gimis álom

 a gimi folyosóján, valami évfordulós ünnepségféle van

rájövök, s mondom is, én vagyok itt a legöregebb 

(s mindenki idegen)

de, mondom, hogy már csak utoljára vagyok itt

minek is jönnék?!...

kézimunka

 emlékszel? kérdéssel került a fb-r ez a régi fotó...az öregebbek oldalára...

hát persze, hogy...

általános iskola msodik v harmadik osztályában tanitónénink, Mária néni, tartott nekünk kézimunka szakkört, mire  szorgalmasan jártam

(amúgy is kedveltem a tantónénimet...)

megtanitott kötni, horgolni, stoppolni is!

ma is tudok... (de kis stoppol ma már?, a fogyasztői társadalaomban)

kötöttem alkalmilag elég sokáig (pullóvert is, sálakat...), meg horgolom ma is a piros kabbala karkötőimet:) (egy világoskék horgolt kendőm még ma is megvan , persze nem hordom), de emlékszek kis horgolt teritokre....

ja és el ne felejtsem a himzést, a láncöltést,szálöltést..

himeztem népi párnákat is...teritőket

emlékszem egy hatalmas pros népi himzéső teritőmre, amit terhességem alatt himezgettem, elképzelve, hogy mire befejezem megszületik a babám, a terhesség végén

de sose fejeztem be,,elodáztam a bfejezést...nehogy valami baj legyen, nehogy előbb fejezzem be...(?)

lehet, hogy ezért érzem olyor még mindig  virtuálisan "terhesnek " magam...  :)

mert az anyai "terhességnek" sosincs vége...

olvasókörön

 van havonta egy u.n. régi olvasókör a ktárban

elhatárosztam, hogy elmegyek oda (is)

egy régi könyvtáros tartja, s korombeliek járnak,akik sokat olvasnak, persze a kinálatból

korán mentem, s sikerült beléjük lapozni még kezdás előtt

ott találtam a Lator tanyát is, ami megvan nekem (lányomnak még nem küldtem el, potosabban) szép és jó könyv, voltam a bemuatóján is

amúgy csupa ismeretglen név- kivéve Finy Petrát, ő a Magvető-ből ismert? de ezt a Jaffa kiadó adta ki) (Magvetőtöl semmi...)

EZ a találkozó VOLT  most  AZ ÉN "BARACKIZÚ" TEÁM :)

(SZABADKOZOTT IS A VEZETŐ, HOGY NEM A LEGMAGVASANBB IRODALOMMAL FOGLALKOZNAK, DE  jutott eszembe, ez általános trend, épp most nyilatkozta lányom, az e p interjúk kapcsén, hogy az olvasás az "akadálymentes"irányba tart,ezért is jó EP hez visszakanyarodni

de hiába , a tendencia megvan...

különben kellemes volt! :) beszélgettünk (is) (itt is, de legalább könyvek voltak a kezünkben közben(

elnyűtt bútordarabok

úgy pusztult le

az egykor féltett,

óvott szalongarnitúránk

akárcsak én

nem volt számára szabad tér

csak az elhasználódás, a nyűvés

most aztán összeillünk

öreg, elnyűtt bútordarabok

(foteljában pusztulok)

Kaddis

 "A JIDDIS AZ ÁRVAGYEREKET IS KADDISNAK MONDJA"

de csak ha fiú? régen  még nem, de ma már a minjenbe is beszámithatnak a nők, bizonyos progresszivabb zsidó körökben

hát náluk, én is Káddis nak számitok

(különben "nálunk", neológoknál is mindig bentmaradhattam mazkirokor ...gyászistentiszteleteken)

apám miatt...

(mindent értek)

egyébként van egy erdélyi... jiddis népköltészeti gyűjtemény (Kányádi Sándortól),

VOLT EGYSZER EGY KIS ZSIDÓ

 amiben van egy darab a Kaddisról (mint kisfiúról) SZOMORÚ TÖRTÉNET  (Grylus feldolgozűs- a lemez bevezető dala:

.

ötórai teán

 annyira begubóztam, nem járok sehova (okait hagyjuk is), de elhatároztam, hogy véget vetek ennek (nem finnyáskodva)

5 órai teára mentem hát (ez egy sorozat)

belépve a ktár ajtaján, remek keringő dallam kapott el, de mire felértem a helyszinre kiderült, hogy már ott ülnek az jóemberek a vetitóvászon előtt némán, s hallgatják , nézik a látni s hallani valókat (fél óvával előbb kezdőpött , fél ötkor az ótórai tea)

annyi baj legyen, maradt még...

szerencsére csupa számomra is kedves dallammal (féklasszikusok)és nem is (a giccses) rajzokon kellett bosszankodnom, hanem filmeket, természetfotókat láthattam, s előttük igazán figyelemreméltó verseket (haikukat, szonetteker is..

tetszettek

tudtam velük olykor azonosulni is

különösképp az öniróniája fogott meg...meg részben a természetszeretete a szerzónek  (Mygan, egykori  - kellemes emlékü - rendőrkaputény)

s még teát is kaptunk a végén, a kedves feleség kinálásában

igaz, barackizűt, de a végére megszoktam

fő a változaotsság, újitani kell, megkóstólni új izeket!!!!

repedt fazék

 ELFOGYTAK A SZAVAK

elfogytak szavaim

ha még megszólalok

alig hallatszom

csak hal kis

repedtfazék

á, inkább

hallgatok

ugyan ki is 

figyelne rám

ilyentájt...

egy régi recenzió lányom első kötetéről

 .mivel lányom semmit se publikál magáról, s az én fb-om rendre feldobja a régi dolgokat is, úgy döntöttem idemásolom, amit

ez még az első kötetéről recenzió:

nálam 12 éves "emlék"

a kulterhu-n

(a képeket kihagytam, mert félre vitte volna az olsalt)

najó egyet külön: a kötetről

A lélek saját társat választ

Meddig tart a költészet, és hol kezdődik a filozófia? Hol húzódik a határ önmagunk és a másik között, és át lehet-e lépni ezt a vonalat? Lehet-e a két nem kapcsolatáról nemtelenül írni – és érdemes-e? Test és szöveg, magánélet és átfogó elmélkedés, egyéni és eszményi lép játékba egymással Turi Tímea Jönnek az összes férfiak című kötetében.

A szerző nem kis vállalkozásba fogott „első verseskötet”-ével: nők és férfiak, pontosabban szólva nő és férfi (a nagybetű talán elhagyható) viszonyát kívánja körbejárni, méghozzá nem személyes vonatkozású esettanulmányok, hanem precíz, deduktív analízis segítségével. Az „első verseskötet” kifejezés persze ebben a formában nem teljesen igaz, hiszen Turi két gyerekkori versgyűjteménnyel is büszkélkedhet. Mégis: a felnőttként eleinte prózával jelentkező szerzőt saját bevallása szerint is meglepte, amikor ismét költeményeket kezdett írni. A prózából való kiindulás érződik is a szövegeken, és a kötet egyik legjellegzetesebb vonását adja: a versek ritmusát nem a képek vagy a hangzás, hanem mindenekelőtt a nyelv fogalmi alakzatai, az ismétlések, újrakezdések, javítások, gyakori ellentétezések adják, ami, ha nem is élőbeszédszerűvé, de gördülékennyé, könnyen megközelíthetővé teszi őket. Ez a megközelíthetőség azonban nem jelent sekélyességet: a tömören, aforizmaszerűen fogalmazott megfigyelések, következtetések súlyt és csattanót adnak a szövegeknek, amelyeket egyetlen olvasás nem tud kimeríteni. Nemhiába hasonlították Turi írásmódját többek közt Csehy Zoltán, vagy még inkább Rosmer János költészetéhez: olyan gondolati líra ez, amely mindennapi tapasztalatokat desztillál világnézetté, végtelenül pontos, szenvtelen önvizsgálat útján.

„Egy egyenes folyosón kell eltévednünk” – szól az Ismeretlen kalauz című vers, és valóban: a szövegek mintha ennek a folyosónak a célirányos, megtévesztő tekergését imitálnák (egyik legjobb példája ennek a Ne: egymásba fonódó, többszörösen tagadó mondataival, vagy a Vonzás és választás: egymásba érő, majd eltávolodó párhuzamaival). Hangvételük a konkrétumok hiánya ellenére is intim, töprengő, tépelődő; gyakran szerepelnek egyes szám első személyű igék, az én hol saját magát, hol a másikat boncolgatja. Ön- és helyzetelemző vallomásossága erősen analitikus és szinte teljességgel érzelemmentes: hangja legfeljebb enyhe öniróniát árul el (gondolok itt a Fogalmi költészet sarkos tárgyiasságára) – itt ugyanis a megfigyelő csakis mint saját megfigyelésének tárgya fontos. Körülírások, körbejárások, a tárgyhoz való folytonos visszatérés jellemzi a verseket. Turi a túlmagyarázásból alkot sajátos nyelvezetet, amely tárgyának ikonikus leképezése is egyben: a megfoghatatlan, a tudományos megfigyelés elől mindig elsikló érzéseké. A megfigyelések eredményét egy-egy mondatba sűríti, amelyek a versek magvát alkotják, erős szerkezeti vázat adva nekik.

z a kérdésekből és következtetésekből összeálló, vissza-visszanéző (de sohasem dadogó), önmagára gyakran reflektáló nyelv végig késélen táncol: nagyon nehéz megteremteni az egyensúlyt az elnehezült tömörség és a terjengősség között. Nem is sikerül mindig: különösen a kötet vége felé az olvasót enyhe déjà vu-érzés kerítheti hatalmába, amelyet egyes gyakran ismételt szófordulatok, gondolatsorok keltenek föl. A kézzelfogható helyzetek és képek hiánya, az átfogó kérdésföltevés és magyarázat igényével társulva emellett azzal fenyeget, hogy a szöveg túl általánossá, semmitmondóvá válik (Van múlás, Az ő arca), vagy kísérletet sem tesz arra, hogy új fényben láttassa a régi közhelyet, és fontoskodó hatást kelt („a szeretkezés színjáték” – olvasható A szavak árulása című versben, amelynek már a címe is bántóan elcsépelt). Máskor a szerző láthatólag túl sokat akar egy szövegbe zsúfolni, és a lakonikus maximák áradata füveskönyvszerűen bölcselkedő lírává laposodik. A gondolati mag önmagában nem elég: megfelelő foglalat is kell hozzá. Turi szerencsére érzi ezt, és egy-két kivétellel kellő műgonddal munkáljja ki a szövegeket. Minimalizmusa engedi a gondolatokat saját fényükben megmutatkozni, ami emlékezetessé teszi az egyes mondatokat. Kevesebbet pedig nem mondhat annál, mint ami mindenre érvényes, akkor nem működne az általa fölépített sajátos retorika, ami egységessé és egyedivé teszi a kötetet. Egységessé a szó legjobb értelmében, ugyanis Turinak sikerül elkerülnie mind a monotóniát, mind az első kötetek gyakori hibáját, a szétesést, ami gyakorlott és biztos kézre vall.

A költői képek és ritmikai eszközök viszonylagos hiánya miatt még feltűnőbb, amikor mégis beléjük botlunk a szövegben – és nem mindenhol jó értelemben. A T9 az egyetlen rímes szöveg, a sok prózába hajló szabadvers után furcsának, oda nem illőnek hat. A képek olykor erősek, komplexek („A szavak rozsdás szögek. / Ha képeket akasztasz rájuk, kidőlnek / a falból.”), olykor azonban kiábrándítóan banálisak (a jelzőket mint „tűzveszélyes karácsonyfadíszeket” említi a Hiányáról pontosabban). Szintén kellemetlenül hat Turi azon eljárása, hogy a címet szó szerint megismétli a vers vége felé (illetve egy szövegrészletet emel címmé). Ez különösen az első két ciklusra jellemző, és bosszantóan mechanikussá, kiszámíthatóvá teszi a szövegek fölépítését. Jó címet adni nehéz – a szerző mintha nem annyira értelmezést, fogódzót, mint inkább azonosító kartotékfület akart volna találni szövegeihez, ami talán tudatos döntés eredménye, de mindenesetre elég kezdetleges módszernek hat.

Nemigen beszélhetünk a kötetről anélkül, hogy meg ne pendítenénk a „női irodalom”, a nőírók kérdését. Nem csupán azért, mert Turi Tímea maga természetesen nő, hanem mert a Jönnek az összes férfiak reflektáltan és szokatlan nyíltsággal a nő–férfi viszony évszázados közhelyeinek újrafogalmazását tűzte ki célul. Sokatmondó, hogy a borító belső fülén a szerző Dürer Évájaként pózol, míg a külső felén az Ádám mellett álló alak testét hatalmas, vörös pecsét teszi láthatatlanná. De említhetnénk itt a hátsó borító Lucrezia Borgiáját is, akinek pont az arca hiányzik. A személyesség hiánya szembetűnő jellemzője a kötetnek. A cím tanúsága szerint nem egy férfi, nem egy vagy több szerelem története ez. Sőt történetről egyáltalán nem is beszélhetünk: Turi szerkesztésmódja nem enged narratívát. Történetekről szól (legexplicitebben talán az első ciklusban), miközben ő maga nem történet. A beszélő éppolyan enigmatikus figura, mint az általa invokált Emily Dickinson: megfontolt, fegyelmezett, szigorú. Semleges és visszafogott hangon szól egy mindent átható szenvedélyről. Ő az általános értelemben vett nő, az általa megjelenített férfi pedig egy elvont, absztrakt figura, akiről jóformán semmi sem derül ki, csak az, hogy a nő vágyik rá – itt ugyanis nem a férfi a lényeg, hanem az önmaga körül járó, töprengő Éva, aki hol semmibe vett, csúnya lányként, hol fölényes szeretőként, de mindig áthatolhatatlan távolságból nézi az ő Ádámját. Így válik a magány – a gondolkodó ember magánya ez, amely nem ismer nem szerinti megkülönböztetést – a kötet alapélményévé. A szerepek megfordulnak, de nem oldódnak föl: a nő megfigyelő szubjektummá, a férfi a tekintet (olykor esztétikai) tárgyává válik (A világ szeme), de mindketten érzik az egymás felé irányuló vonzást.

A szép test, amelyre a pillantás irányul, a kötet egyik középponti tárgyát képezi, összefonódva a megfigyelésnek és magának az írásnak, a nyelvnek a problémájával. Csobánka Zsuzsa (akinek a Két azonos ajtó című verset ajánlotta a szerző) költészete juthat itt elsősorban eszünkbe, Turinál azonban a korporalitás is nyíltan reflektálttá, elemzés tárgyává válik, néhol a dekonstrukcióig jutva el (Nincs teste). Testek kerülnek közel egymáshoz, hogy pillanatnyi találkozás után ismét szétváljanak, képtelenül arra, hogy a maguk közvetlenségében összekapcsolódjanak. A test ugyanis éppúgy hazudik, mint a nyelv, a szerelem lényege így a beszéden, vagy alkalmanként idegen testeken át valósul meg (Egy harmadik). A beszéd történeteket hoz létre, amelyek azonban a beszélő lényegét alkotják: narratíva és kép ilyetén fluktuációja sajátos önmagába zártságot eredményez. Apró, mindennapi események nyernek átfogó értelmet egy arctalan, névtelen, mégis szinte tapinthatóan jelenlévő beszélő jóvoltából. Turi meg sem próbálja kiküszöbölni a saját maga megfogalmazta ellentmondásokat: ellenkezőleg, olyan szerkezetet épít belőlük, amelyben a szavak folyamatos ismétlődése jelentésük lassú átalakulását, kitágulását eredményezi. Nyelve pedig hű kifejezője az egész kötetet átszövő paradoxonoknak: egyszerre bőbeszédű és szűkszavú, önmagába gabalyodó és csillogóan tiszta. Sokarcú, mégis egységes költészet ez, amely többedszeri olvasásra is képes hatni – sőt egyes szövegek akkor hatnak csak igazán. Minden hibája ellenére szokatlanul érett és erős első kötet a Jönnek az összes férfiak – megérdemli, hogy odafigyeljünk mind rá, mind a szerzőre.

Turi Tímea: Jönnek az összes férfiak, Kalligram, Pozsony, 2012.

még mindig...

 

Katona József SZínház Kecskemét 

Május 15-én, 17 órai kezdettel a „Vanni van” című Esterházy-interjúkötet két szerkesztőjét, Pál Sándor Attilát és Turi Tímeát, a Magvető kiadó munkatársát kérdezte Füzi László, a Forrás folyóirat főszerkesztője. Esterházy Péter születésének 75., irodalmi pályakezdésének 50., halálának pedig közel 10. évfordulójára megjelent, 19 beszélgetést tartalmazó válogatás ötlete Pál Sándor Attilában merült fel, aki elképzelésével a Magvetőt kereste fel, a kiadó pedig lehetőséget látott a kötet megjelentetésében. A szerkesztők a beszélgetés során elárulták, hogy a kötet nem „best of”-jellegű, de mégis a szerző legemlékezetesebb interjúit tartalmazza – köztük az első és az utolsó nyilvános beszélgetését is.

A könyv kiemelkedő fogadtatása – már egy hónap után újranyomást igényelt – azt jelzi, hogy Esterházy gondolatai ma is hiánypótlóak. Turi Tímea szerint bár az irodalom egyre inkább az „akadálymentes” szövegek irányába mozdul, Esterházy bonyolult, rétegzett prózájára épp emiatt van szükség.

A kötet megjelenése cáfolja azt az irodalomtörténeti közhelyet is, miszerint a jelentős szerzőkről haláluk után hosszabb ideig keveset beszélnek. A „Vanni van” ismét az íróra irányítja a figyelmet, aki már életében is meghatározó alakja volt a kultúrharcnak; a nemrégiben megjelent interjúkötet pedig remekül tükrözi Esterházy ezzel kapcsolatos attitűdjét.

könyvem csinálása közben

 nem csoda, ha rossz érzések is elkaphatnak sőt olykor rámtelepülnek

hiszen egész életem forog előttem, retrospektíve,  versbe szedve,  (mert csak igy volt kimondható ekkora érzelmi teher) és most el "árulom"?!!, "kiadom" ?

igy együtt kb 13 év, vissza is,  ha tele kihagyásokkal is (mert mindent azért még versben se lehet, szabad kimondani...)

a fotók csak tetézik (a személyességét). Minden igaz! Minden dokumentum.

Minden velőbe mar...

interjúkötet E P Múzsa

 

MÚZSA 2025. (május 20.) Válogatott interjúkötet Esterházy Péter beszélgetéseiből

2025. 05. 20., 21:00

Május 15-én mutatták be Katona József Könyvtárban az Esterházy Péter Kossuth-díjas író válogatott beszélgetéseit tartalmazó kötetet. A könyvbemutatót a Forrás folyóirat szerkesztősége szervezte. A pódiumbeszélgetésen részt vett az Esterházy-műveket megjelentető, 70. születésnapját ünneplő Magvető Kiadó főszerkesztője, Turi Tímea, valamint a kiadvány írásait válogató, a kötet ötletét felvető Pál Sándor Attila szerkesztő. A beszélgetést Füzi László, a Forrás főszerkesztője vezette.

pelerin

 eszembe jutott ez tegnap a Gloriusban ebédelés közben,, 

aki ott ebédelt mögöttem, hivatalosan nem rég ismerősöm, de az anyukájét igen, jól ismertem... de már rég meghalt... hogy menenyire kedves volt! (és szép...)

a könyvtárban dolgozott , gyerekekkel, egyszer odajött hozzám, ki egy asztalnál olvasgattam, egy magazinnal, abban egy fotóval, ami egy pelerint ábrázolt

hogy nézzem, milyen jó...

igen, válaszoltam, de ez csak egyéniség is kell!

dehét neked van, nagyon is...azért mutatom! - nézett rám, mosolyogva, csodálkozva

(gondolkodtam, hogy elmeséljem-e - ezt a  régi epizódot -a fiának, de aztán mégse... (ő nem ilyen kedves...)

közlemény

 nem létfontosságsu, de mégis csak kommentálom, hogy újabban kevesebbet irok ide (bár majdnem minden nap, csakhogy az utóbbi időben elharapoztam, többel is,de most nagyon leköt a (leendő?)  kötete(i)mmel való fogalaltosság, másra nem jut időm...

életműdijak ideje

 ilyentájt - ahol én járok -

már életműdijakat osztogatnak

azoknak, akiknek joggal

dukál

Robert de Niro, Szabó István!

De még csinálhatnak új filmet is

(belőlük ki is telik!)

Szemben azzal, ki nem tett semmi!

magvető - Illyés doku

 

 #magvető70

„Illyés Gyula könyvét tíz év késéssel adjuk közre. Magasabb szintről származó tilalom volt a várakozás oka. Tíz év múltán is elmondhatjuk: ez a könyv fontos dokumentuma egy nagy elme igazságért folytatott küzdelmének – tanúság és tanulság mindnyájunk számára.”

Ez a rövid szöveg szerepelt azon a könyvjelzőn, amivel Illyés Gyula Szellem és erőszak című esszékötete 1988-ban a boltokba került. A Gyorsuló idő sorozat darabja 1978-ban elkészült, a szerkesztési munkafolyamat után átadták a „műszaknak”, majd nyomdába ment. Onnan azonban a kész példányokat már nem könyvesboltokba szállították, hanem egy raktár mélyére. A kötet terjesztését ugyanis „internacionalista megfontolásból” betiltották. Szerencsére azonban nem megsemmisítették, csupán egy raktárba száműzték, ahonnan tíz évvel később épségben, a fenti rövid kommentárral került a boltokba.

A héten meglátogatott minket a kiadóban Hegedős Mária, egykori szerkesztő, főszerkesztő, igazgató, és magával hozta ezt dokumentumot az emlékek mellé.

vanni van... Kecskeméten

 

 

Esterházy Péter 75. születésnapjára időzítve jelent meg a szerző válogatott beszélgetéseit tartalmazó, vaskos kötet Pál Sándor Attila szerkesztésében, Vanni van címmel. A könyvről szóló beszélgetésben a szerkesztő Pál Sándor Attila mellett a kiadó képviseletében részt vett Turi Tímea, a Magvető Könyvkiadó főszerkesztője is.  Esterházy Péter összes munkája a Magvetőnél jelent meg . A beszélgetést Füzi László, a Forrás folyóirat főszerkesztője vezette.

Pál Sándor Attila egy Esterházyval készült interjút olvasva kapott kedvet hozzá, hogy összegyűjtse az íróval készített beszélgetéseket. A kutatómunka során a szerkesztő 154 interjú nyomára bukkant, amelyeket igen változatos médiumoknak adott a neves író. A beszélgetések közös vonása, hogy Esterházy minden egyes hozzáfordulót komolyan vett, és épp olyan természetességgel válaszolt internetes fórumozók kérdéseire, mint Fabinyi Tamás evangélikus püspök a hithez való viszonyát firtató kérdéseire. Esterházy Péter szerette az interjú műfaját, és beszélgetéseiben éppoly szellemes volt, mint szépirodalmi igényű munkáiban, csak könnyebben megérthető.

A kötetben 19 interjú kapott helyet, amelyek egyaránt szólnak közéleti, szakmai kérdésekről, nyelvről, hitről, fociról, és végül a betegségéről., amelyet nem tudott legyűrni.

KV

 NEM TUDOK LESZOKNI A 2. KÁVÉMRÓL! :(

MAJD KEZDEM AKKOR AZ ELSŐVEL! :)

apám hit(t)e

 Apám szerette Kantot

Hihetett mégis csak
Legalább a Ding an Sichben

megértem

 értem már

miről beszélt

Halász Judit

a Szerelmes filmben

már megértem

tán túlzottan is 

rá

vásári forgatagban

 Kicsit kimentem körülnézni a vásári forgatagba az esti koncertek előtt

hát volt is látnivaló, főleg rengeteg ember, a gyerekeknek vásári korhinták, 

vonatok..

meg egy nyaktörő alkotmány, ami olyan magasra szállt fel visongatás közepette, hogy egekbe tört. szó szerint...

én csak meresztgettem a nyakamat, de minél távolabbra húzódva....

ijedtemben

 a felnőttek meg a felszabaditott országút teljes hosszában hosszú asztalok mellett ettek-ittak (döbbentően sok részeget láttam, kiket évek óta nem...)

nem mentem végig a teljes úthosszban, de mintha a kézműves kiállitás gyérebb is lett volna, az eszem-iszom rovására

hm

az a részeg ember nem megy ki a fejemből, ki rövid nadrágban, rövidujjuban, kezében a flaska, a koncerten már, mgöttünk állt, azaz tántorgott, és ordibált, kedélyesen,  fel a szinpadra, hogy  felmenjen-e.... Valaki le akarta ültetni, de mondtam, hogy arra, sőt emberek közé nem alkalmas., erre félrevezette a füves térségre, leültette, ott ült ártatlanul , körbenézegetve... koncert után rögtön  odamentem a biztonsági őrhoz a szinpad elé (tegna) p 3an is beszélték végig a koncertet,  hogy intézkedjenek... (ismerősöm attól félt, hogy megfagyhat, ők nem mozdultak, jött még a kettő, egyikük azt mondta, hogy eleget ivott ahhoz, hogy elég melege legyen, hogy ne fagyjon meg, mondtam neki rosszallóan, eleget ivott ahhoz is, hogy elessen, és beverje a fejét...féltem, hogy rám esik, elhúzódtam, de a másik oldalára vágódotte, hanyatt, tán még a fejét is beverte (kicsit), mert fogta...

másfele mentem dühömben, ennyi részvétlenség láttán

remélem kijózandott szegény feje épségben - segitségük nélkül is

nem sokkal később már nem láttam ott

háborog a lelkem

 háborog a lelkem!

mi háborítja?

az idő rohanása

pedig azt mondják

a léleknek

nincs is kora

de mégis van!

(mert lélekből is

sokféle van!)

koncertek (1. Szentpéteri Csilla, Balkén Fanatik)

 péntek-szombaton  voltak a városnap alkalmából, de hideg éjszakába nyúlóan

viszont ez nem tartott távol

köztük lakmároztam is... (sültkolbászt, sültkrumplit, meg tölött káposztát - kaptam fél adagot is! finom volth , s épp elég)

első nap Szentpéteri Csilla volt az első koncertező, de menet közben kiderült, többed magával. kellett is ez, neki, úgy érzem, minta (ő is )kezdene kifulladni...

az is meglepett, hogy bár voltunk, fokozatosan egyre többen, de még üres székek is maradtak.--az igaz, hogy alapban mindig ugyanazt játsszák , ugyanaz a hangzás, tőle is a már unott Sirokkot, meg a 8. napot, ami úgy érzem, csupa utánérzés (annyi átirat után nem is csoda))de nem bántom, bár eléggé zavaró az a sok led vetitésck is mögöttük, amire pedig olyan büszke (még be is mondta a végén, hogy a fia kezelte (nomeg a férje gyártotta)

egyéltalán, mi szükség van egy koncerten annyi közbülső személyes megsszólalásra is?!!! (ezt egyébként mások is elkövetik, engem zavar)

mert a... Zene az kell, ahogy gyönyörűen énekelték a városi kórussal, a vendégénekes Vastag  együtt,  de a többi sallang (nekem legalábbis ) nem kéne...

 

nos, a Balkán Fanatik

inkább csak zenélt, ismert népdalokat főleg, jó ritmusban, nekem kicsit gépiesnek túnt a zene, a hangzás, de annál marasztalóbbnak (tán ettől is).... 

(majd később irok a többiról is)

egy városi kitüntetés margójára

 naszóval 

akkor köszöntsem itt is külön a kitüntetett dr Sepp Józsefet...

mert hogy - jutott eszembe- egyszer (olyan 65 éve) megmentette az anyám életét - ideje...

nagyon fiatal volt akkor - most az élete ismertetésekor megtudtam, hogy 1959 ben a summa cum laudes egyetemi végzettség után került a makói kórházba, pont akkor.... én harmadikos gimnazista voltam

iskola előtt hajnalban berohantam a kórházba, hova be kellett szállitatni előzó nap délután anyámat, mert iskolából hazajövet eszméletlenül találtam...

ez a fiatal orvos volt bent most is, aki előző nap kezelésbe vette...

már én is alig voltam magamnál az aggodalomtól, izgalomtól, mikor rákérdeztem, hogy van anyám?

ő csak mosolyogva rámutatott az ágyára, amiben békésen aludt, -  mintha mi sem történt volna:

hát nem látja?!!

(rohantam a gimibe, ne késsek el, a csapóajtó, mit most szereltek fel, visszacsapott, hagyatt vágódtam, épp beértem a magyar órára, épp feleltetett Nelli néni , kiszólított a Szeptember végénből, utána azt mondta sokszorositani kéne - mármint engem azaz a feleleteimet... (pedig előző nap nyilván nem tudtam készülni....de nem szóltam senmmit...anyuról)

most az ünnepség után a fogadáson, megköszöntem Sepp dr úrnak.

hogy akkor megmentette az életét...

persze nem emlékezett (hány hasonló esete lehetett!)

mindegy, nekem könnyebb lett a szivem ezzel a kösszönettel.

még azt is hozzátettem, hogy lehet, hogy az én életem is megmentette, mikor úgy 1990 tájékán (ekkor lányom elsős volt, 6 éves) felfedezve az ultrahangon összevisszaverő szivemet,  ellátott orvosságokkal, és eltiltott a kávétól (coffeintől) - (elhúzódott a vizsgálatom, maga is megrémült a szivem állapotától,de gondoskodott egy autósról, aki még időben a lányom iskolájába szállithatott)

most bevallottam, hogy azóta újra iszom kávét, lányom 26 éves kora óta (20 év szünet után)  rákérdeztem, s azt mondta egy kávé biztos nem , árthat

csak egy? kettő (hármat már be se vallottam, néha pedig szoktam)...erre nem válaszolt, de elhatároztam, hogy visszatérek az egyre, ha fel is nőtt a lányom, még élni szeretnék (hála Sepp drnak másodszor is)

ja, és lányomra emlékezett is, név szerint érdeklődött felőle, még foglalkozik az irodalommal Tímea? kérdezte, én mondtam, hogy igen, mennyiben, s eldicsekedtem azzal is, hogy már 12 éves nagyfia van...

örültünk

(korábban láttam épp 2 nagyon nagy fiával fényképezkedett)

Nincs is az életnél fontosabb...

Hála minden életmentő orvosnak!

De Sepp drból csak egy van....

makó (326) díjazottjai

 

egy órát tartott (a koncert előtt - lemértem) a dijak kiosztása(nomeg a polgármesteri beszéd)

most különösképp sok ismerősöm kapott dijat, ezlrt is külön elmentem, leginkább Sepp dr úr miatt- majd megirom miért  és hogyan sikerült is gratulálnom neki - s váltani pár szót...

de voltak volt tanitványaim is a sorban:

a rendőralezredes(? a rangjában nem vagyok biztos, de van neki ) Rákóczi Ildikó

és a teljes egészében kitüntetett Kórusunkban: Siket Márta, Kiss Edit, Csávásné Zsuzsa, André Ilonka 

és sok egykori gimista még (Forgó Géza, úő szerkeszti majd a muzeumi évkönyvbe egy cikkemet épp most)anában

kitüntették a Hagymház igazgatónőjét is...Zsámboki Erikát á (saját munkahelyén :)

Gratulálok nekik!

(Ja és ne feledjem örökös konferálónkat Gerzanits Nikolettet (anyukáját is tanitottam, a nagynénje meg oszttársam volt...

Hát makóiak vagyunk.)

ki a palccon, ki meg a bal 7 sor magányos székén ülve a fal mellett

szeki bácsi (98.) kiállítása

 szerdán,már jóval előbb mentem, elnéztem az időt, azt hittem fél négykor kezdődik a kiállitáss, nem 4-kor, s már 3kor ott voltam a ktár emeleti kiállitótermében (amúgy is előbb akartam menni, mikor még nem zavarhat más, a tévések se - nade nem ennyire)

 

 

meglepett a képek egységessége , ami a falakon körbe fogadott, csupa egyforma kép, meritett papron, ceruza , néhol akvarellel szinesitve)

nagyon egyszerűek, leegyszerűsitettek, (GK azt hitte , hogy gyerekkori rajzai) de  (ó, de ismerős ez a leegyszerűsödés...)csupa lényeget ábrázolók

kiderült (az ignő mondta, aki előbb betért) hogy mind mostanában készült (az általa ajéndékozott meritett papirokra - azt kért a szülinapjára), kb 50 db

egy egész élet.... (a dátumok arra vonatkoznak , az életbeli kronológiára, nem a rajz keletkezési idejéreí)

szeki bács élete a falakon

szeki bácsi 98. életévében van

és emlékszik az egész életére (a múltra) , csak a rövid távú memóriával lehet baja némileg

ül a riport után is, a terem közepén, rendithetetlen nyugalommal,éa szlksorok előtt, és mosolyog, fogadja a hódolóit

valamikor, lányom kislánykorában, vele is sokat beszélgetett...

szól is Feledy Balázs, aki majd megnyitja a kiállítást,, s nekem épp háttal lett, előtte állva - hogy bocsánat, s mondom örülök neki, hogy láthatom, ennyire szeretik, s ennyien, s emlitem lányom is igy volt vele,   azt mondja F B , jó lehet emlékezni is erre... ÉRDEKLŐDIK LÁNYOM FELÖL, HALLOMÁSNBÓL RÁISMERHET... én nem ismerem személyesn szeki bécsit, csak nézem hódolóit, egyikük felesége mellém ül, ő "csak" 92 éves, de szeki bácsi volt annak idejá cserkészvezetője, s közös tanráuk Ecsődi Ákos, akinek lányával, Judittal, egy osztályba jártam, 49-ben, elsőben...(majd el is küldöm a csoportképünket, ahol J középen trónol, mint valami tanitónlni (az igazink helyett,aki nem akart fotózkodni) (később jut eszembe, hogy mikor a gimi falára emléktáblát raktak a jeles rajztanár-festő emlékére, gimnazista lányom mondott verset (Keats óda egy görög vázához...)

mondom F B nek hogy mennyire élvezetesek voltak a régi művésztelep kiállitásai előtt mondott tárlatnyitói, hát majd most is igyekszik..

és tényleg , milyen igaza van, amikor azt mondja, hogy az egyszerűség mögött,ott a szimbolika a rajzokon..

(hát nem hiába cimeralkotó is Sz F-)

az ignő óvatosan nem mondja hogy utolsó kiállitást nyitotak meg (még szép!)

reméli, hogy még jövőre is lehet egy pl.. reméljük..

bár a falon látottak teljes egész. EGY ÉLET: