bosszant egy eset, nem enged, bár csökken a szorítása
csak leirom, hátha akkor én is tisztábban látom
esetleg szólnak is hozzá(?) más szemmel látva, más nézőpontból, ami hasznos is lehet
persze mellőzni fogom a konkrétumokat, nem akarok senkit megbántani a személyes tartalommal, de ami igaz igaz, én nagyon megbántva érzem magam
múlt hét végén kezdődhetett
van egy féhivatalos (vagy teljes? és én vagyok eltájolva?, mert ő - alábbiak szerint - teljesen hivatalosnak tekinti?) ügyem, s azzal kapcsolatban kerestem az illetőt, nem vette föl a telefont, bár kicsöngött, ez megismétlődött egy párszor, bár igyekeztem hivatali időben hivni - fontos lett volna, mert közben kaptam egy fontos telefont Szegedről, ami időpontbeli ütközésekről szólt, s amiről infót csak az illetőtöl kaphattam volna)
mignem megoldódott a fel nem vett telefonok rejtélye, az utolső hivásomra emil-válaszban
"szabadságon vagyok. hétfőn dolgozom újra"...
Értem, visszavonultam hát.
mignem pár nappal később kapok tőle egy újabb emilt, amiben kér tőlem valamit. De a levél végén megint ott van(bár zárójelben a már ismert bűvös mondat: hétfőig szabadságon vagyok.)
én egy kéréseket teljesitő ember vagyok, igy hát megadtam a kért infot, de csak azt! (se megszzólitás se záró üdvözlet, hamis is lett volna, meg nem is akartam fölösleges szavakkal mezgzavarni a szent szabadságot... s még volt jópár nap a végéig)
aztán tegnap délután (még midig messze a hétfő, péntek volt) a postáról jövet a biciklimen összeütköztem vele (és munka(!)társával. Kedvesen köszöntek. Feltűnően vidám volt emberem, és könnyed - biztos a szabadsága hatására...Én is köszöntem persze, de szigoruúan csak köszöntem. (az arcom nem tudom, mit fejezhetett ki)
Messze még a hétfő, de azt hiszem, nem keresem... nem zavarom...a munkában (még ha érintve is vagyok benne). Valahogy nincs kedvem...
?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése