tanultunk életül

 a könyvtárba mentem életül tanulni, méghozzá 22 pontban Bné Marianntól

ki könyvet is adott ki erről, 22 pontba szedve, munkafüzettel, ahogy látom is a kis asztalon, a sarokban

usque együtt 10000 Ft - sokallom, de felfüggesztem a vásárlást,  ugyis alig férek, meg majd meglátjuk a végén - gondolom

egyébként is a könyvektől nem tudok közlekedni a lakásban, mert igen, már a padlóra is jutottak - s a mennyezetig vannak

kapunk egy 100cm- s mérő szalagot is fogalmam sincs, mire, majd megmondják, mindenesetre a nyakamba rakom

már kezdeni kéne, de várunk, vajon mire, később derül ki, h a vetitősznon vetitettek valamit, csakhogy én nem néztem, túl kivülesett a látószögemen

külön személy , egy barátságos egykori radiós újságiró, most kommunikációs szakember penderül a kitett asztal melletti székre, bemutatkozik, és az "iró" előadóra tereli a szót, elmondva hogy ismerkedett meg vele valamilyen önismereti összejövetelen, és hogy szimpatizáltak egyBől egymással

aztÁn jön az irónő is, állni akar a szemkontektus miatt, 

de késübb mégis leül ő is az asztalhoz, hogy a végén újra felálljon

talán azért is ,mert ünnepinek tekinti ami vele történt

nos,valóban rendhagyó módon, egy éve még nem sejtette, juliusban kezdte irni a künyvét 5 hét alatt megirta mintegy diktálásra, meditációban, maga se tudván mikor hova lyukad ki...hm

(közben elgondoltam, hogy én az - igaz a kb 13 év alatt irt verseskötetetem szerkesztésével (szerkesztőjével :)  több mint egy  éve kinlódok...:)

no, a centi

hát ez az életlutunkat szomboizálta, 100 évvel (jótékonyan)

s le kellett tépni az elmúlt időt , én a 83 közelében tettem meg, kjó nagy darabot, nagyon nehéz szivvel, sőt még el is kellett dobni, mert arra már nincs szükség, ez még inkább nehezemre esett, de a maradékot, használjuk könyvjelzőnek, hát be is raktam a noteszomba, ki tudja. meddig....

***

nem lényeges, de a hölgy olyan tájszólással bezsélt , özve, hogy alig értettem néha, hogy  mit mod

pedig egyetemig én is öztem (Őzike őzik-e) és később csak tanárként szoktam le igazán róla a katedrán

(irodalmat csak irodalmi nyelven...)

anyukám meg végig özött...de ő nem zavart

(megkérdeztem hova való, mártélyi)

*

ja, és nem vettem meg a könyve(ke)t

de majd utánanázek a neten, mert gyakorlatiasan ott szervez valami segitó csoportot