A Fészekbe megyek... (45 év után.)
Egy kiállitást hirdetnek oda. A magyarországi botlatókövekről.
Épp a napokban telefonált egy távoli ismerősöm, hogy a szegedieket megtisztogatták, tartottak kis felolvasásokat, megemlékezéseket, és jönnének Makóra is.... De minthogy én jelenleg Pesten , gondoltam összekötöm őket a makói zsidó örökségünket őrző egyesületünk elnökével, én meg, itt Pesten eljövök erre a kiállitásra, legalább... (Egyúttal a Fészket is megnézem, 45 év után)
Egy kiállitást hirdetnek oda. A magyarországi botlatókövekről.
Épp a napokban telefonált egy távoli ismerősöm, hogy a szegedieket megtisztogatták, tartottak kis felolvasásokat, megemlékezéseket, és jönnének Makóra is.... De minthogy én jelenleg Pesten , gondoltam összekötöm őket a makói zsidó örökségünket őrző egyesületünk elnökével, én meg, itt Pesten eljövök erre a kiállitásra, legalább... (Egyúttal a Fészket is megnézem, 45 év után)
A bejárat szinte el van torlaszolva daliás fériakkal, akiket biztonsági őröknek néznék, de mint mondják, felszolgálók. Valami műsoros vacsora lesz az étteremben. Pontosabban a kerthelyiségben... Kiállitásról nem tudnak, abban a portásnő illetékes, aki elő is kerül, és elő is vesz valami kulcsot, és vezet felfelé a kivilágitatlan, sötét lépcsőkön .
A félemeleten megállunk, kinyit egy ajtót, s a küszöbön megállitva, magamra is hagy a vaksötétbe, de a villany majd automatikusan bekapcsol. Ez egy párszor még elő is fordul , a ki- és bekapcsolás, mig körbe-körbe botorkálok a kiállitóteremben a falra rakott botlatókőfotók közt. Van egy lista is, de azon se látom Makót....(Szegedet igen.)
A félemeleten megállunk, kinyit egy ajtót, s a küszöbön megállitva, magamra is hagy a vaksötétbe, de a villany majd automatikusan bekapcsol. Ez egy párszor még elő is fordul , a ki- és bekapcsolás, mig körbe-körbe botorkálok a kiállitóteremben a falra rakott botlatókőfotók közt. Van egy lista is, de azon se látom Makót....(Szegedet igen.)
Körbe a botlatókövek, pestiek és pár vidéki városból.
Végigolvasom a botlatókőre irt neveket, pár szóban összefoglalt sorsokat (sorstalanságokat?)
egy nevet se ismerek... egy Gondát látok... De nem apámé, bár az ő neve is itt lehetne (bár Makóról egy sincs a kiállitáson, s a Makón létező 7 közt sincs neki ) (A mártirok emlékművébe van vésve a neve...)
Öccsével, a nagybátyámmal voltam itt, a Fészekben, egy párszor, 45 éve.. régi barátaival, pályatársaival találkozott itt, kicsit vissza-, hazatérve. Emlékszem, ugyanezen a lépcsőn futottunk össze Fényes Szabolcscsal, Rátonyi Róberttel, Aztán a most bezárt presszo részen Kellér Dezső, Ráday Imre.. Básti Lajos... Az étteremben Királyhegyi Pál... Láttam Kálmán Györgyöt is ... Már mindenki odaát van. A természetes halállal meghalók is. Holtak közt járok... a teremben és a lépcsőn is, hátborzongató... De azért micsoda különbség!...Később tudtam csak meg, hogy Kálmán Gyögy, 18 évesen, ugyanabban a bori táborban volt munkaszolgálatos, mint apám... Kálmán György visszajött. Nagyszerű szinész lett...micsoda veszteség lett volna ha ő se tér vissza...! De ki tudná felmérni azokat a veszteségeket, amikről nem is tudunk., tudhatunk. Kiből mi lehetett volna, mit alkothatott volna még.... És a meg nem születhető testvéreink...
Tényleg csak botladozni tudok... az emlékekben, a hiányokban...
Nézegetve a fotókon a botlató köveket.
Van ahol szurokkal öntik le az utcán, a házak előtt, megrongálják, vagy kilopják. De van, ahol becsben tartják s tisztogatják a köveket, az emlékeket...
a szegedi kis társaság a makói hét botlatókövet is megtisztitotta, köszönet érte.
"Rosszabb a halálnál, az elfeledettség"...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése