idén az a döntés született ill úgy alakult, hogy ápr 16-ára, a holokauszt magyarosrszági emléknapjára városunkban csak csendes emlékezés lett meghirdetve, ráadásul csak az ortodox zsinagógába
most hagyjuk a szégyenteljes részleteket!
én hajnalban felriadtam, későn aludtam vissza igy jószerivel csak délután mentem el
meglepően rendezett udvar fogadott fehér virágzó bokrokkal
igazán megcsappant számú közösségünk vezetőjével B Zs vel s az ő nem zsidó de együttérző, hűséges barátnőjével
mondta hogy nem soká kvázi turista látogató központtá (is) fog alakulni a zsinagóga. mit vegyes érzésekkel fogadtam (nem szeretem, ha turista látványosság vagyunk bámész, kiváncsi embereknek)
viszont ennek is bevezetőjeként felállitották a 6 kamerás védelmi rendszert, amit, "megcsodáltam"... hm milyen kér, hogy erre is szükség van...
zárás előtt kicsivel elmentem a könyvtárba az esedékes természetgyógyász alkalmából klubba
mintegy azzal vigasztalva magam, hogy pár nap eltolódással ugyanitt , a Libele lánya c könyvem fogjuk bemutatni , mit mintegy a holokauszt 80 , évfordulója alkalmából irtam az áldozatok,, méltón különösen apám emlékére - (a Schindler listája ikonikus zenéjével mintegy bekeretezve meg is történt - nagy nyilvánosság előtt, méltón)
itt meg a mártírok emléktáblája alá, apám neve alá,ezúttal egy lezárt égő mécsest tettem, mit egyből meg tudtam gyújtani, s el se fújta a szél, mint máskor - ( a betlehemi láng osztásakor kaptam, de mivel nekem jöttek, s eldőlt, a biciklikosaramban, igy teljesen megmaradt, ép maradt erre a fontos, jeles alkalomra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése