minden este színház! -- a hétté bővült Magyar Dráma Napja jóvoltából! Most ugyan fekete-fehér s kicsit kopott, de átsüti a művészet ereje. A szereplők közül már többen nincsenek is az élők sorában, talán jobban is illik már hozzájuk ez a szolidabb színtelenség. Mikor viszont az előadás előtt bemondták neveiket: Sulyok Mária, Márkus László, Schütz Ila - egyből úgy jelentek meg előttem, ahogy élő valóságukban láttam őket, valaha.
Sulyokról maradt legelevenebb emlékképem, sokáig nagyon is kellemetlen, mert a sikertelen színművészetis felvételim az ő személyéhez kapcsoltam, az ő kíméletlennek tűnő keménységéhez és szigorához, pedig... (igaz, hogy egy nekem is hamisan csengő szó után állított le, de én tudom, hogy az mennyire véletlenszerű, akarattalan utánzása volt valaki dialektusának, akitől túl sokat hallottam közös irodalmi szinpadunkon ugyanezt a verset, amit kiválasztottak. De nem bánom , hogy nem vett fel! bár a szinházrajongás búvópatakként megmaradt.) Akkor már amúgy is bölcsészhallgató voltam, - ha csalódott is - de talán nem is nagyon akartam "nyerni", csak úgy éreztem tartozom magamnak ezzel a próbával, talán én alakitottam úgy, hogy azt bizonyítsam, hogy nem is vagyok elég tehetséges, hogy ezzel megnyugtassam magam, már eleve lemondva. Hát sikerült, és lehet, hogy ehhez csak asszisztált a később bűnbakká tett Sulyok.) Márkust a Margit-szigeti Palatinusz strandon láttam egyszer , ahogy jött le és megállt egy lépcsőn, félúton, lenézve (szó szerint?) a tömegre. Mintha szinpadon... Schütz Ilát egyszer a mi városi fürdőnkben , szomorkodva a meleg medencében, aztán jó pár évvel később, lányommal jöttünk a Tévé székházból, valami szerepléséról, s ott, a Szabadság téren majdnem elütött bennünket egy parkolóból jövő autó, aminek volánja mögött a fölöttébb haragosnak s mégis egykedvűnek tűnő Schütz Ila ült.
De mindennek semmi köze a szinészekhez, a színészetükhöz! Mennyivel többek (nem mások, többek), ha egy-egy szerepet alakítanak! -Ez az igazán irigyelhető a szinészetben, azaz a nagy színészekben, hogy többek lehetnek önmaguknál, úgy, hogy közben önmaguk is.
Most is - Szabó Magda - Régimódi történetének szerepeiben.Sulyok mint Rick Mária. Márkus mint Jablonczay Kálmán. Schütz mint Gizella. Pár jelző igazán elégtelen lenne e figurák összetettségének érzékeltetésére.
De valójában itt Szabó Magda volt a "főszereplő". A most 90 éves, egykori kedvenc írónőm (fiatal tanár korom tájt nem volt könyve, amit ne olvastam volna el), egy-két éve, a firenzei kitüntetése előtt, Szegeden elmentem író-olvasótalálkozójára, dedikáltattam is a hosszú sorban állva a sok meglévőm közül 2 könyvét, s csak bámultam a hosszú sorban. Lányom másnap interjúzni ment hozzá,s mondta mennyire kedves, szeretetteli volt vele, mintha a fiatalabb énjét látta volna kicsit benne(?), legalábbis a szemük hasonlóságát (ami tudvalevőleg lelki tükrünk) szóvá tette!
A családja története a dráma, és Jablonczay Lenke (az írónő anyja?) alakjában a veleszületett lehetőségeit (írás, zongora) a korlátozó körülményei miatt kiteljesíteni nem tudó nőalak. (Almási Éva játszotta, akit szintén láttam "életben" jó sok évvel ezelőtt Szegeden, a szabadtérik idején, a Kárász utcai könyvesboltba sietve, honnan Gábor Miklós legújabb (műhely)könyvével jött ki. ) De amikor- Jablonczai Lenkeként .azt mondja:"Ha egyszer lányom lesz, szabad lesz, éntőlem is szabad, az én rab életem emlékére."- nehéz nem gondolniSzabó Magdára, mint "szabad lányra" azaz lényre... aki fantasztikus írói munkásságával beteljesítette - túl is teljesítve Jablonczai Lenke elszalasztott lehetőségeit...
...de kellett ehhez az anya is, akinek a dédanya Rick Mária ezt mondta: "meg kell tanulnod az emlékeimet" (ezentúl veled fogok beszélni) --- (bármilyen nagy is az írói fantázia, csak a valóságból, gyökereinkből építkezhetik, pláne egy családregény avagy -dráma)
mert az emlékeket át kell örökíteni, elmondani fiainknak, lányainknak (ez parancs!)
(Koltai Lajos épp most rendezett egy filmet, (Este) (Vanesse Redgrave, Glenn Close és Meryl Streep szereplésével!) ami másfelől épp erre figyelmeztet, hogy a kérdéseinket fel kell tenni, amig van ki válaszoljon rá. (Dehát ez, így, a fiak s lányok feladata. Az is, hogy meghallgassák azt, aki kérdés nélkül is beszél. (remélhetően azért nem túlsokat, s nem lényegtelenségeket, mert a fiataloknak mindig kevés a ráérős idejük, s nekik a mindenkori saját életüket kell élni, s hogy egyszer majd ők is elmesélhessék, továbbmesélhessék... az ő addigra már ugyancsak régimódivá lett történetüket.)
aliz2. :: 2007. szept. 19. 0:32 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: elet, elmelkedes, irodalom, kultura, SZABO, szineszek, szinhaz, tevemusor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése