vegyes (honismereti-műzli)

 Kimaradtam a tavalyi Honismereti hiradóból egy - szerintem nem csak számomra  fontos irással, történetesen itt politikus, a választójogért küzdő - Nagyapámról -  szerkesztője, a kör vezetője,  csodálkozott, mert a tartalomjegyzékben, a szerzők közt még  ott voltam. Azt mondta, sebaj, majd a következő számba, jövőre, bekerül(ök).

eltelt egy év , most volt a következő szám bemutatója. S nem került be. Már a nevem se:)

Hm...

Igaz, hogy egész évben valahogy nem volt indittatásom, kedvem eljárni a havi foglalkozásokra , csak most..

 

most is csak a felére, az első előadásra Dégi szinészünkről. Az elúadó személyes ismerőse... pontosabban az anyukája volt a szinész anyjának barátnője, aki mindig -s joggal - büszke volt szinész fiára...

Én az Éjjeli menedékhelyben láttam , a Madáchban, felejthetetlen alakitását, az orgánumát hiába kereső alkoholista szinészként...

meg jól emlékszem rá a makói strandról is, lábfocizott...jókedve volt...itt, itthon...

nomeg férjem egy hatalmas orgonacsokrot vitt neki az esküvőjére (előtte megbeszélték) 

a feleségét (a harmadikat, a makóit ) is jól ismertem...

már a halála után egyszer összetalálkoztunk a Nyugati peronján, a verseiről beszéltünk, amiket az ÉSben olvastam, s hogy ki kéne adni kötetbe (nem tudom, megvannak-e?)

90. születésnapja lett volna most. Megfeledkeztek róla, ezt pótolta az előadónk!

a szinészet, sajnos elszáll a levegőbe, a múló pillanat művészete... 

Azért még a diszpadján szoktam ücsörögni....a Hagymaház előtt, bár egy kicsit megrokkant,...

A második előadásról, ami miatt amúgy tömeg volt jelen (egy bajnok cselgáncsozó volt itt!

elmenetem a szomszédba, a műzlire, mert kiderült, hogy van (pedig ott is lapult a meghivó az smseim közt)

Ott miután a fagyos terem felfütését megszerveztem,  hasznos és érdekes dolgokat hallhatta,

pl hogy csak tiszta vizzel kell bevenni a gyógyszereket!

és rájöttem, valószinű a reggelenkénti  HOMLOKfejfájásaim a vizhiányomtól lehetnek!

Be is vásároltam egy nagy üveg sima ásványvizet! :)

legalább...

 legalább szerettél

több nem is kellett

adtad magadból

amennyi tellett

egy irodalmi szójáték?

 SZABÓ T ANNA

Felakadt a Turi tőre a rétori terítőre...

A rémes hírek annyira telítettek, hogy megint a munkába menekülök, de önjáró agyam ott se hagy békén, ilyenekkel szórakoztat/bosszant a szünetekben, és ahogy belegondolok, még értelme is van: Turi Tímea szerkesztői énje hirtelen szóhoz sem jut a hirtelen ráboruló irdatlan szövegszövet alatt... De vajon melyik könyv lehetett ez, tűnődöm, elfelejtve, hogy csak egy szörnyű szójátéknak indult az egész.

(lányom csodásnak tartotta és meg is köszönte. Érdekes, én nem szeretem a szójátékokat, de ez tényleg emés)

holokauszt emléknapon, emléksétán

 tegnap jan 27-én volt a holokauszt nemzetközi emléknapja, Auschwitz felszabaditásának évfordulóján.

itt Makón, megint, emléksétát rendeztek  a 7 botlatókő és emlékjelünk köré

persze, hogy ott volt a helyem. s mint a makói"zsidó közösség"képviselője(?) fehér rózsákat meg kavicsot, mécsest is elhelyezhettem

különben meg se szólaltam (nyilván),de nagn jól tette sorstársam H Z bácsi, aki úgy döntött , hogy megszólal,miután a történász "műsor"vezetőnk rá is szólt egy gyerekre(diákra) hogy ne vigyorogjon, viselkedjen az,  alkalomhoz illóen

nos, miután H Z bácsi hozzájuk fordult, ajkukra fagyott a mosoly...

azzal kezdte, hogy 12 évesen deportálták, de mér előtte az osztálytársai leszorították a járdáról, az árokba, mert járdán zsidó nem járhat, idáig vezetett a zsidók elleni gyúlöletkeltés..a gyerekek körében is...

végszava meg - a deportálás , koncentrációs táborbeli szörny lét ismertetése után -az volt, hogy ne gyűlölködjenek....mert annak csak rossz vége lehet...

 

 

 

 

 

 

 

a 25. Páger-díj

 hűha!

a Páger-dij ünnepség (a döbbenetes Karinthy utazás   és díjkiosztás) végén, észrevettem, hogy csupa könny a szemem..

"Sok ember él ki érzéketlen mint én( s kinek szeméből mégis könny pereg" ?

Tényleg elérzékenyültem, felkorbácsolódtak az érzéseim annyi katartikus mozzanat után , ami a szinpadon zajlott

azt hiszem ilyen Páger-díj ünnep mint ez a 25. még nemigen volt, pedig mind nagyon emlékezetes (eddig minden sikerólt is személyesen ott lennem)

beszéljenek a képek, szavam úgyis elakadna

Éljen Scherer Péter a 25. első!

a magyar kultúra napjai3

 múzeumi évkönyv bemutató

mint szerző ki kellett üljek a placcra, elhagyván kényelmes szélső nézői "páholyomat"

nem esett jól , de aki Át mond, mondjon B-t is, ugyebár

ott azért szélre próbáltam ülni, de végül is nem sikerült, mert mellém ültették , aki beszélgetett velünk, szerzőkkel, évkönyvbeli irományainkról

műsoron kívül, még előtte mondta, hogy érdekli a judaisztikai téma, foglalkozott is vele pl Kecskeméti Árminnal ... beleolvasva művembe kicsit el is veszett szövevényeiben- meg kell mondanom , hogy lassan már én is, hogy nem most írtam, s kicsit eltávolodhattam elidegenedhettem tőle...

nehezemre is esett beszélni róla, róluk nagybecsű öseimről, a hangom is cserbenhagyott rekedten ráadásul reszketve. brrr.

rövidre fogtam, beszéltem a rabbikról. egyáltalán a Bak név "szent eredetéről", a 48as résztvevőinkről, áldozatairól, végül a holokauszt számtalan családi veszteségeiről csak egy fél mondatot birtam, a jelent meg csak felvillantottam. ..(pedig a lényeget még elmondhattam volna, hogy mi már nem óhajtunk áldozatok lenni!) .(M meg is szénhatott, mert zárásul külön méltatta a magyar (s nem magyarországi!) zsidók aránytalanul magas és magas hőfokú részvételét a szabadságharcban..)(mit csak megerősiteni tudtam azzal, hogy rabbijaink mottója ez volt: vallás ÉS hazaszeretet!)

 

 

utólag látom, hogy kicsit ki is rítt az  én anyagom a könyv inkább néprajzi jellegéből, de hát eredetileg és a néprajzi tanszék int pályázati felhívására készült a tanulmány...

Sz ZS ajándéknak titulálta családtörténetemet, hát számomra is az volt ajándék (a genitől)...

másrészt mikor megköszönte részvételemet a végén, én visszaköszöntem, hogy  én tartozom köszönettel, amiért ilyen szép kötetben jelent meg, s ott meg is marad!