2021. szeptember 23., csütörtök

BESZÉDES PÁRBESZÉD 2010

 

sietek, mindjárt indul a buszom , és még csak a boltból jövök ki, és még haza is kell karikáznom a cuccal, nyitom a biciklizárt, közben hallom: Jónapot, tanárnő! - keresem honnan jön a kedves , megszólító hang; mosolygós, vidám kerek arc, rövidre vágott hajjal, kezében bottal, közeledik az átjáróban

- Nem ismer meg tanárnő?

- Jaj, dehogyisnem; M.F. anyukája, csak nagyon sietek most épp sajnos... De ugye jól van, csak a lába fáj?

- Nem vagyok jól! Rákom van. (azt is megmondja , milyen.) Kemoterápiára járok.

- Pedig nagyon jól néz ki. Biztos meggyógyul. Bizzon benne!

- Én bizok,- mondja nyugodt határozottsággal és a változatlan mosollyal. Hanem mást szeretnék elmondani. Hogy a fiam a  ... (itt megnevezi az egyik legnagyobb bank nevét) bank egyik igazgatója.

- Ó, gatulálok F-nek. Mindig is okos és komoly fiú volt. Én mondtam is. (csak kicsit gátlásos és félénk, de valószinű kinőtte...) Magának pedig minden jót!

S már jópár méter van köztünk. Ő csak áll és mosolyog sugárzóan, hiszen a fiára gondol.. S én rohanok, a mosolyát magammal vive. Micsoda szeretet van benne, mekkora erő, milyen nyugalom és igen, derű és bizalom. És mindig milyen szinte zavarbahozó tisztelettel beszél(t) velem. Pedig csak osztályfőnöke voltam a fiának. Nem neki. Nekem lenne tanulnivalóm tőle!

 


aliz2. :: 2010. szept. 23. 23:56 :: még nincsenek kommentek 
Kategóriák: 
hétköznap :: Címkék: epizodesetiskolakapcsolatoktanitas



2 megjegyzés:

  1. Biztosan jókat mesélt a fiú rólad otthon, és az édesanyának is jó tapasztalatai lehetettek rólad például szülői értekezletekről.
    Jó lehetett hallgatni, hogy tisztelettel beszélt veled. Én is tisztellek, mert jó pedagógus voltál, és a blogodból ítélve, még vagy is. Tanítasz a bejegyzéseiddel.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönöm, de szerintem kicsit túlbecsülsz!

      Törlés