Még mindig... a Nyugat jegyében telik a nap (zöme), de ez már a zárás.
A buszban tegnap nem tudtam eléggé elmélyedni, így visszatérek ma ebéd után, aztán meg középiskolások Nyugatvetélkedőjén zsűrizek egykori almamaterem és egykori munkahelyem aulájában.
Ebédnél fura emlék jut eszembe az egyik szomszéd asztalnál ebédelő nő láttán. Látásból ismerem, gyerekkora óta, ami - ha fiatalabb is nálam - rég volt. Most hirtelen feltűnt, hogy mennyire kezd hasonlítani az apjára, akiről a fura emlékeim jutottak eszembe: pont ott, ahol most a Nyugatbusz áll, a Korona szálloda és étterem épülete előtt volt újságos standja az én gyerekkoromban, amikor anyukám meg a Korona épületében dolgozott, pontosabban a "Csongrádmegyei Vendéglátóipari Vállalatnál" (50-es évek intézménye - az irodán adminisztrált. ) Hetente egyszer pénzt kértem (kunyeráltam?) tőle kedvenc vicclapomra, a Ludas Matyira. Azt hiszem , 60 fillérbe került. Csakhogy egy idő után nem volt elég ez a 60 fillér, mert csak úgy volt hajlandó a szigorú és barátságtalan, rámripakodó újságos Ludas Matyit adni, ha megveszek mellé egy -amúgy eladhatatlan és olvashatatlan - újságot. Igy aztán, hamarosan leszoktam a Ludas Matyiról. (Később megtudtam, ezt hívják "árukapcsolás"-nak. A lánya fodrász lett, és ha - ahogy látom -, egyre jobban hasonlít az apukájára és nem csak kivül, akkor lehet, hogy ő meg csak úgy vágná le a hajamat, ha egyúttal pl. be is festetném ?)
A Korona elé érve, a buszhoz, persze elfelejtem ezt a bevillanó képet az én múltamból, sokkal régebbi időkbe (és színvonalasabb sajtókiadványba) keveredek már megint. (bár, ami azt illeti, a maga nemében a Ludas Matyi se volt rossz lap!) Most, előbb nem megyek be a buszba, hanem körbejárom, az oldalára applikált, számokkal ellátott régi fotókba mélyedve, a kezemben egy lapon a lista, beazonosítható mindenki, s a nevek mellett ott az fotó keletkezésének évszáma is. De vannak, akiket magamtól is "kitalálok". Sok régi ismerős van itt, ha nem is minden fotójuk ismert. Sajnos némelyik kicsit besározódott az úton. Most is eseget. Beljebb is megyek, s nem tudom, miért de a filmek vonzanak megint, mellette egy képernyő előtt, fejhallgatóval egy fiatal lány ül. Neki szól oda, sürgetően egy másik, fényképezőgépes, valami különös tájszólással, hogy menniük kéne mar, de nem nagyon akar mozdulni amaz, azt mondja -hasonló, sosehallott ízes magyarsággal - hogy elhallgatná napokig. (Mit? nyugatos költők mondják saját verseiket!) Megkérdem, honnan jöttek. Csikszeredáról! Hát innen, a szomszéd országból ez a nagy érdeklődés.(?)
A gimibe én érek oda először szinte. Még csak a játékmester rendezkedik, az Önkormányzattól. Leterített asztalok székekkel, a 4 középiskola diákjainak, egy kávéházinak berendezett asztal, az amatőr színészeknek, akik jelenetet adnak elő, s nekünk, a zsűrinek is egy asztal, a nevünk már ki van rakva rá. (persze elírással, mindegy - már legalább 10 éve nyugdíjban vagyok - nem is szeretem összeszámolni, mióta, de hát -feltételezem - épp ezért, a feltételezett pártatlanságunknak köszönhetően, (mindhárman már nyugdíjasok vagyunk), zsürorok. Az igazgatói irodában tartunk röpke előzetes megbeszélést, a kanapéra ülök, már amennyire elférek, a mellettem lévő hatalmas tablónyi fotóktól, fekete-fehérek, s rajtuk épp egy saját, jórégi osztályom látom, a ballagási egyenruhánkban, majd magamat is felfedezem egy május elseji felvonuláson a tanárok soraiban - jaj de fiatal, és jaj de szép "az" a lány - meg a többiek és mindenki..., milyen rendezett, rendes... Ezek a régi fotók, hogy vissza tudják varázsolni a múltat..., nem csak a Nyugatbuszban!) A vetélkedő első számaként ki kell találni egy jelenet valódi szereplőit: Kaffka Margitot, Juhász Gyulát, Kosztolányit, Karinthyt.... s ennek megfelelően ugyanők lesznek a csoportok névadói. Hát - ami azt illeti - megdöbbentően keveset tudnak "egymásról", "magukról"..... Viszont egy kreatív feladatot: verset írni Tóth Árpád stílusában előre megadott szavakból - meglepően bravúrosan oldanak meg, s adnak is elő - különösen - mint utóbb kiderült - a József Attila Gimnázium(om) diákjai, alias "Kaffka Margit" de a másik, a Juhász Gyuláról elnevezett Juhász Gyula Gimn. lesz az első az összversenyben. Bár a lényeg nem is a verseny - lenne -, hanem, az hogy foglalkozzanak a Nyugattal, hogy olvassák szerzőit... Talán nem is véletlen, hogy főképp a könyvtár szervezése a vetélkedő. De valahogy nem vagyok igazán biztos abban, hogy eleget olvasnak...(Épp a bejátszott versek felismerése a leghiányosabb!) Félek, hogy "kiment a divatból" az irodalom, az olvasás, s talán a Nyugatkiállítás is a modern eszközei miatt olyan népszerű? - ha népszerű - ma már nem is tolongtak annyira.) Nem akarom végiggondolni....
aliz2. :: 2008. szept. 26. 21:58 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: , folyoirat, iskola, olvasas, vers
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése