BUDAPESTRŐL JÖTTEM 2008

 

beiratkoztam  egy szabadegyetemre, innen a fővárosba kimozdulás, ami kissé el is húzódott

de "Pestmegér(t) egy estet"..., nem kellett visszarohannom, Kanadából épp most itt tartózkodó unokanővérem is meglátogathattam; s elmentünk a Nyári Zsidó Fesztivál keretében megrendezett Nemzetközi Kántorhangversenyre, a gyönyörűséges Dohány utcai zsinagógába

előtte egy kis (vagy inkább nagy?) városnézés

a felvételi beiratkozás Zuglón is túl volt; korán indultam, hogy biztos időben odaérjek a megadott időpontra  (amit részben én választottam, s hogy pont szeptember 1-jét,  - ami iskolakezdési fogalom, idén gyakorlat is, hétfő lévén - talán nem is egészen véletlen...) A földalattin ültem, amikor rámtelefonált az "iskola" vezetője, hogy 1-re várnak, mondom, épp oda megyek, kiderült, még csak 1/2 12 volt - kicsit túlbiztosítottam magam! Kiszálltam hát majd' minden soron következő állomáson körülnézni:  Hősök tere; sajnos már csak a Szépművészeti Múzeum bezárt kapuja előtt döbbentem rá, hogy hétfő lévén nem tudom megnézni az aktuális (Test és Lélek) fotókiállítást, aztán jött a Széchenyi fürdő, a mellette levő Városligetiparkkal, a Mexikói út után viszont nem volt sok derűre okot adó látnivaló... de hát nem is azért jöttem, szerencsére nem vitt túl a busz, mégha át is száguldott megállókon, utas segitséggel tudtam hol, kellő helyen leszállni

visszafelé meg , irány a Dohány utcai templom, jegyért estére, útbaigazitásul csak annyit kaptam unokatestvéremtől, telefonon, hogy menjek az Astoriáig, de hogyan tovább? Ismerős utcanevek: Barcsay utca, ide járt gimnáziumba apukám (vagy ahogy mondták, rá is, "inkább az iskola járt bele"), előtte, párhuzamosan a Wesselényi, ahol laktak, és a túloldalon: hopp, megvan a Dohány utca, itt laktunk (a Continentál szállóban, mi is, anyukámmal, a deportálásból hazaszabadulva, - apukámat hiába várva vissza a munkaszolgálatból); a zsinagógáig hosszú volt az út, de úgy mentem végestelen végig a Dohány utcán, hogy minden házat megnéztem..., ki tudja meddig nézhetem, ha valóban, az u.n. rég zsidónegyedben (is) ezentúl szinte korlátlanul bonthatnak...

megvettem a jegyeket estére, sajnálkozva nézegetve a színes prospektusokat, amik a fesztivál többi nagyon gazdag programjait mutatták be - amiken én már nem vehetek részt,

de ez a mai progam nagy élmény volt; a gyönyörú, újjávarázsolt zsinagóga, ahol most voltam 3.-szor; legelőször -mély és primér nyomokat hagyva-, első emlékeim között tündökölve, nagyanyámmal alig 3 évesen, a karzaton, lenézve, s orgonaszót hallva, aztán évtizedekkel később kislányommal, mert volt olyan szerencsénk, hogy épp zsidó újévkor, Ras Hasonokor voltunk Pesten, és most; sajnálom, hogy nem hoztunk - szemérmesen - fényképezőgépet, bár körülöttünk mindenki kattogtatta a gépét, de a belső kamerám azért működött, amikor meg felhangoztak a jerusalemi kórus és a kántorok által előadott dalok - amikbe néha mi is beleénekelhettünk... az szavakkal (meg fényképpel is) leírhatatlan lenne úgy is. (Bennem a zsidó dalok, mindig valami nagyon mélyet és ősit mozgatnak meg, a zsinagóga (zsinagógák) pedig mindig valami felemelő otthonosságérzést adnak - egyszerre bensőségeset és fenségeset...)

azt hiszem, legyőzve újabban és időnként el-eluralkodó tohonyaságom, mégis gyakrabban fogok a jövőben kimozdulni...

ez az elhatározás már érlelődik bennem egy ideje, most megerősitést kapott...

utazni s még gyalogolni is jó (ahogy Móricz is már megírta)

 - amig lehet...

aliz2. :: 2008. szept. 2. 23:20 :: 7 komment :: Címkék: elmeny, utazas, zsinagoga