ballagási felhajtás

ballagtak a nyolcadikosok - kis felnőttek

tele diszebédeikkel minden vendéglő, ki is szorultam mindenhonnan, előzetes bejelentések híján

nem baj, ilyen melegben megoldom másképp az ebédem

de elgondolkodtat ez a hatalmas össznépi felhajtás


én nyolcadikban, emlékszem, szavaltam, az ünnepségen az iskolaudvaron, Adyt: Június volt s ujjongtunk, nincs tovább, 
Most gyertek, szabad mellü örömök 
S pusztuljatok, bilincses iskolák. ....

s a fotó tanúsága szerint szinte előre dőltem a láthatatlan viharban

nem volt díszebéd,nem is emlékszem arra, hogy anyu ott volt-e, bár ez a kis fotó rá vall.... de a gimista ballagásomon biztos nem is volt ott, úgy jött ki a lépés,lehet, nem is véletlen? hogy épp akkorra lett beteg, pedig még beszédet is mondtam, rámsózták,  de nehezen irtam meg, a szovjet hősök emlékműve előtt, s mivel hűvös volt, azt hiszem egy sárga kardigán is lett rajtam...

vége lett. szerencsésen... az volt a lényege, hogy elmúljon

nem kellett a felhajtás!

 

külön jutalmat se kaptam soha otthon a mindig kitűnő bizonyitványokért. természetes volt. hogy mindig ötösöm volt mindenből, hogy mindent becsületből megtettem (azért  nem is esett nehezemre), ajándékok, ünneplések nélkül

s ez igy volt rendjén