Turi Tímea
Amikor felnőttünk
A minket elválasztó törésvonalak idővel
folyómederré szélesednek. Az elharapott mondatok,
a hirtelen félrenézések, az alkati eltérések
megvitathatatlan különbségekké terebélyesednek:
csendes hidegháborúvá. S ha meglátjuk
a másikat, az utca túloldalára fordulunk,
kölcsönös megelégedésre. Felnőttek vagyunk.
A kamaszok feltétel nélküli bizalma már
nem a mi birtokunk. Már nem azokkal szeretünk
együtt lenni, akiket hibátlannak gondolunk,
hanem azokkal, akiknek ismerjük a hibáit.
Akikről mindent tudunk, és akikkel tudjuk,
hogy nem kell mindent tudni akarni.
Legfeljebb biccentünk egymásnak a folyó túlpartjáról:
mindannyian tudjuk, oda se kell nézni, mindannyian
tudjuk, miket hordott közénk a víz sodrása.
kép: Vittorio Giardino
mindenesetre kiábránditó józanság
VálaszTörlésEgy hétköznapinak tűnő megfigyelés mögött szédítő pontosságú és mélységű "távlatok"... És T.T. verseinek sajátos zenéje az első hallásra prózának ható mondatokban... Ez a halálpontos "józanság" szememben minden, csak nem "kiábrándító"... Sőt, inkább "jótevő"...
VálaszTörlésAttól függ honnan s milyen szemmel nézzük. Anyai szemmel az!:( (en majdnem minden versét ambivalensen latom alapszomorúságuk miatt, én arra vagyok érzékeny..mit mas tán észre se vesz)De örülök annak amit te látsz bennük föleg!;)
Törlés