anyám elkeseredetten keresett állást az 50-es évek elején...bármilyet (csekélyke özvegyi nyugdija és hadisegélye mellé) Az én szuperintelligens anyám, jeles gimnáziumi érettségivel (valószinű csak a numerus clasus miatt nem rendelkezhetve egyetemi végzettséggel..) egyszer még az sztk rendelőbe is elszegődött volna takaritónőnek - már-már betanitották a folyósó szakszerű felmosására is - de aztán mégis meggondolta magát (szerencsére) másnap nem ment el..
aztán , emlékszem, egyszer a nagycukiban fagyit mért, vettem is tőle egy 50 fillérest...igazán jól festett a cuki egyenruhájában...bár kissé gyakorlatlanul, bár nagy odaadással adagolt - nagykomolyan
de másnap már az irodában dolgozott - bérszámfejtőként (s blokkbontóként) (640 Ft-ért havonta)
s még ünnepkor is leltározva...
évekig ott is maradt, a Csongrádmegyei Vendéglátóipari Vállalat kiváló dolgozójaként (jutalom könyv is, két kötetes Petőfi diszkiadásban, tanúskodik róla) 1953-ban... mig ki nem döntötte a betegség...
de emlékszem, mennyit varrt, (szakmája szerint fehérnemŰt, fűzöt - de nekünk felsőruhát sőt még kabátot is - egyszer meg steppelt táskákat, művészien kézimunkázott, sőt kitalált (ma biztos jobban értékelnék az invencióját (MA UGY MONDANÁK INNOVÁCIÓ): felnőtt babapárokat.. a festményeiről most nem is beszélek.) ....
és még a halálos ágyán is azt mondta tervezgetve: majd adtok egy kis munkát....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése