2019. június 2., vasárnap

egy kis tündér

úgy repült be a cukiba, kitátott szájjal. mosolyogva,mint valami kis tündér. egyenesen a fagyis pult felé tartott. Szaladt. Mert a fagyit imádja. Télen-nyáron, derült ki, mikor rászóltam, hogy lassabban nyalja. - mondta a nagyanyja. Már hozzászokott.Adott neki meg az anyjának egy nyalást a fagyijából, sőt felém is nyújtotta....(persze, nem fogadtam el)

aztán kimentünk a teraszra, ott kutyaugatásra ügyelt, vissza is ugatott vau vau, az ernyő eső elleni szétnyitására, mindenre figyelt - szavakkal is, de nagyon kezdetlegesen. Igaz, még csak 3 éves (mutatta is a z ujjaival), csak nagynövésű (a nagyszülők után)

elgondolkoztatott

mimindent ki tud fejezni pláne egy ilyen kisgyerek a nyelven kívül. metakommunikációval.

később megtanulnak beszélni, és valahogy el is felejtik a nonverbalitást

és megesznek bennünket a sokszor hazug szavak

a tündériség pedig odalesz!


május 24    6

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése