mindennek ideje

 mindennek ideje van?

de elmúlik minden ideje

mert az elmúlásnak is

ideje van!

VARIÁCIÓK A JÁRDASZÉLRŐL 2008 julius 23

 

1. Jövök a Sparból, a biciklimen, a kosarában élelmiszerrel, szemben építik az új Euronicsot, keskeny utat hagynak a drótkerítéssel elkerített épülő kolosszus mellett. Két biciklis száguld rajta szemben velem,  büszkén, saját gyorsaságuktól megmámorosodottan, én inkább leszállok, lesodródva az út szélére;

Nem nagy kunszt végigszáguldani a járdán biciklivel, úgy, hogy közben senkire nem vagy   tekintettel

Nem nagy kunszt végigszáguldani az életen úgy, hogy...

Inkább legyek az, akire nincsenek tekintettel, mint aki...

(De ezt már mintha megírta volna Karinthy a Struggle for life - ban, eképp: "Inkább egyenek meg a férgek /Minthogy a férget megegyem." )

 

2. Két kisgyerek egy-egy bottal versenyt fröcsköl a járda jókora mélyedésében összegyűlt sáros tócsában. Odaszólok nekik, ne fröcsköljenek egy darabig, míg el nem haladok mellettük az étellel. S mondom, nem kellene, magukat se lefröcskölni. Szót fogadnak, abba is hagyják, de már halljuk is közben a mellettünk levő paneltömb egyik emeleti ablakából  az ordenáré, harsány ellenbíztatást: "Csak fröcsköld le, csak fröcsköld le!" "Nem fröcskölöm le. "- válaszol higgadtan és dacos öntudattal az egyik kis srác, s vigyázzállásban várják meg, míg elhaladok mellettük, a járdaszélen.

Meg is köszönöm. Ők meg vidáman fröcskölnek tovább. Jót játszanak.

Van még remény.

3. A Thealter megnyitóján a régi zsinagóga udvarán kiállítást is  láthatunk; un. aszfaltképeket.  Itt is a  járdaszélen vagyok, no lám. S mintha illusztrációkat is találnék korábbi járdakalandjaimhoz:

4. 
   Aztán a nap ill. est további részét is "járdaszéleken" töltöm:

Az OOOrfeusz előadást, táncjátékot... a régi zsinagógában

és a Törzs-et a Régi Hungáriában (pedig ott besodródhattam volna a járda azaz a színpad közepébe is - ha akartam volna, de nem akartam!) - sőt előtte - szószerint - a járda szélén, azAndaxin színház körkorrekcióját... a táncosoktól egy lépésre...

De a színház mindig valami remény! - (járda)szélről is...

P.s. emlékezetetőül - újraélésnek is Nyemcsók Éva Eső blogja

és itt is fotók, a megnyitÓról is, sőt... az egyiken, a (járda)szélén

3. az az "egy őszhajú asszony", igen, az én vagyok... 

aliz2. :: 2008. júl. 23. 23:59 :: 4 komment :: Címkék: bosszusag, epizod, fotok, KARINTHY, kiallitas, SZEGED, szinhaz, zsinagoga

sajnos a fotók nincsenek meg - egyelőre (remélem)

egy jófiú

 megrázó s felkavaró filmet láttam---

 

adva van egy fiú és egy apa

rossz a kapcsolatuk felszínileg, a z apa rossz filmek forgatókönyveit gyártja, a fiú reklámszövegeket ir, de tehetségesnek igérkező iró, csak novellákkal, ami nem kell a kiadóknak. buzditják, hogy irjon piacképesebb  regényt, de azt mondta az nem az ő területe - a nagy történetek..

meghal az apa hirtelen, és minden megváltozik. bár eddig azt hitte, hogy ellenséges volt a viszonyuk (apja felől is) most kiderül, hogy apja nagyra tartotta fiát, kiskori együttesükre emlékezve, remélve...úgy néz ki öngyilkos lett, kiürülve... bemutatják egy ifjúkori remek forgatókönyvéből készült filmet, ami megvalósításban borzalmas. és felmerül, hogy készülőben volt egy önéletrajzi regénye is...a fiu megtalálja rövid bevezető félbemaradt nem folytatható  fejezetét, és... megirja a többit olyan ragyogóan, hogy több dijat nyer vele! a siker (természetesen) az apáé hiszen az ő nevében helyette irta

de összeroppan, korábban is voltak kényszeres zavarai, de karban tartotta, antidepresszánssal, pszichoterápiával, de minderről lemond, mert fékezné a képzeletét

idegklinikafélére kerül, már egy éve ott van, s nem is akar eljönni, bér egészségesnek mondják, de ő itt  érzi jól magát

"apa könyvét 12 nyelvre forditották le" mondja a film végén  mosolyogva (a saját könyvére)

hm (fizikusok?)

ez egy igazi apa-fia film volt. megrázó.

(valamiért személyesen is, amit nem mondok el)

SZÍNHÁZ AZ EGÉSZ EGYETEM 2007 JULIUS 23

 

 

Színház az egész Egyetem...

Ezt a képet akár én is csinálhattam volna, akartam is - de nem fért bele (ide se) még egy szint : fent Kathrin, középen K. mama és lent  -ahol akkor épp mi is voltunk -Yvett. (Ez a kép a Literából való amúgy. )Sikerült lekicsinyíteni és beapplikálni - erre büszke vagyok, de lehet, hogy maradok a régi -csak szöveges - formulánál.

Van még egy kép a lépcsőházban, ami kicsit emlékeztet lányom gyerekkori filmjének a Sziszyphosz nyomában -nak lépcsőházi képére , csak ott kanyarog a lépcsősor, itt szögletesebb. A rendező miközben elhelyezett bennünket sorra, mondta is a látványára: de szép! A képen mi is látszunk... Mikor mentünk fölfele a szűk helyen, figyelmeztettem a lányom, vigyázzon a kinyitott ablakba nehogy beverje a fejét, az egyik szinésznek később - neki nem szólhattam,- sikerült is jócskán bevernie a nagy iramban. (Persze, fel se vette.) 

És a zárókép. Mi fent, ők lent. És "nincs vége"...

aliz2. :: 2007. júl. 23. 23:10 :: még nincsenek kommentek 
Kategóriák: :: Címkék: foto, kultura, szineszek, szinhaz

fotók eltűntek :(

szobafogság

 szobafogságra itéltem magam, csak úgy, mintha karantén lenne megint, pedig csak tombol a nyár...42 fokkal,  és lusta vagyok

pedig kint ha meleg is van, mozogna a levegő(?)

holnap már kimegyek (este koncert)

AMI ÖSSZEKÖT 2013 JULIUS 23

 

a szabadtéri koncert után kicsit leültünk kedves s régi ismerősömmel mostanság szomszédommal is egy szökőkút melletti padra, beszélgetni, közben kaptam egy mms-t lányomtól, unokám legújabb fotójával, nyaralnak, most kilométerekkel még messzebb vannak mint egyébként , ők az ország északi határánál, Szlovákia közelében, én meg itt lent Délen, közel Szerbiához, Romániához...a szemüvegem elhagytam valahol, nem láttam egész jól a képet, csak azt, hogy ül és szélesen mosolyog a drága kicsi a napsütésben, a zöldben... utána hívott is lányom, megkaptam-e, a képet, amit még délután csinált... közben alaposan beesteledett, elindult szomszédom a biciklijével, hazafelé, én utána, közben még telefonálva. Az út végében, már a mi utcánkban, ahogy bekanyarodtunk, megláttam egy nagy fénylő tányért: a holdat, mondom is lányomnak a telefonba, jé, milyen teli ma a hold...erre ő , mindjárt megnézi, ő is, a kertből telefonál úgyis.

Igy aztán egyszerre néztük  többszáz kilométeres távolságból ugyanazt a holdat.

Eszembe jutott, amikor kiskorában, a bölcsődéből hazafelé baktatva az utcánkban, észrevette, a mellettünk kísérő holdat: "az a mi csillagunk, jön velünk haza" - mondta.

Az még a régi ház felé, a régi utcánkban volt...

A mi csillagunk... a holdunk...

Akkor is most is, itt is, ott is... ugyanaz...

S mindannyiunké.

Jó lenne nem elfelejteni, másoknak se... határon innen és túl.

(Hiszen egy bolygón élünk valamennyien , egy holddal…)

FOToaliz2. :: 2013. júl. 23. 20:00 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: elmélkedés, kapcsolatok, természet

bonyolultan

 nagyon jó matematikus voltam

de hajlamom volt arra, hogy a feladatokat a lehető legbonyolultabb módon oldjam meg, leholott lett volna rájuk egyszerűbb is

s ha belegondolok, azt hiszem nem csak a matek példákkal jártam igy----