzsi a szomszéd faluban...

a gimiből a hátsó szomszséd kedves , közvetlen Faragó Buci

a daliás Stenszky Csaba...szintén gimis osztálytárs

no és nálam fiatalabbak is!:

a családban vőm apja: Vári Pista szegény

férjem öccse Turi Laci...

vőm nagybátyja a kedves és mint utólag derült ki kiváló épitész: König Tomi

gimis iskolatárs majd tanártárs Suba Sanyi!

és az örök-Júlia , aki most tényleg meghalt mindössze 73 évesen: Olivia Hussey

Megint szükebb s szegényebb lett a világom!

     

cserfes kislány a drogériában

 A DROGÉRIÁBAN kószálok, az év utolsó óráiban , megmaradt 3000ft értékű utalványomat elsózni utolső percben...

nehezen megy, olyasmit venni, ami kell is... veszek egy nivea krém tubust, meg egy dezodort, s sehogy se megy az utolsó ezres elkötése, igy sétálgatok, közben egy éles gyerekhangot hallok:

anya, ha idejössz, megmutatom, mit találtam

megkeresem a hang gazdáját, egy 3-4 év körüli pici lány áll anyja mögött, ki rá se hederít, kezében zacskó

arra sétálok: mit találtál? - kérdem

meg is mondja: gumicukrot

á!

még egy párszor elmondja, de eredménytelenül, mondókáját

végül elindul a kassza felé:

kifizetem...

van pénze? - kérdem anyját

á, dehogy, nevet  (hátra se néz)

de már a pénztáron túl van a lány

persze később visszajön , és azért esdekel az anyjának , hogy fizessék már ki azt a gumicukrot--

az anya nagyon elfoglalt, húgának akar venni valami ajándékot

de azért oda figyelhet a lányára is, mert most már gyerekrúzst(!) keresnek

Anya, hallom megint sokadszorra...de a folytatás most meglep, mi csendesebb is: szeretlek...

bécsi újévi koncert töredék

 hajnali 4 körül aludtam el, ez szilveszter éjszakáján nem is olyan nagy kunszt, csakhogy a bécsi újévi koncert 1-én 11, 15kor kezdődik, ehhez képest én véglegesen fél 12 körül ébredtem föl

de szerencsére a koncert két és fél órás, igy egy órácskát még elcsíphettem Belőle

igaz , balett már csak egy maradt

viszont  utoljára vezényelt MUTI, ez a 7. alkalma volt

83 éves , tehát kb kortárs, csakhogy én nem vezénylek, és nincs is ekkora állóképességem azt hiszem,,ó vezénylés nélkül sem..

a bécsi újévi hangversenyek állandó kisérői új éveimnek, emlékszem még Boskovskyra, ő volt igazán autentikus bécsi karmester (lengyel volta ellenére is), akár csak maga Strauss (aki most 200 éves) hegedűvel a kezében, úgy vezényelt, "bécsies könnyedséggel", és örökké mosolygott

Riccardo Muti szigorú,

 de mikor ritkán ő mosolyog , az nagyon igazinak tűni, s mélyről jövőnek, az is igazi! de mennyire

s amit mondott, hogy a zene gyógyszer

(szorgalmas szedője is vagyok, s ennek nincs is káros mellékhatása, mit a valódiaknak)

TELEFONFÜLKE 2011

 

a felejthetetlen rózsaszín elefánt

 Elhesegetem a gondolatát is

De rózsaszín elefántként
ott ólálkodik mindig

B 2025 K

 éjfél előtt lefeküdtem, s pár perc múlva 2025-ben keltem fel

ki volt készitve a kis pezsgő poharastul, de anélkül múlt el a forduló, hogy ittam volna

majd most

nem mindegy?

tulajdonképpen nem!

jobban kéne ragaszkodnom a "szertartásokhoz"!

de már nem megy, esnek szét a formák

de addig, JÓ, mig a tartalom megvan, ha elcsúszva is...

***

nem mentségül, de nem volt semmi ünnepélyes a Dunán se, ahol voltam, a csináljuk a fesztivált, gyöngébb  volt az átlagnál (s tán konzerv, hiába dicsérték agyon (a zsüri) - tulajdonképpen magukat..

volt himnusz éjfélkor

aztán pár ember , elsőnek Miklósa Erika mondott pár újévi gondolatot, Erika a 9 éves Biborka szövegét olvasta fel, s ki-ki maga belátása szerint, szedett-vedetten beszélt, köztársasági elnök sehol (ki is?:)

én még moziban is voltam este felé (Demjén dalaira ugrabugráltak, de a végén csak sikerült elbőgni is magam...

koncert jegyemért mentem, mert oda is (ha már Makón maradtam elmegyek holnap este

én megadom a módját...

a boldog új év (reményé) nek!