vakitó fényben

süt a nap
szikráznak a hókristályok
vagy nem is tudom milyen parányok
a fényes légben
ahogy nézek ki az ablakon
s húznám le a redőnyt
ne kápráztasson ez a nagy fény
a számitógép képernyőjén

de miért is ne

inkább ez vakitson
mint a vaditó
hirek
tömkelege

ott

ama napsütötte sávunk

merem állítani, hogy Petri Györgyöt (koromnál- koránál fogva, u.i. egyidősek vagyunk/voltunk) és személyes affinitásból is, jóval előbb ismerem, illetve fedeztem fel magamnak, mint sokan mások
mostanság, akik úgy beszélnek róla, mintha.. pedig dehogyis

voltak kedvenc (korai) verseim tőle, mik megszólítottak,, a tárcámban kimásolva , saját betűimmel , mintegy sajátommá téve, őrizgettem, mint afféle mottókat, szentenciákat. Különösen a Magyarázatok M számra kötetből...(én is folyton magyarázkodtam, magam előtt is . ), meg jó volt megerősítést kapni ezzel a mondattal pl. "minden bizonytalan" a saját bizonytalanságomra, közösen  megosztható bizonytalanságunkkal mintegy feloldani azt

ez a mostanság sokat idézett vers.. nem tartozott közéjük, de azt hiszem jóval később is irta, csak a vers történetének ideje korai "961...érettségim, egyetemi felvételem éve)

mindannyian el akartunk/akarunk jutni ama napsütötte sávig ( netán mindig is napsütésben* lenni!)
nem is szeretem azt a verset, pokoli , csak a szállóigévé lett utolsó mondata miatt (persze így élesebb a kontrasztja, a sötétből a világosra...)

de  amikor ilyet látok,

ilyen napsütötte sávokat

mindig rá gondolok, mert ama napsütötte sáv már tőle van

és akárhonnan is , de oda  el akarunk jutni, el kell jutni, oda akarunk eljutni...valamennyien

tegnap nem sikerült, mire kiértem (csigalassan szedem magamra a gönceim, és ebben  a hidegben , nem elég egy ruhát magunkra kapni), mire kiértem, eltűnt a napsütötte sáv


ma erősebb volt a napsütés,,korábban is keltem, és maradt belőle... szerencsére..nekem is


de túl hideg volt kint! semmi jó nem lehet egyszerre...

------


* tényleg egész véletlen az előbb egy régi írólap tasakban cetliket találtam, 1990-ból, lányom 6 éveskori aranymondásait, az egyiken ez állt (ha már a Napról van szó... itt is, már egy ideje) :

Egész nap, (sőt napok óta) esik az eső. Taxira várunk az eresz alatt.

  -Ugye , ha te Nap lennél, mindig sütnél? 


  

még egy régi téli emlék

még egy régi téli jeges-havas emlék ezúttal egy téli Visegrádról

van képem is hozzá, valahol...csak a szkennerem meg a fényképezőgépem is rossz
a vers megvan: kelt: Visegrád, 1963. márciusában (egy egyetemi kirándulás alkalmából, a befagyott Duna partról) 20éves vagyok.

Sok viz ( jégkönnycsepp is) lefolyt azóta...

CSODA A PARTON

A jégtáblák fehérek és hűvösek voltak.
Fázósan s gyáván összebújtak a havon.
A Duna ott illant mellettük szabadon,
De ők megdermedtek vakon, mint a holtak.

Bús vakok voltak és süketek és bénák;
Nem látták a Szép csodálatát arcomon,
Nem hallották önfeledt, tiszta kacajom,
Összefagyva, sirva, dideregtek némán.

Sírtak. Mintha most is látnám jégkönnyüket,
Amint méltósággal a Dunába csordul,
De egy pillanatra fájón visszafordul,
Hogy búcsút intsen: "most örökre elmegyek"

Eltűnt. A Duna magába fogadta őt,
S együtt rohant vele a Nagy Tenger felé,
Kín, öröm és pihenés elé...
A Duna és ez a kis megolvadt jégkönny.

S a jégtáblák egyszerre csak látni kezdtek ,
Tudták, érezték, hogy ott vagyok a parton,
Nézték, amint fejem a kezemre hajtom,
És megsimogattak hűvös lehelettel.

Komor, fagyos bénaságuk felengedett,
Csalogattak láthatatlan tagjaikkal,
Mosolyogtak nedves, fagyos arcaikkal
Akárcsak egy mély álomból ébredt gyerek.

Rájuk mosolyogtam hát én is, cinkosan;
Titkunk közös és egyedül csak a miénk.
Mi tudjuk csak, hogy az imént csoda történt:
Cifra fátyla mögül kikacagott a Nap.

De ez a mosoly hamar arcomra fagyott,
Eszembe jutott, amit ők nem tudhatnak,
Hogy egy-két nap múlva csendben elolvadnak,
S csak egy emlék marad belőlük -
                               mit az idő még meghagyott

(Sokáig álltam ott a parton egymagam...
És gondolkodtam életről, halálról,
A boldog percek múlandóságáról,
S hogy az életben a halál is benne van.

A Nap fénysugarát megcsóválta fönt.
Talán azt hitte, sírok, szenvedek.
"Boldog vagyok" - sóhajtottam - és elégedett
...A Nap egyre fényesebben tündökölt...

---

ma, 55 évvel később, 75 évesen, viszonylag hamarabb ültem az iróasztalom elé, és kitekintve az ablakon a szembelévő fa mögül a Napot, ugyanazt a Napot láttam, örültem neki, mint mindig, most is: (De azt hiszem, ő már nem ismert meg)

a hó változásai

• olyan szép a friss fehér hó, tegnap pillanatok alatt lett fehér a táj, és mára is maradtak letaposatlan fehér, érintetlen foltok...

tegnap este a biciklit tolva elmentem bevásárolni a közeli áruházba, még esett is a hó, fölöttem is, és fehér volt előttem is szinte minden,,,alig mertem rálépni

eszembe jutott egy régi versem, 20 évesen írtam, s fő ihletője, indító élménye  az volt, hogy mikor hétvégén egyszer késő este jöttem haza az állomásról, az utcánkra befordulva, a buszról leszállás után, olyan szűzien, csillogott, szikrázott előttem a hó, hogy tényleg megtorpantam, hosszan álltam előtte, gyönyörködve benne, és egyben kétségbeesve, hogy ne kelljen belelépni...tönkretenni...ezt a tiszta szépséget

ez a kicsit kimódolt , teoretizáló, esztetizáló vers lett belőle. de az alapélmény megmaradt, csak én változtam, az affinitásom,,,azért, meg a hóból is kevesebb van mostanság...s a rátaposásokból, eltaposásokból jóval több

ESZTÉTIKA TÉLEN

Összetaposták a havat
(Oda a tisztaság)

Egyszer már felengedett.
egyszer már megtörték
sárral befröcskölték
az emberek

Valamikor fehér volt
tiszta és szelid
Hó volt. Gyermeket
szánt csalogató

Most felnőtté lett
Megkérgesedett
Többé nem csillognak rá
vibráló szemek

Haszna sincs
Az emberek belebotlanak
nem tudják mi lakik
a piszkos hó alatt
gyűlölik mert szennyes
elavult s ő vár
új életet vagy feltámadást
tisztító vihart

A tisztaság szennyé lett
A vádégbe kiált

Mit tett az Ember
Csodából limlomot
derűből gyászt
tisztaságból mocskot
(Ő taposta rá a sárt)

Pedig csak érte élt a Tiszta
Szép volt és szelid

Tisztítani akart
S mocskos lett maga is

****

Mert az Eszmei Szép
csak magában él
S mig él - csak egy pillanat

Ami az imént szép volt
most piszkos jég, sár
később bosszantó csatak

Mert a Tiszta Szép
lábbal tiport hótengerében
elmerül az eszmei

De járni kell valahol
és nem az égben
hanem itt a földön, a havon
és ez is szép - hisz emberi

és akkor látom, hogy
Eszme és Valóság
nem is olyan távol áll

s a Tiszta Szép tisztíthat
s csak akkor tisztit igazán
ha járunk rajta, benne élünk
mint igazi részesek
s átérezzük létezését
ahogy csak lehet

S akkor a hó mi sár lett
s elhasznált kacat
még tisztán belénk költözik
s földön járva
lucsokban is
ott él mint Igazi Szép
egész tavaszig

-----

hm

hirtelen (suddenly)

olyan hirtelen történik minden

az előbb még sütött a nap
s hirtelen beborult

az előbb szélcsend volt
s most vad vihar dúl

az előbb kelt fel a nap
s máris bealkonyult

az előbb száraz volt az út
s most hóval boritott

az előbb még voltak körülöttem
s mára mindenki elhagyott

olyan hirtelen történik minden
tegnap születtem
s holnap meghalok

.........................................


(nehogy azt hidd hogy suddenly - hirtelen kilöklek a kegyeimből - pedig - tudom - szereted elhagyatottnak képzelni magad... pedig nem igy van! - mondta a nagybátyám , vagy fél évszázada, ha nem több...

bár igy lenne)

mi a történelemben - és bennünk a történelem

kollektiv blogunkból (a történelem az életünkben)

1944 június...háború, deportálás, bombázás - sínek mellett , gyors , rohanós menetben, én mindent alulról látok, szoknyák alját is, és felülről fülsiketítőn süvöltő ijesztő zajokat, és furcsa kis fekete hosszúkás tárgyakat csoportban lefelé zuhanni fölöttünk-mögöttünk, egy állomásépület felé tartunk... ... (remélem jól emlékszem, bár senki nem mesélt róla, de ez lehet első emlékem, és főleg "hang"képem, csak utólag döbbentem rá, hogy azok az apró süvítő micsodák az égből bombák lehettek...) (de mire lehet emlékezni másfél évesen?, arra ami a legerősebb...)

1945 május vége vagy június eleje egy rét közepén egy tó, abban fürdünk (ez volt a felszabadulásunk Theresinből?), kapok egy tábla csokoládét is, egy orosz katonától

ezen a képen már itthon a Rózsadombon, anyu unokatestvérénel vagyok "felszabadulva":

1949? államosítás (iskolából jövök haza, idegen, morcos emberek vannak nálunk írják fel még a csillárt is, az előszobánkat ,kis szobánkat (ahol albérlőnk volt) el is veszik, befalazzák, ezzel a rendes főbejáratunkat is (később lent a konyhánkat is) anyu átrendezi a bútorokat... a szalongarniturát a befalazás elé rakja a belső szobából (a "szalonból") (amit lezárt és mondta, ne is beszéljek róla, mert azt is elvehetik)

1953 Sztálin halála -  vigyázzban állunk, az általános iskolában, sírunk .... 

1956 október vége ....az ötágú vöröscsillagos  szovjet emlékműdöntésen nem vagyok ott, a gimi előtt, az általános iskolánkban (ez már másik), a felügyelőtanár azt mondja, hogy ő azt se mondja, hogy menjünk, azt se hogy ne...én haza megyek: anyu félgyógyultan fekszik otthon, a szegedi klinikát , ahol eddig feküdt, kiürítették..., örömmel közlöm vele az utcán felszedett röpiratból, hogy visszakapjuk a házunkat, csak bágyadtan mosolyog, nem is érdekli már...

1956 november  eleje, tankok kísérnek a macskakövön iskolába menet, felverik az utca csöndjét

1961. április 12 Gagarin űrrepülése - rádión halljuk, anyu sír, miért, kérdem lelkesen, de ő csak sir, tán maga se tudja miért vagy nagyon is....

1961.május. a ballagáskor velem mondatják a beszédet a visszaállitott hősi emlékmű előtt, nem is ellenőrzi a kulturos tanár, megbizik bennem, pedig alig tudom összehozni, tele van javitgatásokkal a piszkozatom... de túlesek rajta hamar, röviden, csak azt nem értem később egy fotón, hogy miért néznek olyan feldúltan é s ellenségesen(?) rám szemben az iskolatársak(?).. (vagy utólag magyarázom be?)

1962 október  Kubai rakéta válság - egyetemi kollégium, másodévesek vagyunk,. pánik, mindenki azt hiszi itt a világ vége, de legalább is háború lesz, szobatársam azon siránkozik, hogy még nem  is volt igazán együtt a vőlegényével...

1968. június 6 Robert Kennedy megölése...gimis osztályommal kirándulás a szegedi füvészkertben vagy szarvasi arborétumban, már nem is tudom, csak azt, hogy  ott halljuk döbbenten, a virágágyasok közt a hirt... - később kolleganőm felemlegeti, hogy azokban a napokban összefutva a gimifolyosón, rászóltam, hogy  "mit mosolyogsz, most ölték meg Kennedyt"

1968 augusztus 20- prágai bevonulás:  Bécsben vagyok  a nagybátyáméknál, aki reggel azzal ébreszt, hogy "kitört a 3.világháború" Mindenki odavan, félnek(?) Rizikós, hogy tudok hazautazni? de nem értik én miért vagyok oda, hiszen tudok oroszul... bennem a bizodalmuk:), nem is félek már, inkább szégyellem magam(?)   közvetítéseket hallgatunk-nézünk Prágából, a Vencel térről, szinte megállás nélkül (újra kezd viszolyogtatni a német nyelv hangzása, ez még 44-ben épülhetett belém - most látok életemben másodszor tankokat)

1970-es árvíz, kitelepítés Vásárhelyre, nő, gyerek nem maradhat a városban, Makón, a csordultig teli Maros partján...én egyszer visszaszökök, engedéllyel, az írásbeli érettségi dolgozatokért, amit a legfelső szekrénypolcra raktam,,,biztonságból, még mielőtt ripsz-ropsz evakuáltak bennünket...s abban se voltam biztos, hogy becsuktam-e az ablakot , redőnyt a sietségben, megkértem egy férfikollegám, ha felénk jár, tegye meg, hát épp most csapódik az általam előbb kitámasztott redőny rám, köszönöm...:)

1986 április 26 Csernobil . hajnalban Amerika hangján hallom a borzoló híreket a csernobili atomerőmű balesetről, széljárásról...ami erre is jöhet...,pánikba esem, hideg ráz vagy az ideg, lányom másfél éves pirospozsgás majd kicsattan,,,,

 

 azt se tudom mit csináljak, mit adjak enni majd neki, merjünk-e kint sétálni,úgy vásárlom a tejporokat az üzletben, még hosszú ideig, hogy a szavatossága ill gyártása minél régebbi legyen , de legalább is a baleset előtti......

1989 rendszerváltás...környékén :  kislányom székre állva parodizálja a parlamenti tudósításokat, politikusokat, karikaturákat gyárt az aktuális politikáról (Gorbacsovról is!) ..

 lásd Ex Symposion  "rendszerváltás gyerekszemmel" c. számában... s igy emlékszik vissza:(érdemes elolvasni)
http://exsymposion.hu/index.php?tbid=article_page__surfer&csa=load_article&rw_code=_3007

(én is benne vagyok ám: fontos szereplőként:

 "Anyukám feljegyzi az összes aranyköpésnek vélt mondatomat, így a politikai indíttatású szövegeimet is; az évek alatt, amíg nem tanulok meg írni, tucatnyi kockás füzet telik meg anyám kiolvashatatlan felnőttbetűivel. Szorgalmas titkárnő és valódi ügynök ő, gyerekkorom jelentéseit felnőttkoromra tartogatja. Néha már idegesít is, hogy ha hozzá beszélek, csak a görnyedt hátát látom, ahogy a füzetei fölé hajol, másrészt viszont ez adja is alám a lovat, mint Petőfi Sándor a csatában, egyre kevésbé kételkedek abban, hogy milyen fontos, amit mondok.

 1989. október 23: a köztársaság kikiáltása , a zászló kitűzése ---én angol átképzésen vagyok Szegeden, (mert ugye az orosz már nem kívánatos idegen nyelv) megszakítva az órát nézzük a tévén ahogy Szűrös Mátyás a parlament egy ablakán  kihelyezi a nemzeti színű lobogót, emelkedettséget akarok érezni, de valahogy nem megy, a látott kép nem elég nagyszabású hozzá, meg a helyzet se

és innen elég kusza minden ,azt hiszem abba is hagyom, még nem elég a rálátásom...a közelmúltra, a gyors váltásaira, változásaira...

és lehet, hogy már nem is lesz

(a múltat viszont egyre élesebben látom, ez is valami)

mostanában...

mostanában gyakran
eszembe jut:

mikor a nagynénikémhez
berohantam
napjában kétszer
iskolába menet
és jövet

egyszer kifakadt
hogy csak azért ugrok be
s ilyen rövid időkre
hogy lássam
él-e hal-e

tiltakoztam persze:
meg se fordult
a fejemben
ilyen
s hogy meg is
halhat egyszer

aztán nagyhirtelen
a kórházban megesett
de előtte nap
csak azt tudta mondani
felnézve rám
sápadt ágya mélyéből
hogy nagyon fáj
másnapra már
üres volt az az  ágy

előtte nap a professzor
behívott magához
és hosszan beszélt velem
elkéstek a műtéttel...
nagynénémnek már
a fél gyomrát
megette a rák

de nem hittem hogy
már másnap
s előttem
elviszi a
nálam is gyorsabb
halál...

(jaj miért is
nem beszéltem
többet vele -
míg lehetett
volna -
a rohanások helyett)