meggyújtottuk, méghozzá a szegedi Kendrusz Attila segédletével, s a zsinagógában is a második chanukai gyertyát...
a moaj curt is elénekeltük
meggyújtottuk, méghozzá a szegedi Kendrusz Attila segédletével, s a zsinagógában is a második chanukai gyertyát...
a moaj curt is elénekeltük
néha meglepően udvariasak
az emberek hozzánk
néha meg meglepöen
udvariatlanok
nem értem ezt
mert én ugyanolyan vagyok!
csak úgy, eszembejutottak ezek az Ady sorok (ki tudja, miért...:):
nehéz a szívem
könnyű a versem
ez nem is lehet
puszta véletlen
***
gördülnének belőlem a szavak
de már visszafogom magam
annyi a szemét
ne gyarapítsd!
***
többet alszom, mint vagyok ébren
reggel vagy mikor ébredek
ordítani volna kedvem
néha meg is teszem
Ó kín, ó gyász, nyomorult életem!
***
ahogy lelassultam
úgy gyorsult fel
körülöttem minden -
majd észre sem
veszem a véget
***
A kinti didergető ünnepségek után behúzódtam a fürdőnkbe, és láss csodát még az automata is működött (régi árakkal) forró. karamellás kávét ittam, miután a beavató, segitőkész fiúk is előttem, dicsérték.... Én is:... őket is!
lemaradtam a szegedi hanukáról, gondoltam elmegyek jobb hiján Makón a 4 adventjére is, mikor befutott egy msn B. ZS. tól hogy legyek 4-kor az emlékjelnél , mert meggyújtjuk az első gyertyát (mi is)
megörültem neki (majd legfeljebb kések az adventről, annyi baj legyen)
össze is verődtünk, bár sajnos megfogyatkozva, Zs. húga után nemrégiben a férje halt meg...
meggyújtottuk a gyertyát
s érzem, hogy mellettem Zs. sir, rá néztem, szabályosan potyogtak a szeméből a könnyek...
elénekeltük a Moaj zurt...
eszembe jutott , amikor gimista koromban hegedültem... s mondtam most Zs unokájának kéne (de ő Pesten zenetanár))
boldog hanukát kivántam, Hag Saméach
és át karikáztam a hagymatikum elé, az adventi koszorúk, meg karácsonyfa szinhelyére
ott énekelt már épp a vagyeskat, majd L (országgyűlési képviselőnk) ird és mondd egyetlen egyszerű karácsonyi mondatot mondott üdvözlésként a mikrofonba! aztán a soros katolikus pap jött beszélni
ő egy történetet mesélt el, teológus korából, mikor a szegedi Kárász utcán megjelenitették a betlehemi játékot, és észrevették, hogy egy bácsi könnyes szemekkel nézi őket,,, kiderült hogy a felesége meghalt nemrégiben, és megköszönte, hogy fényeik némileg feloldották gyászát
gondolom Zs könnyei is ugyanezt jelenthették a chanukai gyertya fényére nézve
mert egyformák vagyunk, örömben, szomorúságban - s a fény is ugyanaz! akár chanukaiakár adventi gyertya a forrása
hiába okoskodtam, hogy előbb odaérek (kicsivel csak sajnos:( a Szent István téri katolikus templomi koncertre (messzebbnek tűnt a sötétben, mint sejtettem) már zsúfolásig megtelt, mire odaértem, a lenti állóhelyek is, sőt a karzat is, igy aztán félúton a csigalépcsőn felfedeztem egy kis ives ablakot és oda beálltam... (előttem a neon majd kiégette a szemem, de nem mozdultam,,,)
A vegyeskar gyönyörűen énekelt, főleg karácsonyi dalokat (s minket is megénekeltetett: Mennyből az angyallal)
aztán Szentpéteri Csilla zongorázott, az első szám, nagyon tetszett, saját szerzemény (pandémiában irta: Varázsszönyeg) hegedűszólammal(!) de az átiratokat változatlanul NEM BIROM!!!! (Mozart, mit 6 évesen játszott, igazán szép, de jazzositva, kibirhatatlan utána, Vivaldi Tele trombitaszólóval brrr. Liszt magyar rapszódiájáról nem is beszélve. giccsesitve... ,,az igazi zene nem szorul "modernesitésre" mert örök!
meg kommentálásokat se igényelne, magáért szól
Volt egy makói vendégénekese is Kinyó Kata, aki már Szegeden profi módon tanul éneklést, gyönyörű volt...
Mielőtt kizúdult volna a tömeg, eljöttem, az udvaron forralt borral kináltak volna, de nagyon hideg volt, siettem haza, bár még a templomból kiszűrödött a vegyeskat Csendes éje - ráadásként
igy legalább karácsonyi hangulatban távozhattam...