A költészet napját óbudai költők verseivel köszöntjük.
1. Turi Tímea - A titok
Rám bízott egy titkot.
Azt mondta, olyan, mint egy macska,
nyugodtan otthon hagyhatom.
De mire hazaértem, mindent feldúlt,
a kárpitokat szétmarcangolta,
és mindenhova odacsinált,
csak az alomba nem.
Rám bízott egy titkot.
Azt mondta, alig lehet látni,
mégis – biztos, ami biztos –
bezártam a szekrénybe.
De mire hazaértem,
kiderült, hogy egy moly,
és minden ruhát kilyuggatott.
Rám bízott egy titkot.
Azt mondta, igénytelen növény,
nem kell neki se víz, se napfény.
De mire hazaértem, mindenhol elburjánzott,
eltorlaszolta az ajtót, alig tudtam benyitni.
Rám bízott egy titkot.
Azt mondta, olyan, mint egy gyerek.
De mire hazaértem, felnőtt,
és most mindent számonkér rajtam,
pedig nem is az én titkom.
Őt csak rám bízták,
hogy őrizzem meg,
hogy ne vesszen el,
hogy ne csináljon még nagyobb galibát.
Pedig azért bízták rám,
mert ők se bírtak vele.
Azért bízták rám,
hogy legalább én ne bízzam másra
a macskát, a molyt, a futókát, a lelencet.
Álljak útjába én
a pusztításnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése