töltésen és erdőn át... a maros fele

A töltésnek még nem

lebetonozott részén

biciklizve

megcsapott a

gyerekkor szele

valami keverék

fű- s virágillat

lengte be

azt aki lettem

de hirtelen

visszalibbentett

gyerektestembe

mert azzal az

ugyanolyan régi

s még fitos orral

érzékeltem

s lélegeztem be

azt a mámorító

régi illatot

mint mikor

nagynénimmel

gyalog a töltésen

a maros fele

mezei virágokat

szedegettem

útközben

most hogy a töltésről

a lejtőn leereszkedtem

az erdő közt

húzódó műútra

a Maros felől

hirtelen átfutott

előttem

az úton

egy őzike

a töltés fele

a fák közt eltűnve

sose láttam ilyet

még errefele

de annyira

együttéreztem vele

mintha én lettem volna

az az őzike

s nem csak ki

majd' elütötte

mint ahogy az

egyetemen

első évben

az a gólya

aki a táblánál

nem tudott

megfelelni

a nekiszegzett

rejtjeles

kérdésre:

”őzike őzik-e”

mert nem értette

mert akkor még

fogalma se volt róla

hogy minden összefügg

mindennel

mindenki mindenkivel

az élet a költészettel

a múlt a jelennel

a gyerek az öreggel

az ember az őzekkel

de mindenekfölött

istennel

és eszembe jutott most

még sok minden

a Maros fele biciklizve

mit nem lehet megírni se

de mindez az életem része

és egésze a minden

magammal kell vinnem

immár sok esztendeje

biciklizve ősi fák közt

a Maros fele

a mindent magamban víve

belső poggyászom

ezzel van tele

de nem vagyok tőle nehezebb

ellenkezőleg
ott bent

könnyebb
lettem

mióta a mindenség gyermeke

egybeolvadva vele
feloldódva benne

a Maros fele