pedagógusnapra

Alsóban a legkedvesebb tanítónénim Stenszkyné Brommer Mária volt (alias Mária néni).Szép volt, csinos, nett és elegáns, választékos. ehhez vedd hozzá az ötvenes évek elejét kontrasztként.( emlékszem, volt egy sárga kardigánom, s miközben láttamozta a füzeteinket, odaszólt, hogy maradjak bent szünetben,akkor megkérdezte hogy honnan van? mondtam amerikai csomagból, viccesen azt felelte, ha majd kinövöm, adjam neki:) emlékszem akkoriban, kispajtási örületből "Előre"-vel köszöntünk , de olyan előkelően viszonozta fülembe cseng még mindig....az intonációja,

felsőben sok hatás ért, különösen az igazgatónő részről, de senki se akadt a tanárok közt, aki megvédett volna vele szemben...iskolát is váltottam, ott sok kedves tanárom lett hirtelen. Pl nagyon megszerettem Emese nénit, aki nem átallott közénk ülve tanítani (pedig épp helyettesitett), szerette ahogy szavaltam (egyszer ellestem hogy kollegéjának mondta rólam hogy gyönyörűen szaval),

gimiben mindent vitt osztályfőnökünk (Domokos) Géza bácsi, akit egyesek atyusnak csúfoltak, azért ezzel is jelezve azt a szoros familiáris kapcsolatot ami közte és tanítványai közt volt. Tényleg szint apát pótolt.S amellett vezette a gimizenekart (ahol primhegedús voltam (már nyolcadiktól), a matekot lelkesen, kiválóan tanította, s mint of utólérhetetlen!

az egyetem? egész más "tészta" volt.Rajongtam Sz.Gy-ért a magam fura módján (no meg az orosz irodalomért, ahogy ő tanította!), s ő is a maga fura módján viszonyult hozzám, nagyon későn bevallva, hogy milyen sokra tartotta "irodalomérzékemet"....

mindegy... már minden késő.. a köszönet is...

mindegyik halott!

.