AZ IRÓNIA ELLEN (2009)

 

az irónia ellen, Ken Wilberrel megtámogatva

nem bírom az iróniát, ha mások ellen irányul!- egyedül ÖNiróniaként tudnám (tudom) elviselni, de úgy tapasztalom, hogy ezzel olyan kevesen rendelkeznek, s fura módon azok legkevésbé, akik másokat ironizálnak. Dühít, leszerel, reagálásra képtelenné tesz, elbizonytalanit, megbénít. Bánt. És sokszor csak menet közben veszem észre, hogy forditva kellene értenem a szavakat. Hogy nem azt mondja az illető, amit akar, hanem a fordítottját - de azért valahogy, valahonnan mégis azt... zavaros ez. Ilyenkor inkább vállalom a totális nemértést, s kivonom magam a kommunikációból, egyfajta megadással. Ostoba szerep! És vesztesnek tűnö...  De én szeretem a szavakat eredeti jelentésükben használni, (úgy is van épp elég variáció és árnyalat) . Nem szeretem, visszájukra fordítva. És én úgyis "símán" válaszolnék. (tehát nem "kompetensen", nem ironikusan, nem alkalmazkodva a játékszabályokhoz) 1 síma 1 fordított ez u.n. "mackókötés" lenne, ami össze szokott ugrani, .-rándulni, nem fekszik ki... Akkor már inkább az unalmas csupasima, azaz lustakötés legyen! Az szépen kifekszik, és egyenletes. Nyugtató.

És akkor a "támogatás" Ken Wilbertől, szakavatottabban, elméletileg és történetileg az iróniáról, mint a modernitás alapavető hangneméről.

"...a racionalitás, amely felszabadította, egyben tönkre is tette az emberiséget. Elembertelenítette, tárggyá fokozta le. A modern kor ezen az ironikus pályán forog körbe. A posztmondernistsák az iróniát szinte istenükké tették, ami némiképp furcsa. Az irónia ugyanis azt jelenti, hogy a célkitűzés és a tényleges eredmények ellentétben állnak egymással - vagyis az irónia úgyszólván a hazugság egy neme, amely lehetővé teszi, hogy a hamis én a valós én szerepében tetszelegjen.

(...)

...a modern világban nincs Szellem, csak irónia.

(...) Az irónia a síkvilág alapíze, a modernitás alapvető hangneme, egy olyan világ keserű utóize, amely nem mondhatja ki az igazságot a Kozmosz mélységéről, így hát kénytelen arra kötelezni magát, hogy mást mondjon és mást gondoljon - vagyis egy olyan világé, amely az égvilágon semmi mellett nem kötelezheti el magát."

............

ugye teljesen világos, hogy miért nem bírhatom az iróniát... egyszerűen nem bírom a "hazugságot", a mellébeszélést, az elkötelezetlenséget - bármi is motiválja.

akkor már inkább legyünk patetikusak!(?)

vagy nincs okunk rá?!!

aliz2. :: 2009. jún. 15. 9:43 :: 4 komment :: Címkék: elmelkedes