egész nap egyedül tengek-lengek
hullámzó de többnyire vacak kedéllyel, fizikai állapottal...
de igyekszem mindig lekötni magam valamivel, mikor mivel
nem panaszkodom
lányom reggel ir egy msn-t, jól vannak s nekem is szép napot kivánva, meg is kérdi, hogy vagyok, de a válaszra nem mindig kiváncsi vagy inkább nem ér rá, kivárni
és este mindig felhiv telefonon, fia lefektetése előtt, s ha szerencsém van, vele is tudok beszélgetni, néha látom is őket, a videocsetten
hát igen, ne panaszkodjak, ugye
nem nagyon akarta hogy túl közel kerüljek hozzájuk, hát most elég messze is vagyok, földrajzilag
áthatolhatatlannak tűnik a távolság, a virus miatt is
most is csak irkálok, beszéd helyett...
de azt hiszem mégis csak az én döntésem volt a magány... (ha nem is gondoltam ennyire tartósnak és totálisnak:( még vakcina után is várhatok...(28 napot vagy amig ők is sorra kerülnek?)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése