ezt találtam egy blogban - nagy örömömre sőt meghatódásomra, a Szegedi Egyetemről, illetve lányomról mint a Szegedi Egyetem jegyzetírójáról, sőt - rólam is -, mint anyukájáról - (aki persze -mint mindig, úton-útfélen- fotózik) :
lányom nemigen kedveli, ha írok róla, illetve ha róla irok, de hát "másnak szabad"?
találtam már így blogokat, versei átvételével, sőt egy blogot, ami egy holmiban megjelent novellájáról szólt, méghozzá "beléeszerelmesedni a szövegbe" címmel - azóta ez a blog (szövegestül) eltűnt a netről, igy -sajna -nem tudom visszahozni,
de most ezt a frisset csak azért is - részleteiben - idehozom. És köszönöm az irójának, hogy ilyen szépen ír (még rólam is:)
(lányomtól meg ... bocs...persze lányomnak is: kösz is; mert én is nagyon-nagy örömmel szoktam olvasni a Szegedi Egyetem-ben a jegyzeteit-tárcáit...)
Thursday, November 4, 2010
A Szegedi Egyetem
Amikor először volt kezemben az újság, akkor még csak 16 voltam, Kiskunfélegyházán. magyar fakton, harmadikosként. Sajnos unalmas volt az óra, de szerencsére mindig az én padomban volt az újság. Én azt szépen kiolvastam minden alkalommal, és ha nagyon tetszett, akkor haza is vittem. Így volt köztünk a hallgatólagos megállapodás azzal az ismeretlen évfolyamtárssal a bések közül, aki rendszeresen odatette a lapot. Akkor a jegyzet tetszett meg belőle a legjobban. Amik nagyon megtetszettek, azokat kivágtam és fiókba tettem.
FOTO Szerelem miatt jöttem Szegedre Budapest helyett, és a SzEGy-ből tájékozódtam az egyetemi életről. Gazdag kutlurális élet, kutatások, előadások, versek, riportok, és a jegyzet-rovat. Úgy éreztem, hogy ismerem is a Turitimit.
(...)
A
következő kép a Móra koli liftjénél játszó dik, amikor
kiderült, hogy a Turi Timi felettem lakik. Igen, Mórás. (És a
hihetetlen valósággá vált, ahogy Hrabal mondja az Őfelsége
pincére voltam c. könyvében annyiszor.) Felmentem hozzá
beszélgetni, és megígérte, hogy felolvassa a jegyzeteit
megjelenés után a Tisza Rádióban.
A következő kép
nyáron játszódik, a régi zsinagóga fáinak árnyékában. A Timi
odajött hozzám, és tudta a nevemet. A kkor is tudta, amikor a régi
hunginál találkoztunk. Akkor is, amikor januárban az anyukájával
sétált az utcán, aki lefényképezett minket, mert majdnem
ugyanúgy néztünk ki.
Fél évre rá megint találkoztunk, akkor is együtt voltak, megkérdezték, hogy éreztem magam Franciaországban, és Timi anyukája azt is megkérdezte, hogy felvehet-e iwiw-en.
A
középiskolásként annyira meg akartam ismerni a Turi Timit. Akkor
sokat olvastam az írását, és most is azért írok róla, mert az
írását olvastam. És talán csak annyit akarok kihozni ebből a
bejegyzésből, hogy örülök, hogy Szegeden vagyok, és örülök,
hogy bármi lehetséges.
:) "
aliz2. :: 2010. nov. 5. 8:59 :: 7 komment
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése