sokk

naphosszat....

ül foteljában
"mint az öregasszonyok" -
s rádöbben, hogy az

egy film tanulságai

el vagyok maradva bejegyzésekkel az időben, és minél tovább halasztom, annál inkább nincs kedvem megirni az elmút témákat, illetve nehézségekbe ütközne a pótlás. Aztán rádöbbentem, hogy nap-lót tulajdonképpen - lásd az elnevezését is, és a webnapló , a blog is tulképpen az - csak aznap lehet irni, mindig is! mert elfelejtődik, ill elszürkül a jelen esemény később... a szine, az illata, érzékletessége, életszerűsége odalesz - persze teljesen sose lehet az, mert az már egyidejűség lenne.De az is lehet, hogy csak megélni kéne a dolgokat... s hagyni őket békén... (hogy ők hagynak-e ... más kérdés)

de most sietek egy mai napi filmélményem következtetését legalább leirni ide - még talán időben - teljes elkopás előtt

nem elejétől láttam a filmet, és véletlenül (bár nincsenek véletlenek)... utólag néztem meg a cimét is: Szavak és érzések

de már előbb ehhez kapcsolódott a következtetésem:

az érzések többet érnek mint a szavak

igazibb győzelem lemondani a győzelemről, mint győzni - ha és ezzel túlérünk magunkon, és egy nagyobb , fontosabb célt szolgálunk (ami a szeretettel - érzéssel(l. fent) függ össze)

és mellékesen: kereshetjük Istent, közelségét különböző vallásokban... de lehet, hogy máshol... kéne (netán bennünk, egymásban, a környező világban... mindenütt... . Közelebb van , mint gondolnánk, ha...meg tudunk nyilni...rá)



...

(egyébként több nagy filmélményem is volt a napokban,(amikről akartam irni: a "A menyországot választom ", és  az "Életem értelme"... ugyancsak tanulságokkal... ezek elemibben is ragadtak meg, könnyes katarzissal)

titokláncszakitás

titoklánc

lányok, lányok

nem kell titkolózni

anyáitok előtt

ők is voltak

ifjak és bohók

bolondok és szépek

s ti is lesztek

megfontolt, megfonnyadt

fanyar vénségek

meglepődve

anyáitok

eltitkolt

dolgain

mint ahogy ők is

nagyanyáitékon

egykoron

Irányváltás azaz az Élet rendje

Nézd csak a fàkat
Ne a szàraz levelét
A friss hajtàsát

"A dolgok, amikről nem beszélünk"

No,  ilyen "dolog" lehet pl lányunk ilyen cimű könyve?

de hát elég nehéz, többszörösen is kibirni, nem beszélni róla,  mikor épp ma pl a Litera körkérdésében az  év legkiemelkedőbb verskötetének titulálja az első megkérdezett (sőt még a könyv boritóját is)

meg amikor a minap (december 12-én) a Kossuth rádióban, a Belépő műsorban egy eleven és mélyen szántó beszélgetés hangzik el róla , 20-11-től

korábban ugyanigy egy órás izgalmas, érdekes interjú a klubrádióban...

és láthatóan-hallhatóan a beszélgető riportereknek is tetszik...

és a könyvbemutató is a Nyitott műhelyben,  (még egy tudósitásféle, a Tiszatájból)  még november 19-én,  két kérdezővel és érdeklődő hallgatósággal ,felvillanyozó volt

 és hát maga a kötet megragad 

és én itt általában a (kultur)élményeimről szoktam beszámolni, és csak azért ne tegyem , mert most a lányom a forrása? (ő biztos nem nagyon örül/ne neki, más meg visszásnak tarthatná?)

hát majd teszem, mégis, talán ... (még várok, bár azért belátom, kicsit most is azt tettem, ha nem is a belső és mély lényeget, csak a felszint tekintve)

(a kötet is a cimmel paradox játékot űz, hiszen mégis csak "beszél", s olyan dolgokról, ami(k)ről általában nem szoktunk beszélni, (és mégis, úgy is, hogy nem.....), és ha Wittgensteinre utalunk vissza... ("amiről nem lehet, arról nem beszélünk"(:) akkor talán megkockáztathatjuk ezt a kijelentést is , hogy a (majdnem)  lehetetlent birja szóra, szólaltatja meg.... Hát ezért is tartom én is annyira jónak. (és nem azért, mert a szerzó anyja vagyok, s igy elfogultság gyanujába ejthető. De talán ezért is, mégis csak nehezebb ( is) nekem beszélni róla, s lehet , hogy ez a könyv számomra megmarad olyan dolognak, amiről mégsem beszélek.)  Úgyis néha úgy tűnik, hogy ő beszél, helyettem is:

meg reméhetően , sokak helyett is!

........

ja, és még egy érdekesség, egy későbbi (esszé)könyvbemutatón egy másik iró olvassa fel az egyik verset  Adolgok,...  kötetből 36,09-től......(Keleti kényelem)...(Az ok is érdekes, az már az elején kiderül:

...u.i. és egy poén(?) még, (talán az, az én morfondirozásomra), elnézve a fenti linkeket is, úgy tűnik , tényleg nem is kell nekem beszélni lányom könyvéről, teszik mások..... szerencsére)

Két Törőcsik

a Mari és Franciska
egy filmben, a Swingben: Emmi és Angela,

az egyik a pálya elején,

a másik (nem, nem mondom, hogy a végén... a mi Töröcsik Marink halhatatlan (különösen miután már túl is van egy-klinikai - halálon)...és minden alalkitásában halhatatlan de legalábbis főnixmadár, legfeljebb a filmben  tűnt el, a szinpadról és az életből... végleg, mint Emmi, de ott is mély nyomokat hagyva a körülötte lévőkben, -és ténylegesen megváltoztatva életüket - leginkább Angelára, aki az újság  gyászjelentésében "Emmát" látva keserűn meg is jegyzi, még a nevét se tudják pontosan leirni...) 

olvasom egy interjúban,hogy  Mari mondta civilben a Franciskának, hogy ő (is) eljátszhatná a Körhintát....

milyen szabályos kör is a Mari pályája... micsoda útakat járt be, és mégis kerek egész és egységes, mert a szemlyisége , ugyanaz a különös és mégis egyszerű személyisége hatja át. A közvetlensége, természetessége, őszinte embersége  Azt hiszem e kettő elválaszthatatlan s enélkül nincs nem lehet jó egy szinész. (legfeljebb komédiás csak )Törőcsik az emberségéből nagy szinész. Én azt hiszem. 

és ennek a Franciskának is nagyon emberi arca van.. Egy hónapja láttam, hallottam...egész közelről. Fanni naplójából olvasott fel...minden manir nélkül, egyszerűen, átéléssel, humanista módon. Maradjon ilyen és gyarapitsa magát... tapasztalatokban , emberségben!

lányomnak Töröcsik Mari  adta át a szegedi  egyetemen a Sofi ösztöndijat. A szemét egyből Maria Callaséhoz hasonlitva, közvetlen kedvességgel. (És milyen szeretettel ölelte magához a szinpadon, átadva a dijat, és adott  interjút is az egyetemi újságba....)

jó ember. jó szinész.

jó volt ez az egész film is. de a végén , tényleg, a nézőnek is hiányzott. mikor az utolsó, korházból kiszöktetős, fellépésén , a legyezők mögött, eltűnt, végleg el

és csak az elénekelt (mondott, vallott) (hattyú)dal utolsó szavainak visszhangja maradt utána."lám, lám elmúlt"

De nem , mégsem....   Aki ilyen nyomokat hagy , az megmarad....

Radnótiról, személyesen

november 9- én

az egész nap az övé... a Millenarison  (nem szeretem a kampány napokat, éveket.. olyan kötelességizűek, letudnivalók), de elmentem - más motivációval persze, (én ha Radnótira gondolok, ráemlékezek, mindig apámra is... Bor miatt, erőszakos haláluk miatt...Meg hát persze a költészet(e) miatt..).Most más, mai költők mondogatják itt a pódiumon a reflexióikat róla. Sötét már  a terem, amikor belépek, bár pont most kezdődött az előadás, A hátsó fertályon van üres hely, amúgy mintha majdnemteltház lenne. És zaj. És vihogás. Egyáltalán nem az alkalomhoz méltó. Nem értem , miért jön el ide az, akit nem érdekel... Radnóti, a költészet, az emlékidézés. Megerőltetve a szemem látom, a vihogó , dumáló, mobiltelefonos közönség a fiatalság ... Gyanút fogok, hogy ki lettek ide rendelve...Node akkor is.. szünetben  panaszkodok egy felnőttnek, aki előttem ül, de kiderül, hogy ő tanár. tán épp a vihogóké. S tényleg meg lett mondva nekik, hogy 10 gyereket hozzanak magukkal..illetve küldjenek ide. Aztán a szünet után a szinpadról elhangzik, az egyik iró szájából hogy nekiesett egy feldühödött  tanárnő, hogy miért úgy beszélnek Radnótiról,ahogy, s hogy képzelik, hogy ez alkalmas a megszerettetésére, illetve nem diákoknak való a stilusuk se... (kellett nekem dumálni?) szünetben jónéhányan elmehettek viszont (én meg előbbre ültem)

node valami tényleg nem stimmelt...az én figyelő-érdeklődő személyemnek se....a szervezésben sem.

Mindenkinek megvan a maga "személyes Radnótija, arról beszéltek a szinpadon a maiak... (csakhogy a hallgatóság még nem is ismeri őt, pláne nem az egész életművet, nincs miből választani) és mintha többet tudnánk meg most is az emlékezőkről. mintha csak ürügy lenne Radnóti....Szerencsére elhangoznak a (kedvenc) Radnóti sorok is a szájukból.

és még nagyobb szerencsére, szünet után, elhangzanak részletek -autentikus szinésznő: Töröcsik Franciska szájából a most megejelendő és nagyon várt Fanni naplóból, itt él igazán Radnóti azaz Fanni  féltett Mik.je... és jó nézni mögöttük a közös fotóikat,csak a történet(ük) végére nem jó gondolni... de ott véget is ér Fanni mondandója --- a napló, ami eddig is szinte csak a férjéről szólt, és a vele kapcsolatos aggodalmakról, féltésről,

eddigre már a diákoknak s a nyilatkozó mai iróknak nyoma sincs. A szervezők "alkalmazottai' ültek be az első sorokba

---

Olvassuk őt, "személyesen"..... amiket irt , mig "csont maradt belőle s néhány hajcsomó"... meg Fanni naplóját majd...(annak is "Mik" a főszereplője, az iránta érzett aggódás, féltés) S legyen meg ki-kinek a maga Radnótija.Minden róla szóló "műsornál" többet érően. Amit meg már nem irhatott meg...? hát azon és szörnyű okán , a befejezetlenné tett életeken, a kibomlás nélkül maradt életműtorzókon is...érdemes elgondolkodni....És tudni, mit kell tenni..., 

---

v.ö.  http://www.litera.hu/hirek/kepzelodsz

teremtő tekintet

Isten figyelme
Tartja fent a világot
Abba ne hagyja!

(újra)frissitő

(már vagy egy hónapja nem irtam érdembeli bejegyzést... a verse(cské)ket leszámitva. Mármint beszámolót nem, az érdembelibb eseményeimről, élményeimről) ez a versdolog meg jó kis menekülési lehetőség, de úgy tűnik, megteszi. Néha esszenciálisabb is, mint a terjedelmes "próza"...(amin Moliere hőse bumfordi felfedezése óta is tudjuk, hogy egész életünkben beszélünk...)  ezzel szemben talán több benne a belső és egyedi és elementáris. Bevallom kicsit fáraszt, untat(?) és nincs időm a valóság megkettőzésére... szolgai másolására... mégha örökös reflexiókkal is megspékelve, meg fotókban is rögzitve, - de azért megkisérlek pótolni pár fontos eseményt...időrendben:

kb egy hónapja jelent meg lányom második "felnőtt" (vers)kötete. (Érdekes az is, hogy ő hogy kanyarodott vissza a költészethez, prózai kiruccanás után (amivel -szerintem ugyan oktalanul - elégedetlen). Versei viszont relevációk és telitalálatok.Sokakat eltalálnak!

5-én jött ki a nyomdából a könyv: "A dolgok, amikről nem beszélünk" (paradox módon mégis és mégse...:) és másnap már beszélgettek is róla az Irók  Boltjában a JAK Frissitő sorozatában (egy költőkolleginával, (akinek kötetét nem sokkal korábban épp lányom mutatta be)

Gyakran megyek fel Pestre viszonylag, unokám lát(hat)ása miatt is, de általában összekötöm valami irodalmi eseménnyel is, ami lányommal kapcsolatos. Igy érkeztem Pestre 5-én. S (elő)este el is sétáltam  az Irók Boltjához - a kirakat már "várta" a másnapi eseményt...

egy versekból kiemelt talányos sort ábrázoló grafikával egyetemben:" minden nőnek van egy története, amit nem mesél el."

lehet asszociálni a kötetcimmel együtt

a(z érdekes) beszélgetés meg itt meg is hallgatható (egy az egyben)  sőt látható is..

 :
https://www.youtube.com/watch?v=O1mxFlQLiDA

Hans és Tonio, a 9-es buszon

Hans és Tonio, a 9-es buszon

Hans Hansennel

és Tonio Krögerrel

utaztam a 9-es buszon

Igaz, a szelid, szőke Hanst

most Zalánnak szólitotta

fekete üstökű, élénk barátja

ki ugyanúgy csüngött rajta

mint Thomas Mann alkotta mása..

Edzésre mentek.

A Margit-hidnál leszálltak.

Tonio még visszanézett

a fura öregasszonyra

aki valami iróról beszélt

s hogy olvassák el

majd ha megnőnek

valami elbeszélését....

mi róluk szólna