az ételmérgezésem óta elég óvatos vagyok...
a múltkor behatóbban érdeklődtem az étteremben a menűk felől, mielőtt leültem volna,s végül otthagytam őket finoman)
kérdeztem mi is az a legényfogó leves, kukorica van benne?
az, mondja a pincér, egyszer meg is dicsértem őket, mert sok kukorica volt benne
én, dicsértem?! - csodálkoztam el a szóhasználaton
mire a pincér visszakozott is, hogy hát nem igazán, az rám nem jellemző
ugyanis 30 esetből ha egyszer dicsérek...
hát igen, épp tegnap teremtett le a lányom, hogy folyton csak kritikai megjegyzésem van, s mondott is valami számot, hogy 5 perc alatt mennyi (dicséretről nem volt szó)
és emlékszem, a tanitványaimnak is azt mondtam, mindig, ha nem szidlak benneteket, azt vegyétek dicséretnek
(de ők csak mosolyogtak, tudták már, hogy amelyik kutya ugat, az nem harap...
azt hiszem , ők ismertek a legjobban)
(ja és persze azt is tudták, irodalom óráról, hogy értük haragszom, nem ellenük...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése