2021. szeptember 14., kedd

TALÁLKOZNI, EMLÉKEZNI 2008

 

Unokabátyám 60 éves találkozójára nem tudott eljönni Kanadából, viszont írt egy email-üzenetet az osztálytársainak, 3 fényképcsatolmánnyal - amit - kinyomtatva - elszállítottam nekik. A kéréssel, hogy a címeiket megkaphassa.- Sikerült még a kezdés előtti percekben a gimnázium épülete előtt rájuk találni. Egy nagyon szimpatikus, fehér  hajú osztálytárskinézethez fordultam. A szervezőt kerestem, aki épp taxiból szállt ki. Mondtam, én vagyok osztálytársuk unokatestvére, erre egyből, izgatottan rákérdeztek: Jön-e?! Sajnos nem, csak a levelét hozom... csak amikor a várt címekre terelődött a szó, azt majd én elintézem - mel fojtotta belém a szót -addig kedves, türelmes, még kezet is csókoló osztálytárs - főszervező. Akkor nem is kell visszajönnöm érte?- Nem, majd elküldjük neki.... S már fordult is a taxishoz , jelezve, hogy dél körül jöjjön vissza. Én meg mentem a biciklimért, s csak később jutott eszembe, hogy miért is lett ez a gyors váltás. Csak nem a címeiket féltették. Tőlem? "Fortélyos félelem igazgat minket"...? Még mindig? Vagy mifelénk mindig is? Unokabátyám a levél végére odaírta lakcímét, emailcimét, telefonszámait...  és elküldte nekik -fotón - egész nagy családját, akár egy tablót: (az ő osztálytablójuk sincs meg.) Emlékszem, valami fáklyás iskolai felvonulásukra, '48-ból, amire engem, a 3 évest  is elvitt unokabátyám, a 18-asok közé. Lábakra emlékszem, a sorok mélyéről, lentről, és a fölöttem imbolygó fáklyafényekre. De azok vagyunk-e még, akik

akik akkor voltunk!?  7 évenként még a sejtek is kicserélődnek. Lehet, hogy csak az emlékezés tartja meg a folytonosságunkat. Talán épp ezért kell emlékeznünk? 

fotounokabátyám és (hm...) én, 65 éve       




                                                        és most, családjával 




aliz2. :: 2008. szept. 14. 0:42 :: 12 komment :: Címkék: , fotoiskolakapcsolatokrokonok


10 megjegyzés:

  1. evika:
    2008. 09. 14. 9:37
    Az én címem feltétlenül add meg neki, jó?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. evika:
      2008. 09. 14. 9:39
      Mégsenemis. Azt hittem, Tomiról van szó. Bocs. Túl korán vagyok, úgy látszik.

      Törlés
    2. aliz2.:
      2008. 09. 14. 10:47
      Tominak is unokabátyja ő!:)

      Törlés
    3. aliz2.:
      2008. 09. 14. 10:47
      Tominak is unokabátyja ő!:)

      Törlés
    4. évi:
      2008. 09. 14. 12:09
      Micsoda nagy családja van:)

      Törlés
    5. 8. aliz2.:
      2008. 09. 14. 12:17
      és ugye milyen szépek? - és a fiúunokái olyanok, mint ő volt! :)

      Törlés
    6. evika:
      2008. 09. 14. 14:41
      Tudod hogy hívott engem Tomi? Csuszpájznak. Abból lett később a Rózsi által is használt Csucsi.
      Egyszer meg kellene írnom a neveim történetét. Eddig HIVATALOSAN volt 5 nevem és abban Csuszpájz nem is szerepelt.

      Törlés
    7. aliz2.:
      2008. 09. 14. 15:10
      hát, elnevezésekben nagy volt... (engem julacsekezett:) nem nagyon örültem neki!

      Törlés
    8. Otto:
      2008. 09. 18. 20:33
      Ki az evika? ismerem en? Koszonom a jegyzest es kuldjed el nekem a regi kepet.

      Törlés
    9. aliz2.:
      2008. 09. 18. 20:54
      Drága Ottó! Evika Grűnhut (most Gábor) Évi. Őt nem ismerheted, mert akkoriban született, amikor te eljöttél Magyarországról. Laktak Tomiékkal egy házban, szomszédok voltak, és jóbarátok. Az apukáját ismerhetted, orvos volt.

      A képeket majd igyekszem küldözgetni!

      A címeket remélem tényleg elküldik az osztálytársaid!

      Törlés