2019. június 15., szombat

feltárás

azt hiszem , hogy igen, magunkat kell irni, meg a környezetünket (persze anélkül, hogy bántanánk, van bőven válogatási lehetőség)

azt mondja ma valaki nekem, valami ilyesmit, hogy csodálja, hogy feltárom magam a fb-on vagy kitárom?

csak legyintettem képletesen, olyan mindegy,,,, csókunk mifajta oly rettenetes a halál s olyan nagyszerű győzni rajta jut most eszembe

pár évtizede, vagy akár éve is nem tettem volna,,,

dugdostam a (titkos) mondataimat, jaj nehogy meglássa más

,minek?

akinek van gusztusa hozzá, azt megkinálom vele, akinek nincs az elfordul tőle

különben is csak kontrollált ismerősöknek teszem fel nem egészen nyilvánosan
és ugyan mit is rejtegessen az ember?!!!



?

11 megjegyzés:

  1. Igazad van... Legjobb, hq minden író ember saját ihlető forrását követi. Az írók egy része saját magábol táplálkozik (autofiction), bizonyos mértékig egyetemes szintre emelve saját életét, más részük viszont inkább a fikció, a "kitalálás" meglehetősen részegítő talaján szeret tevékenykedni...
    Máris hallom ellentmondásaidat! A magam részéről a kettő keveredését szeretem művelni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. igen, én nem birom a keveredést, semmiben sem). csak az egyneműséget.de elgondolkodtat, hogy ez az 'iróság" (Závada mostani könyve kapcsán is a Weis Manfredokról ir, úgy hogy ki is talál szereplőket a valós alakokhoz,, őrület)igaz én nem is vagyok vérbeli iró. Csak egy krónikás :)

      Törlés
  2. A vers az más. Tömörített, teremtett valóság akkor is, ha fikció keveredik benne a valósággal. (Lehet hiteles így a próza is, csak író legyen a talpán, aki elkövette. Z. elég jó ebben a mezőnyben, gondolom.)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. én sajnos röghöz kötött vagyok, kórósan igazmondó, de néha olyan a valóság(om) mintha fikció lenne :)(kutya se hinné el, hogy nem töröl metszett valóség:) ez a szerencsém...(Z, ne feledjük szociológusból lett iró!... és persze mégis...kibújik nála (is) a fikció szöge a zsákból)
      én a verset mégis csak százszor többre tartom a prózánál, az az igazi művészet, ill.ha én valamire (akármilyen műnemben) azt mondom: Költői - az a non plus ultra.....s nem is firtatom képlékeny eredetét

      Törlés
  3. M.S. Nagyon sokat változtál,nyitott lettél,és ez nagyon jó!

    VálaszTörlés
  4. Á.P. Ez egy adomány is egyúttal, olvasván a gondolatodat: neked is le kellett győzni önmagad, ami nagyon nehéz!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Á,P, az edzés nagy munka!

      Törlés
    2. de aztán már minden könnyű (egyébként is mások edzettek! 🙂

      Törlés
    3. CSAK azt akartam kifejezni, hogy nem kaptam ingyen!

      Törlés