beszélgetünk (lányommal, unokámmal)

 beszélgetek az unokámmal

kifejezett kérésére...

anyja adta át neki a mobilt, miután szokásosan mgkérdezte,  akarok-e beszélni vele, mondtam legalább gratulálni...  felraktak két kis videot a tegnap esti vitáról - " - nagy örömönre, ámulatomra és büszkeségemre (ezekkel a szövegekkel: 

 

"A legfiatalabb résztvevő érvelése mindent vitt! "

ill.

" Ezt nézzetek! Egy zseniális gyerek is vitázott a felnőttekkel a Savuot éjszakáján, a számonkérés / kárpótlás /társadalmi megbékélés témában... "

**

nem szereti , ha dicsérem

mondom, mondjon nekem is valami okosat

de ő nem ezt akarja, hanem beszélgetni

s egyből rám tereli a szót, hogy vagyok?...

ha vele beszélek, mindig össze akarom szedni magam, ezért is nem élek sokszor a felkínált lehetőséggel (anyja bosszúságára)

de most azt mondom (kegyesen) , hogy 4esre vagyok(5ösről szó se lehet azért) hiszen süt a nap, ha fúj is a szél...

mondom én nem mentem el a Savuotra bár hívtak Szegedre, és anyád le is teremtett miatta --- azt hiszi, hogy ő az anyám, pedig fordítva - de nehogy megmondd neki!

kis kuncogást hallok, azt mondja unokám, hogy hallotta anyja-lányom :), ki lehettem hangositva

mindegy...

jó beszélGETni velük...akárhogy is...