MIÉRT IS IRIGYKEDEM 2008

 

általában át szoktam futni a freeblog címlapot, mielőtt belépek saját blogbirodalmamba, s ami felkelti érdeklődésem, azt el is olvasom. Saját bejegyzésem mindössze 2-szer találtam "meglelepetésszerűen" itt, legutóbb 2008. május 24-én,  archív, 1944. május 24-i gyerekkori énem ábrázoló fotómmal és az akkor időket felidéző  szövegemmel, korábban és legelőször meg tulajdonképpen nem is a saját szövegemmel kerültem címlapra, hanem lányom egykori "gyerek(?)vers(?)ével"   azaz miértjeivel - azt hiszem "névtelenül", "lyányom"- alannyal megnevezve. (ennek is megvan - mindjárt kifejtett - oka) Most viszont, az előbb, a címlapon rögtön lányom nevére,  (s egyik - a Holmiban- megjelent -   novellája címére) bukkantam, a "beleszerelmesedni a szövegbe" cím alatt , a rövidleszazosz blogajánlóban:

Beleszerelmesedni a szövegbe

Turi Timea: Fekete-fehér (Holmi 2008. július) Képzeljünk el egy olyan filmet, melyben minden szereplő színes, csak egyetlen egy alak, egy szereplő, egy lány él benne fekete-fehér életet. 

Turi Timea: Fekete-fehér (Holmi 2008. július) 

Képzeljünk el egy olyan filmet, melyben minden szereplő színes, csak egyetlen egy alak, egy szereplő, egy lány él benne fekete-fehér életet. Ha ez segít a kép előhívásában: tessék a Schindler listájára gondolni, a kis színes ruhás lánykára, csak épp fordítva, ő lenne a fekete-fehér, míg a világ a színes. De mivel a mi történetünk nem kapcsolódik semmi másban ahhoz a történethez, azon nyomban tegyük is félre amazt a gondolataink között, legalább is a bejegyzés olvasása idejére. 

Ellenben koncentráljunk erősen A lány a hídon című filmre, Vanessa Paradis alakjára, és ezt már nem elsősorban én tanácsolom, hanem maga a történet elbeszélő-főszereplője, hisz már rögtön az elején utalást tesz rá. Ez a lány annak a másik lánynak a sorsához hasonlítja, igazítja magát. S így, ezzel a felvetéssel meséli el élete történetét, s hogy hogyan is lett eltűntető-művész.

Hogy mit is takar e fogalom? Egyszerűen csak ráteszi a kezét dolgokra és azok (Midas király történetével ellentétben, hol ugye arannyá válik), huss, eltűnnek.

A történet kulcsa a címben van. Fekete-fehér. Mit is tudunk róluk? Az egyik, a fehér az összes szín vegyülése, mig a fekete pedig minden fényt elnyel, legalább is a definíciók szerint. 

Vagyis eltüntet.

Én magam már az első soroknál beleszerelmesedtem ebbe a szövegbe, Schmetterlinge im Bauch mondanám (és mondom is) németül, hogy milyen jóleső bizsergéssel haladtam mondatról mondatra. És nem is nagyon siettem. Jó volt megállni, ízlelgetni a szavakat, mondatokat, azok mágikus, zsongító hatását, élvezni annak a bizonyos felszisszenésnek az élményét, hogy jujj, itt találtam valami.

Valami számomra nagyon értékeset.         

 

A blog szerzője "anni" - ha jól tudom, több érdekes és színvonalas irodalmi blogot is "tart(ott?) fent".* Olvasgattam is ezeket, irodalomértését, stílusát, attitűdjét nyugtázó elismeréssel. De most kifejezetten "irigykedem".  Mert ő megteheti azt, amit én nemigen...  u. i. nekem nem volna ildomos, lányom nem is engedné, hogy névvel, leplezetlenül dícsérjem. Pedig én is "odavagyok" az írásaiért!

..és most azért is, hogy ezt más megte/het/te.  "anni" ! Kösz! Örülök! :)

 

*Most ezt találtam: http://johazbolvalo.blogspot.com/ (írónőkről és nőírókról, klasszikus és kortárs (szép)irodalomról)... És a tegnapi, szeptember 26-i bejegyzésben rögtön Rakovszky Zsuzsa neve a Kigyó árnyékával (itt a könyvespolcon, lányom kedvencei közt, a másik regényét meg is kaptam tőle, szülinapomra - (korabeli analógiák okán is), aztán a másik régi kedvence: Jean Austin, s az én régi kedvencem : Sylvia Plath ... és... olvasom tovább a neveket..., megint - új elbeszélésekkel kapcsolatban -  lányomét is, és Erdős Virág.. másik kedvence meg Tóth Kriszta... (csinált is vele interjút kétszer is, meg írt is a Vonalkódjáról kritikát)...  semmi se véletlen. Ízlése(in)k találkoznak.(?) -

aliz2. :: 2008. szept. 27. 9:27 :: 11 komment :: Címkék: , blog, folyoirat, irodalom, lanyom