2021. szeptember 21., kedd

VAK VEZETETT VILÁGTALANT 2010

 

a bolt előtt egy nagyon öreg de mosolygós néni, fáradt lábakkal csoszog, 

mellette egy fiatalabb, friss frizurás, ápolt nő, kerekesszékben kíséri, kérdezgeti

(egyenetlen hangerővel beszélnek, de sokmindent -hallgatózás nélkül is - meghallok):

- A lányom Pesten van. Egy lányom van, és egy unokám. Dr... Jogász... (ezt kétszer is elmondja.)

(Aztán valamit halkabban , ezt nem hallom... )

-És tud aludni?

-Enni is!

-Jól van?

-Csak ez a lábam fáj!

Aztán a bolt melletti nagy társasház kapujához érve megállnak, s azt mondja az öreg néni a kerekesszékben ülőnek, hogy

-köszönöm szépen a segitségét, hogy elkisért -

-  és levesz két táskát a kerekesszékről, majd -mivel a kapukódot elfelejtette - előveszi a kulcsot

-Vigyázzon magára - szól vissza a kerekesszékben ülő nő.

-Maga is - igy az öreg néni, miközben nyitja a kulccsal a zárat.

Megható volt. Ahogy féltették, vigyázták egymást, két segitségreszoruló. Mintha vak vezetett volna világtalant.

És mégis olyan nagy fényesség volt körülöttük....

 


aliz2. :: 2010. szept. 20. 19:45 :: még nincsenek kommentek
Kategóriák: hétköznap :: Címkék: ember, epizod, kapcsolatok





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése