2018. május 1., kedd

szigorúság

ne légy olyan szigorú magadhoz - mondja
s olyan szigorúan, hogy szinte látom
ahogy összeráncolja a szemöldökét
és száját is keményre zárja
meg tán a fejét is csóválja

de nem látom, mert telefonál (s nem videon)
s már ki is kapcsol
mikor elrebegem
nem én vagyok szigorú
magamhoz
te vagy az
hozzám


10 megjegyzés:

  1. Olvasom, olvasom e rövid verset, tetszik is nagyon! Közben arra gondolok, hogy franciául mennyivel kevesebb lenne a talány benne (pedig az adja belső feszültségének cementjét), mert a titokzatos harmadik személy nemét azonnal le kellene leplezni: "il" vagy "elle"...

    VálaszTörlés
  2. hát igen, ez a megkülönböztetés sokszor hiány a magyar nyelvben... de itt talán nem annyira mérvadó, mert az "én" és a "másik" benne a lényeg... illetve az önmagunkhoz és másokhoz viszonyulásunk, más viszonyulása hozzánk...mennyi variáció...!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez viszont a magyar nyelv nagy előnye (nomeg pl. a töröké is)!

      Törlés
    2. micsoda? egyébként a német és angol is megkülönböztet névmásilag neveket (meg a főneveknek is van nemük sok nyelvben, kezdve a latintól)...vajon van-e ennek (nyelv)filozófiai háttere... biztos....és érdkes is lenne boncolgatni (a törökről semmit se tudok, csak hogy a magyarban sok török jövevényszó van márcsak a közös 150 év okán
      is)

      Törlés
    3. jav: neveket helyett meneket (persze, csak elütöttem)

      Törlés
    4. hát nem igaz, képtelen vagyok helyesen leirni: a neMeket ?! :(

      Törlés
  3. A magyar nemcsak a néhány török jövevényszó miatt rokona a töröknek, hanem főleg szerkezete miatt! Ebben rendkívül hasonló, pl. abban is, hogy agglutináns, hogy nincsenek NEMEK, hogy az ige- és a birtokos ragok majdnem ugyanazok, hogy van vokális harmónia, hogy a birtokviszonyt hasonlóan fejezzük ki, stb., stb...
    A magyar nem lévén indoeurópai nyelv, akárcsak a török... (uralo-altáji...)

    Ezért írtam, hogy könnyebb a "homályt" fenntartani...

    VálaszTörlés
  4. köszönöm a nyelvórát :) (biztos nekem is tudnom kellett volna...Nyiri "tata" megbocsát?) de annyira szókincseredet központú volt...,

    AZTÁN RÁJÖTTEM, HOGY MIRE GONDOLTÁL, HÁT TALÁN EGY KIS "HOMÁLY" VERSFÉLÉBEN NEM ÁRT ILLETVE TÁN HASZNOS IS a többértelműség mármint...(meg amúgy is nem kell mindig mindent elmondni--- mégis csak(mégse?)

    VálaszTörlés
  5. Húúú! - Talán jobb lett volna nem elolvasni közvetlenül a vers olvasása után ezt a nyelvészeti eszmecseréteket, mert most újra el kellett olvasnom a verset, hogy előhívjam magamból az első pár másodpercemet, ami úgy, de úgy összeszorította a szívemet.
    ...és aztán még a könnyem is kicsordult ettől a szívszorulástól.
    Persze ilyenkor az ember elkezdi vizsgálni először önmagát, és nem is a verset. Mert a kettőt külön kell választani. A vers a Tiéd Julika, az érzés amit kiváltottál, az meg az enyém.
    Ezért szeretem az író-olvasó találkozókat, ahol sok ember szól hozzá ugyanahhoz a vershez, és láthatjuk azonnal, hogy mindenkiben generálhat egyazon vers más- és más érzéseket.

    Aztán Rózsához csatlakoznék, és a francia nyelvhez. Valóban, mennyivel könnyebb lenne az értelmezés, ha tudnánk, hogy nőhöz vagy férfihez kapcsolódik a szigorúság.
    Nyilván itt gondolom, hogy Timiről írsz, nem egy harmadik személyről.

    "nem én vagyok szigorú
    magamhoz
    te vagy az
    hozzám"

    Ez a pár szó a versed végén egészen katartikusan zárja le az egész gondolatsort - számomra. És ez buggyantotta ki a könnyeimet, mert azt az érzést hozta bennem felszínre, ahogy mi leszünk az idő előrehaladtával gyermekeink gyermeke.
    (Nem tudom, mennyire érthető ez másnak. Számomra a folyamat, amit magam elé vizionálok egészen szívszorító és fájdalmas.)


    VálaszTörlés
  6. Köszönöm h a sziveddel olvastad a verset..sajnalom, h osszeszorult de ez a teljes empatia jele..mert az irójanak is...

    VálaszTörlés