2015. február 22., vasárnap

a mindenség elmélete?

A Mindenség elmélete c. film rajtam kivül egy embert érdekelt városunk újjászervezett mozijában...(Úgy hallottam, a Szürke 50 árnyalata 150-t is...hm)

Abban sem vagyok biztos, hogy azt az egy (másik) embert is mögöttem a "mindenség" érdekelte, mint inkább a permanens rágcsálás. A doboznyi pattogatott kukorica elfogyasztása után előkerültek újabb , s csak csörömpölléssel elővarázsolható csámcsogni - és engem bosszantani- valók, talán csak az utolsó 10 perc volt háttérzajmentes. Persze el is ülhettem volna valamelyik, távolabbi üres helyre... na mindegy már...Vagy az is lehet, hogy a film nem tudott lekötni igazán engem se. És valójában A Mindenség elmélete mintha magát a filmet se érdekelte volna annyira....! mint engem? nomeg a fizikus főhőst, akinek az életéből ebben az életrajzinak szánt filmben inkább csak a betegségét láthattuk, külső megnyilvánulásaiban,  és az (első) feleségével való ismeretségének alakulását...Azt is másik fél szemszögéből...(hiszen az ő regénye volt a film szövegalapja). Nem mondom,  hogy megbántám, hogy megnéztem a filmet, de azt hiszem, az "idő rövid történetét" nekem nagyobb élmény volt olvasni, mint nézni ezt az illusztrativ filmet. Bár a két szinész nagyszerű volt! Csak - megint ide kell kilyukadnom - S. H- nak a betegsége ellenére(!) létrehozott életműve kissé kimaradt belőle... Bár.. lehet, sőt biztos, egy filmnek nem is ez a célja. De akkor miért ez a cim?

Volt ugyan egy kérdés a filmben: egy előadáson valaki megkérdezte a fizikust, hogyha nem hisz Istenben , akkor van-e legalább valami filozófiai kapaszkodója?... Hosszú szünet után válaszolt (közben egy képzeletbeli - de valóságosnak tűnő!- képsort láthattunk arról, mint csodát, ha megtörtént volna valóban, hogy feláll a kereskesszékéből, lemegy a lépcsőn és felveszi azt a korábban véletlenül leejtett piros tollat, ami annyira zavarta, és udvariasan átnyujtja a hölgynek aki leejtette...)- de ez a valóságban nyilván  nem történhet(ett) meg a mozgásképtelen tudóssal... és a válaszára most, itt nem is emlékszem, De az élet reményére , hogy amig élünk minden megtörténhet, igen, ezt sugallta .... És a film vége felé ki is mondódott...  Amig van élet, van  remény.


És az is, izgalmasan, hogy ha csak a kavantumok léteznének, akkor ebbe beleférne Isten - az ő elméletébe is (valami ilyesmit mondott, magyarázott a felesége-tolmácsa)...de a tárgyi, a nagy tételek világában nem... Anyukám - aki sokszor mondogatta,  hogy de jó azoknak, akik tudnak hinni, de maga is kereshette Istent, s eközben..., élete vége felé, egyszer megkérdezte tőlem, mik is azok az atomok...?  Atomok... Ott kereshette, a láthatatlan világban... De tudta, hogy ott kell!! S hogy kell.

Nos, a látható világon túl a túlnyomó részt láthatatlan, üres tér, ami nem is üres, hanem meghatározó... tulajdonképpen minden rezgés, s a figyelem , a(z isteni?) tudat emeli ki... teszi "láthatóva", "anyagivá"....ez lehet a teremtés szava is, a "legyen"...? (morfondirozok, de sajnos! nem vagyok  fizikus, a fizikával volt leginkább  bajom a gimiben, de tudom, hogy ott a megoldás, az u. n. "fizikai idealizmusban", (u. idealizmusban), aminek eredményeiről, hogy nehogy "tévútra" vigyenek?, bedőlve nekik, a hatvanas években a bölcsészkaron megkaptuk az ellenpropagandát...Nem is értettem , miért kezdenek bölcsésztanáraink - az épp esedékes irodalmi tananyagtól függetlenül - fizikáról beszélni?!! hát biztos felsőbb utasitásra (jelzem, akkor volt egyetemista S. K. is -egyidősek vagyunk.... Ateistának vallja magát, de mintha... már nem is annyira.... 

Három szép  gyerekük szaladgálását látva a film végén, hangzik el , a teremtés szó.... mintegy happy endként , (s rájuk vonatkoztatott igeként "teremtettünk")

(hogy is mondta a mi József Attilánk is?: "Mert mi teremtünk szép, okos lányt,/s bátor, értelmes fiút, (ki őriz belőlünk egy foszlányt, mint nap fényéből a Tejút)..... s tán a folytatás is, tetszhetne S. H.-nak?:
...és ha csak pislog már a Nap,
sarjaink bízóan csacsogva
jó gépen tovább szállanak
a művelhető csillagokba."

...

vagy tán ez, idekivánkozik, de egy nagyon szomorú apropoval...


                                                            AXIÓMA
Akiben Isten
hisz: teljesen mindegy, hogy
hisz-e Istenben.
(F.Á.)

F.Á. a mélyenszántó sorok alkotója   most húnyt el...                                                                                              




3 megjegyzés:

  1. Alapvető téma, de nem megyek bele, mert egyrészt úgyis csak kérdezgetni tudunk, bizonyosságunk szubjektív; másrészt meg már többször is volt erről meglehetősen meddő eszmecserénk... Mindenkinek joga van a saját válaszához, meggyőződéséhez, kétségeihez... Velem hárman lettetek volna a moziban! (különben engem is el lehet űzni a zörgéssel, rágcsálással!!!)

    VálaszTörlés
  2. rájöttem, hogy a szavakon múlik sokminden, az Isten elnevezésre sokminden rárakódott...azt hiszem, (okos a zsidó vallástól pl. hogy nem is szabad kimondani, megnevezni...! :)

    és tudod is, hogy ki lenne az a 3 ember...akivel lennétek a vetitésen. Rgyébként afőszereplő megérdemelten, megkapta az Oszkért! :)

    A legjobb film meg a Birdman lett - és - szerencsémre - azt is láttam , tetszett is, sőt még egyszer meg is akartam nézni, annyira. tán azért is nem irtam róla :(

    A Still Aliceról viszont nem is hallottam még, errefelé. Azt megnézném. (A főszereplő a női Oscart kapta)

    Újabban (újra) rákaptam a filmekre....Még a tévében is olykor kifogok jókat.

    VálaszTörlés
  3. bocs, jav, megint van jópár elütésem:

    és tudod is, hogy ki lenne az a 3 ember...akivel lennétek a vetitésen. Egyébként a főszereplő szinész megérdemelten, megkapta az Oszkárt! :)

    VálaszTörlés