gyászok

Budapest, Nizza, 2016. julius 14-én

Nizzában 84 halott

a Promenade des Anglaisen -

amit én angyalok sétányának

véltem- tévesen

huszonegyévesen

(angolból elégtelen

most már kétszeresen)

mikor még 64-ben

ott sétáltunk a

békés pálmafák alatt

kivilágított ünnepi fényben

méltósággal egészen

a Hotel Negrescoig

a sejtelmes tenger

közelében

teherautók még nem törtek ránk

bár oldtimer nagybátyám

gyűlölte a száguldó autósorokat

nyitottan  gátlástalan ifjaikkal

jó vége nem lesz mondogatta

egyre vészjóslóbban

mert ezek azt hiszik

hogy mindent szabad

s mások rovására

gyakorolják szabadságukat

nagybátyám már akkor

hanyatlásról romlásról beszélt

nem is értettem miért

pedig csak a töltött baguettem

nyomta bele a számba

egy meztéllábas szakállas

huligán vándorlegény

lehet hogy éhes volt szegény

vagy ismerkedni akart csak

s a plakátokon ránktörő

gombafejű beatlesek

meg igencsak szelídek

s jámbor fiúk voltak

én első perctől

kedveltem őket

legújabb időnk

új dalaival

de nagybátyám

kihallott előre a korban

valami kakofóniát

bár akkoriban még

visszhangozhatott benne is

a 20 év előtti

pusztító háború

disszonanciája

mi megölte bátyját

az apám is

most a nizzai promenádon

elgázolt testek borítják

lábunk több mint

félszázados nyomát

84 halott

köztük 10 gyerek

sebesültek

megőrült a világ
végleg
hogy tűrheti ezt
tovább

háromnapos a gyász
a franciáknál

s Budapesten is

egy író

az író

a hű krónikás

nagybetegen
miután megírt
egy újabb s saját
búcsúszimfóniát
s megnyitotta
az ünnepi
könyvhetet
hősiesen

elment

mondhatni
elegánsan
angolosan
mint ahogy élte
is életét
lelépett

de ó jaj
nagyon is észrevették
észrevettük
mert hiánya máris
hatalmas
bennünk

mindannyiunké volt

tőle tudhattuk

mikor s hol tart a világ

és benne mi

s hogy lehetne

szebbé tenni

netán

de ő élvezte

s lejegyezte

minden mozzanatát
szépet s csúnyát
egyformán

látva a jó irányt

a lehetőségeket

mikből új valóságot

teremthetnénk akár

iránytű volt

s odaadón figyelmes
mindenkihez
s mindenekhez

ember

a javából

majdnem
„édesapánk”

szép volt

kedves e pé-nk
fiunk

apánk

de már nem lesz

több javított

kiadás

lezárult

egy korszak

felfordult a világ

nem tudjuk

mi jön ezután

újabb gyilkos teherautók

törnek-e ránk
nem angyali sétányokon

s már nincs is

ki megírhatná
mint egyszer
hogy már Nizza sem
fenékig tejfel

ma éjjelre
még inkább nem

84 meg 1 halott

egy napon

itt és ott

vigyázzanak rátok

az angyalok

az égi sétányokon

meg a harmonia caelestis                                       

s mi is próbáljunk vigyázni
magunkra,egymásra

a göröngyös földi utakon
míg lehet

ebben 

a hirtelen

ránkomló

(bár már
egy ideje
várható)

diszharmoniában


az ittmaradt könyvekkel
gondolatokkal mondatokkal
fejünkben, szívünkben
nem engedve át azokat holmi
451 Fahrenheiteknek
sem  teherautóknak

oldva a gyászunk
és borzongásunk