szinházrajongó korszakomban (60-as évek második-, 70-es évek első fele) minden színházi évadra eső szabadságomat Pesten töltöttem, különböző színházi előadások megtekintésével, volt úgy, hogy egy nap kettővel is... (bár ez szélsőséges eset volt), viszont minden estére esett egy... atyai barátomék ott laktak a Vig szinháztól egy ugrásra, a Pannónia utcában, és tele voltak személyes szinész ismerősökkel-barátokkal, mégse jártak szinházba - gondolták bármikor elmehetnének - és igy aztán mindig elmaradt...
mikor Szegeden voltam egyetemista, (60-as évek első fele) nem néztem meg magam sem minden darabot az ottani szinházban, kissé sekélyesnek érezve (le is nézve?) a műsorpolitikájukat, ami épp az alacsonyszinvonalúnak vélt közönségigényre hivatkozva volt olyan, amilyen - de az operaelőadásokat azért meghallgattam szorgalmasan (Vaszy!), és ott láttam Ránky-Vas István musicalét! (musical-tragedy-jét (azóta se hallottam tragikus vállfaját e zenés műfajnak, ami akkoriban még csak külföldön volt igazán ismert és népszerű) - az Egy szerelem három éjszakáját. (Vas István épp most lenne 100 éves, délután őt hallottam a tévében . a budapesti lakásairól, életéről, barátairól, a történelemről beszélni - milyen kedves ember volt és milyen igazi emberek vették körül az embertelen korban is (Ottlik pl.)!
kezdő tanár koromban én szerveztem egyből "kultúrfelelősként" az egész gimnáziumnak a szinházlátogatásait, Szegedre, (meg olykor mentünk Pestre is) különbuszostul...
aztán, mikor lányom lett szinházrajongó , újra kezdtem én is színházba járni, még bérletünk is volt, - de ez már nem volt az az igazi lelkes "járás", kivéve egy-egy izgalmasabb előadást, de valójában már nem tudtak felvillanyozni; azt a lázas érzést többé nem éreztem, amit a függöny felgördülése előtti várakozásban - régen. Azt hiszem, bennünk van elsősorban, ami lehetővé teszi azt is, hogy nagy szinházi élményt éljünk át - vagy legalábbis kettőn (a szinészen és a nézőn) áll a vásár...
de nem akarom szinházrajongásom (kialvásának)t örténetét megirni
hiszen akkor arról is kéne írnom, amikor magam is - "vizsgázott" rendezőként ill. diákszinpadvezetőként "csináltam" szinházat...... meg épp az abszurd drámákról irt dolgozatomról (már 1966-ban!), és hogy majdnem a "szinháztudomány" lett a hivatásom is...,
meg az "amatőr" v alternativ szinházakhoz való viszonyom külön fejezet lehetne,
csak arról akartam irni hogy a héten lányom ösztökélésére, az egyetemi órája után, - este elmentünk a szegedi régi zsinagógába megnézni a Hólyagcirkuszt - mert Pesten sose tudja őket megnézni úgyse, mert épp akkor van lenn Szegeden, (egyetemi dolgai miatt),amikor fent játszanak. És őket feltétlenül meg kell nézni. (Játszott is velük együtt, a Metanoiában a Deszkák, pallók 1. részében , "Eszter"-ként)
a szinpadi dallamok sokáig a fülünkbe csengtek utána, annál is inkább mert lányom -bármilyen nehéz hajlításúak a dalok - folyton ezt énekelte, a színpadon (az ottani Zsúr"-on) hallottak nyomán:
("az embereknek mi sem fontosabb, mint a karneválok, a zsúrok, a bálok... a bálok...")
(épp azt emlegettem neki az eladás előtt, hogy a frissen vásárolt klipszét talán inkább alkalmakra, estélyekre, bálokra kellene viselnie, mire ő, előre cáfolva a később hallott dalt, azt mondta, kinevetve, hogy dehát mi nem járunk ilyen helyekre!)
(csak azt tudnám, hogy az a két nő a mögöttünk levő széksorban, miért hahotázott olyan harsányan ezen a nem is "mulattató" inkább elgondolkodtató és befelé mosolyogtató abszurd darabon... hát igen, minden attól függ, honnan nézzük mi. minden tőlünk függ... És ők bizonyára előre elhatározták, hogy kacagni fognak. Ön- és darabfeledten.)
azért mi is jól "szórakoztunk" csak nem kifelé-hahotázva, inkább befelé-mosolyogva-szomorkodva egyszerre - úgy, ahogy az életen is. (szerencsére lányomnál azért a mosoly volt a dominánsabb)
aliz2. ::
2010. szept. 26. 15:54 :: még
nincsenek kommentek
Kategóriák: kultúra ::
Címkék: emlekezes, kapcsolatok, mult, SZEGED, szineszek, szinhaz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése