Timi a "kiégésprevencióról"

 

#életamagvetőben és Turi Tímea a „kiégésprevencióról”:

Kiadóban dolgozni kiváltságos helyzet: míg az emberek többsége a szabadidejét és szabadságát fordítja a könyvek olvasására, addig nekünk az a munkánk központi eleme, ami másoknak a pihenés: az olvasás. De aki rontotta már el a hasát vattacukorral, tudhatja: desszertet sem lehet enni reggel-délben-este. Mi, szerkesztők és kiadói munkatársak, akik ipari mennyiségben olvasunk kiadott és ki nem adott kéziratokat egyaránt, mi is fokozottan – még ha kevésbé látható módon – vagyunk kiszolgáltatva a kiégés veszélyének. Szerkesztői rémálom, hogy még ha rutinos olvasók is vagyunk, ne olvassunk rutinból. De vannak technikák, amelyek segítenek. Íme pár személyes praktika, avagy kiégésprevenció kezdőknek és haladóknak.

– Néha muszáj nem olvasni. Mivel a munkánk és a pihenésünk távolról meglepő hasonlóságokat mutathat (ki tudná megkülönböztetni az olvasás kétféle testhelyzetét), és csábító a restanciákat a nyaraláson és a hétvégén bepótolni (és bizony néha akkor is pótoljuk be), néha segít, ha tudatosan nem-olvasási időket is beillesztünk a naptárunkba. Ha túltesszük magunkat ilyenkor a lelkiismeret-furdaláson (amire, lássuk be, mindig van ok), akkor megnyerhetjük a következő olvasási időszakban a figyelmünk frissességét.

– Néha muszáj mást olvasni. Miközben elengedhetetlen a tájékozódás (más kiadók olvasása, a világirodalom figyelése), van olyan könyv, ami még közvetett módon sincsen kapcsolatban a munkánkkal. Ilyet a legjobb olvasni kikapcsolódásképpen! Nekem ezért üdítő például, ha időt tudok szakítani a tudományos ismeretterjesztésre.

– Minden bölcsésznek elengedhetetlenül fontos minél többet beszélni nem bölcsészekkel is. Mindezt megírom még majd pontosabban is, most csak annyit: csak jót jelenthet egy könyv szempontjából, ha közérthetően is tudunk róla beszélni.

– És legfőképp néha le kell tenni a telefont, ki kell szállni a hírfolyamból, el kell csendesíteni mások ítéletét, hogy meghallhassuk a sajátunkat.

Fotó: Magnific

Kevesebb megjelenítése

(no, engem ez a veszély nem fenyeget, nem is dolgozom kiadóban, sokkal kevesebbet olvasok, mint kéne... újabban. Volt idő persze, amikor faltam a könyveket (még éjszaka is, egy könyv egy Európa zsebkönyv, vagy Modernköníyvtári darab pl... kezdő tanár koromban,nappal meg tanitottam persze, s készültem fel a soros óráimra... ez szorosan nem tartozott a munkámba, de mégis, tán szélesebb látóköröm lett és többet is tudtam adni a tanitványaimnak -irodalomból is - mint a szoros napi anyag...egy kis kitekintéssel...)