megfelelések

régebben volt naplóm, kézzel , füzet(ek)be írott... aztán semmi , majd újrakezdtem, a blog azaz webnapló mellett is, de nagyon hézagosan vezetgettem...viszont  újabban mégis, és a legutóbbi beírásom, épp ezzel kapcsolatos.
Aztán márnapra rá olvastam valamit, ami meg válasz is rá, és továbbvitel... mindenesetre érdekes.

íme, a kérdések a napló bejegyzésből: április 27.

"Nem volt butaság az a régi szokás, amikor megszemélyesítette a naplóiró a naplóját. Vagy legalább így kezdte a bejegyzését: Kedves Naplóm! Mert ha formálisan is, de ez hallgatótársat teremtett, motivált  - és elejét vette annak, hogy azt érezze a naplóíró, hogy a semmibe, a levegőbe, magában beszél , n. b. monologizál. -

Azt hiszem  (ez most lóugrás) , de ezért is van szükség személyes Istenre, akivel lehet beszélgetni, vagy legalább is akihez lehet szólni. -

Valamelyik nap álmomban vagy - ból arra ébredtem, hogy egy ismeretlen (férfi)hang ezt mondta: Ő.

De beszélni mindig csak a te-hez lehet. (v.ö. Buber: Én és te)

Na majd folytatom, addig eldöntöm kinek, kihez...."




és akkor pár nappal később  könyvből, ("Az üzenet" )
itt a "válasz":


"Mondd el naponta Istennek, amit igaznak érzel. Ha dühös vagy, légy dühös. Ha hálás vagy, légy hálás.ha frusztrált vagy, ha valamit megkérdőjelezel, akkor közöld ezt. Minden nap legyen Beszélgetésed Istennel.És ne csak egyféleképpen! Végezd el papíron... és légy kész arra, hogy a legmeghökkentőbb válaszokat kapod majd...."


(Mondjuk e könyv írójának már van gyakorlata ebben)