reménytelenül szerelmes voltam
az irodalomba
áhitattal mondtam verseit...
és alázattal
pódiumon, szinpadokon,
tanéri aztal előtt
én is írtam
ha muszáj volt
de sose értem
fel közibük
maradt
a reménytelen szerelem
tán nem is akartam
többet
mint befogadni, átélni,
átadni...
ezt is megköszönöm
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése