Régi fotót nézegetve

Istenem!

Életünk egy-két boldog év?

S az is öntudatlanul?

Hézagosak a csoportképek

mellőlem hányan elmerültek!

Nézünk lefelé a mátrai

turistaház erkélyéről

és még csak tériszonyunk

sincs húsz évesen...

S van – szegény Zsuzsi -

kinek még

tíz se adatott hozzá

De miért?

Életünk 

talált ajándék?

Milyen nagy jelentőséget

tulajdonitunk mindennek!

Zsuzsi is annak a

logika egyesnek!

Hát mit számít?

Hol itt a logika?

Nézünk lefelé az erkélyről

Mit hittünk az életről?

Azt biztos nem, hogy

ennyire rövid is lehet

s oly könnyen végeszakad.

S hogy ennyire múlékonyak

vagyunk valamennyien