2019. június 26., szerda

üldözési mánia és valósága

zsigereinkben ott lehet a félelem hány generációra visszamenőleg, a holokauszton is túl, még inkább innen, hiszen mindig üldöztek bennünket...

lehet-e normálisan viselkedni egy üldözöttnek

vagy fél és üldözöttnek érzi magát mindentől függetlenül vagy túlkompenzál

én úgy látom mostanában ez (is) történik, de azt kell mondanom ez se "normális viselkedés

de azért inkább  ez legyen

talán egyszer eljutunk a normalitás arany közepéhez

adja Isten hogy mielőbb úgy legyen

(de ez a kiválasztottság" tudat sem használ ennek.... a "mi istenünk" tudata,  - az is csak elterel, elszigetel

pedig állítólag azért kaptuk a galut sorsot , a szétszóratást, hogy terjesszük a népek között az isteni igéket...

de nehéz barátságosnak lenni nem barátok között - az is igaz

kirekesztők közt befogadónak


csak magunkat ne rekesszük ki,  erre is vigyázni kéne

(óvodás kislányom panaszkodott, hogy az óvodában kizárják (kirekesztik) a babaszobából, csúfolják
az óvónő kitérő . védekező válasza az volt , hogy ő rekeszti ki magát.... ki tudja már mi volt, hogy volt... szerencsére elmúlt, s mindenesetre se a bölcsiben se az iskolában nem voltak ilyen problémák, tehát mégis csak pötyög az az önkirekesztés,,, ki kezdhette?!)

igen van az a vicc(?) középkeleteuropai sorsról üldözési mánia, üdöznek, üldöznek.....modja valaki menekülés közben

s valóban üldözik!


junius 22

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése