ebédelek a Koronában, közben szól a mobilom, de nem , nem a lányom hiv...mint általában... a Könyvtárből hivnak, hogy mennék-e át, gyerekek vannak itt, a szarvasi nemzeetközi zsidó táborból... és multat kutatnának...
át is mentem, ebéd után, eleinte nem nagyon értettem , miről van szó, de lassan tudatosodott , hogy én (is) lennék az a bizonyos múlt, amit kutatnak... egy kezemen meg tudnám számolni, hány zsidó van a városban , de őket - és ez új elem!- az is érdekelte, (főleg?),hogy milyen a lakosság viszonyulása... illetve milyen volt , mikor visszajöttünk a deportálásból...(közben többen is mondták, az ő nagyapjuk is Borban volt-, csak megszökött, hogy a nyagyanyjukat is deportálták...) Mondtam, hogy olyan régi időkre azért nemigen emlékezek vissza, illetve amit tudtam, már megirtam..., le is emeltem a polcról a Sós kávét, (benne a hasznavehetetlen kisgyerek történetét a lágerban, meg az újabb antológiát, a Lányok, anyákat, még le is fotózták, a cimlapot..- a dédanyámmal, lányommal, meg aztán engem is, velük...csoportképen:
később eszembe jutott, hogy a legutóbbi Marosvidéket oda kellett volna adni nekik, abban több irás is van, a makói zsidósággal is kapcsolatban, az évforduló kapcsán kértek fel bennünket,én is irtam, meg a lányom meg az Kecskeméti Ármin egyesületünk elnöke, Urbancsok Zsolt, bele. Akit fel is hivtam, voltak is nála mások az egész társaságból, összesen 80-an jöttek!) ,- küldtem is volna az én kis csoportomat is, de aztán én kisérgettem őket a közelben hiszen itt volt a zsidó környék a könyvtár utcájában, a kis zsidó utca, a sarkon, ami most kinai áruház, volt valaha a zsidó iskola, de még én is odajártam kiskoromban hébert tanulni, meg purimkor hegedülni a Moaj zurt...(de jó volt ezeket mondani, úgy hogy tudom, értik, meg érdekli őket - ), meg szemben szegény kántorunk Schulmann bácsi lakása, előtte a gyönyörű templomuk a nagy kertjével... mindent lebontottak,,, (Kik?!- tette fel a nagyon nyilvánvaló kérdést egy nyiltarcú fiú! - amire csak annyit tudtam -kitérőleg- mondani: bonyolult...) de már épül elől az emlékjel... az alapját megnéztük... (ez már a régi u.n. nagyzsidó utca eleje)... tovább mentünk , az ortodox zsinagógába.(Vorhand rabbi térre).
szemben megmutattam a neolog rabbi Kecskeméti Ármin emléktábláját is... (a róla elnevezett kis sétányon)
Aztán ők visszamentek a könyvtárba, a többi csoporttal találkozni, én meg megvettem a Marosvidéket, és visszanéztem a zsinagógába, tudtam, hogy oda még jönnek később.., jött is nem soká a vezetőjük, Fritz Zsuzsa, akinek odaadtam a lapot, meg "összekötöttem" mobillal U. Zsolttal, aki "mindent tud" a makói zsidóságról mint helytörténész (azt is amit én nem..) aki jött is, készségesen, és jöttek a gyerekek is, "seregestül" olyan jó érzés volt látni, ahogy megtöltötték a zsinagógát, beszámoltak , mintegy csoportmunkaként a kutató tapasztalataikról (kiderült, hogy a lakosság kedves volt, de eléggé elzárkóztak a kérdéseiktől, illetve nem igen tudtak (nem akartak? ) válaszolni...
Zsolt nagyon érdekesen beszélt rólunk, múltról, jelenről, s tetszett az a megfogalmazás (nem csak nekem), hogy van egy virtuális makói zsidó közösség is... mert szerte a világban a makói gyökerű zsidók őrzik zsidóságukkal együtt makóiságukat is, (mégha csak egyszer egy évben jönnek is ide, imádkozni, egykori rabbikuk jarzeitjakor.)... Odaadta a négy makói zsidó gyerek történetét feldolgozó (tan)könyvét is...
F. Zsuzsa megköszönte, a segitésünket... azt mondta, két hét múlva jönnek a következő turnussal is...
Igazán megható volt a jelenlétük...az őszinte érdeklődésük, kedvességük...
s ahogy közösen imádkoztak, énekeltek..
élettel töltve meg a többnyire üres zsinagógát...
Aztán kigördült velük a két hatalmas busz...
És újra üres lett a zsinagóga...
