2018. június 10., vasárnap

(un)happy end?

én nem értem a happy endes elvárásokat művek (könyv, film végére), hiszen az életben sose happy end a történet legvége...legalább is,. Vagy tán épp azért. és persze milyen okosak a filmek, amik ennek a rendes elvárásnak meg akarnak felelni ott hagyják abba, nem a végénél, hanem mondjuk egy esküvői csóknál... ez után már úgyis csak hanyatlás jöhet:)

most olvastam egy interjúban (Mán-Várhegyi Rékával, a Mágneshegy c könyvét lányom szerkesztette,) a nem happy endes dramaturgiai végkifejletről, mintegy szükségességéről, kikerülhetetlenségéről - bár kijátszhatóságáról is)

de maradjunk az irodalmon innen, ugyan ki tud olyan életről beszámolni, aminek egyértelműen boldog a vége

milyen igaz Lengyel Menyhért  mondata, a  Csodálatos mandarinból,mindig elgondolkodtatott és megtorpantott, de a másik oldalról nézve is most kezdem érezni az igazát: mig az ember boldog nem volt, addig meg nem halhat  

viszont az a boldogság is csak egyszeri (esetleg kétszeri, najó, néhányszori - de nem örök)

persze, jobb úgy meghalni (ez a nem boldog vég) hogy előtte boldogok (is) voltunk :) mint enélkül

de azt hiszem minden csak személyes megítélés kérdése

van, aki boldog anélkül is, hogy mások külső szemmel annak tarthatnák
és fordítva, mindene megvan (látszólag), mégis boldogtalan...

"csak az a vég, csak azt tudná feledni"...(?)

persze ez is könnyebb és "boldogító", ha van utód azaz a  jövő biztosítva(de ezt is megírta Madách, ugye (mint a kétségbeesett Ádám öngyilkosságának ellenszerét)
)
variánsok lehetségesek, de tán célszerűbb, gyakorlatilag
kiszakítani az életfolyamból egy darabot megírásra...hogy ne romboljuk le a happy-ségét (az élet u.i ha következetesen halad a vége felé, gyakran lerombolja.

nade miért is kellene elvárni a happy endeket (a nem egyszer giccses hazugságokat)

én szeretem a katarzist, ha megrázkódtatással is jár...sőt, nem zavar még a szenvedés se annyira, ha értelme van., (juj ezt azért még egyszer át kéne gondolni, mégha csak irodalomról is beszélek)

7 megjegyzés:

  1. Nagyon elgondolkodtató a mai témád, és nagyon sokrétű. Akár az élet felől, akár az irodalom felől közelítve órákig lehetne róla beszélni. Örök téma.
    Már nem emlékszem pontosan, hogy az Ideál, Elixir, netán a Természetgyógyász újságban volt-e Popper Péternek egy oldalas rendszeres rovata, melynek egyik írásában azt idézte egy mesterétől tanulva: Senkinek nem ígérték meg hogy boldog lesz. Vagy valami ilyesmi. Azért nem tettem idézőjelbe, mert a rengeteg eltett újságomból, oldalak eltevéséből a rendszerezésig még nem jutottam, és nem tudom "előkapni" hirtelen.
    Azt gondolom, hogy az irodalommal foglalkozóknak, irodalmat szeretőknek, és az általában sokat olvasó embereknek - szinte - majdnem elég a jó könyv a folyamatos boldogság érzet eléréséhez.
    Hatvanon felül pedig, de inkább még csak kort sem szabnék, legalapvetőbb feltétel a boldogság eléréséhez, hogy viszonylag egészségesek legyünk. A többi meg már jön magától. (Pénzről ne beszéljünk, mert annyi a gazdag és boldogtalan ember.)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. idetartozóan és Poppertől mást jegyeztem meg (majdnem be is irtam - de máshol már, azt hiszem, idéztem, most csak nagyjából:) nem szabad maradékokat hagyni, egy életszakaszunkban sem, akkor: jó élet után, jól is halhatunkk:) de ezt a Biblia is egyszerűbben megmondja:a matuzsalemi ősatyák életük (éveik) betelvén haltak meg. (a többi már csak részletkérdés:)

      Törlés
  2. Nagyon elgondolkodtató a mai témád, és nagyon sokrétű. Akár az élet felől, akár az irodalom felől közelítve órákig lehetne róla beszélni. Örök téma.
    Már nem emlékszem pontosan, hogy az Ideál, Elixir, netán a Természetgyógyász újságban volt-e Popper Péternek egy oldalas rendszeres rovata, melynek egyik írásában azt idézte egy mesterétől tanulva: Senkinek nem ígérték meg hogy boldog lesz. Vagy valami ilyesmi. Azért nem tettem idézőjelbe, mert a rengeteg eltett újságomból, oldalak eltevéséből a rendszerezésig még nem jutottam, és nem tudom "előkapni" hirtelen.
    Azt gondolom, hogy az irodalommal foglalkozóknak, irodalmat szeretőknek, és az általában sokat olvasó embereknek - szinte - majdnem elég a jó könyv a folyamatos boldogság érzet eléréséhez.
    Hatvanon felül pedig, de inkább még csak kort sem szabnék, legalapvetőbb feltétel a boldogság eléréséhez, hogy viszonylag egészségesek legyünk. A többi meg már jön magától. (Pénzről ne beszéljünk, mert annyi a gazdag és boldogtalan ember.)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. véletlen a duplikáció, de majd ide is irok (még) valammit esetleg:)(úgyis olyan kevés a komment:)

      szóval , erről most nem irtam konkrétabban, de nálam alap a "boldogság" mint olyan, szkeptikus szemlélete... maga a szó is többnyire megkerüli a lényeget, de legalább is leegyszerűsiti. Igy aztán boldoggá nem tehet egy könyv se, bár okozhat nagyon tartalmas és a maga nemében "élvezetes" órákat..."folyamatos bolodgságsot" azért mégse... talán... (Avagy: aZt hiszem tsöbbet kéne olvasnom, mostanában! :) A könyvheti termésből Szilasi Luther kutyáira fenem a fogam (hogy képzavaros legyek, hiszen újra vegán akarok lenni inkább)

      Törlés
  3. Popperral kapcsolatban még eszembe jutott valami.. (egyébként évekig törzsolvasója voltam mindkét lapnak, de ő egyikbe se irt rendszeresen, rovatszerűne, szerintem... (A Müller A természetgyógyász magazinba, igen) Szóval Popper a Méreitől gyakran azt idézte, hogy nem kell mindig "jól járni" !!!!

    VálaszTörlés
  4. http://utveszto.uw.hu/os/popper-gyozelem-bukas-hitelesseg.html

    de gyakran idézte sokhelyt, itt is pl: https://www.nlcafe.hu/sztarok/20071217/popper_peter_kivulrol_nem_jon_megvaltas/

    "Sikerre nevelünk, de arra nem, hogy kudarcok is jönnek az életben. Ez utóbbiakat rettenetes traumaként élik meg az emberek. Ahogy Mérei Ferenc, a neves pszichológus szerint a sikeres élet titka nagyon egyszerű: nem kell mindig jól járni. El kell fogadni, hogy vannak a vereségeknek, a bukásoknak, az életnek olyan szempontjai is, amelyeket az ember csak akkor láthat meg, miután kiütötték, és a földön fekszik. "

    VálaszTörlés
  5. most olvasom Garaczi Hasitás-áról irtakban a végén, a végéről:"Mi, olvasók, pedig a végére elfelejtünk nevetni – Garaczival együtt." (na, ugye, mondom!!!!)

    in:http://www.litera.hu/hirek/a-szuletestol-a-szurke-kodos-reggelekig

    VálaszTörlés