Szeptember 1 - ez a dátum valahogy összefonódott - legalábbis bennem biztosan és joggal is - az iskolakezdéssel. (bár volt idő, amikor rugalmasan kezelték ezt a kezdést (is) - praktikusan a szeptember első hétfőre eső napjára téve, de hát voltak egyéb praktikus és érzelmekkel nem törődő átcsoportosításaik is , mindegy...)
szeptember 1 - egy kicsit mindig ünnepnap volt számomra. Hosszú évtizedekig. Előbb csak iskolásként, aztán tanárként, de szinte folyton iskolába jártam...
szerettem a nyarakat, nagyon is!, de amikor jött a szeptember elfogott valami újrakezdési, ünnepi hangulat. Jó érzés volt, ha egyre összetettebben is az...
mikor rám volt bízva "kultúr- meg műsorfelelősként (hahaha) az iskolai ünnepségek megrendezése, azért meglepődtem, hogy milyen kevés művet ihletett meg a tanévkezdés, sőt egyáltalán az iskola....
lehet, hogy én gondolkodtam rosszul?
De némileg "örökölhettem" is; anyám mesélte, hogy amikor leérettségizett, utána még évekig milyen fájó érzés fogta el tanévkezdéskor... Mert hogy ő nem tanulhatott tovább (numerus clausus!)
Mikor én nyugdíjba mentem , érezhettem hasonlót. Reggelente lányom elkisértem még az ő szeretett általános iskolájába , s aztán volt úgy, hogy automatikusan továbbindultam az enyém felé, a gimibe,s aztán pár méter után kicsit megzavarodva , tétován fordultam vissza, mintha nem is tudnám, hogy most hova menjek, mintha nem lett volna hova menjek...
Elmúlt. De azért - mint Móra Ferenc írta azon ritka, iskoláról szóló művek egyikében:a szeptember nekem legszomorúbb hónapom marad erre az életre.
aliz2. :: 2007. szept. 1. 10:16 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: elmelkedes, emlek, nosztalgia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése