"Jó szórakozás"?

5 napig játsszák a Saul fiát kisvárosomban, megnézem már első nap, persze (bár lányom óvna tőle...persze.) Látom a neten , 14 jegy "már  elkelt", de én inkább kicsit előbb megyek a pénztárhoz, személyesen váltani. Attól  nem tartottam, hogy nem fogok beférni, persze... Kérek egy jegyet a szabadtéri pénztárnál, lehetőleg a leghátsó sorba... egyedül, hogy ki tudjak menekülni, ha kell. A pénztárosnő mindenesetre sztereotipikusan és mosolyogva kellemes szórakozást kíván. Mondom neki, ezt lehetőleg ne mondja.... azt hiszem, nem is érti miért...

vagyunk vagy 20-an. Ketten,előttem, némi sutyorgás után még a legelején kimennek- A többiek mély csöndben, mozdulatlanul ülnek előttem - végig...

én  -veszem észre- a kezemet erősen a számra tapasztva ülök... u.i. ami bejön - a szememen látványként és a fülemen hanghatásként - valahogy egyből ki akarna jönni valahogy, valahol....  Nem hányinger ez, mert nem a gyomorból jön. Addig le se tud hatolni. Nem tudom "lenyelni"...nem akarok hinni szememnek, fülemnek...pedig mióta tudom már... anyámtól hallottam először, aki pont ettől az auschwitzi pokoltól menekített meg, bennünket.... ő mondta el, már nem tudom, mikor, csak úgy , spontán, a nagy szoba sarkából, ahol tett-vett, én meg a közepén ültem a nagy asztalnál, - irok, vagy olvasok, szokás szerint - hogy  a hosszú (marhavagonbeli)utazás után, zuhanyozni  beterelték az embereket, de ott a zuhanyrózsákból viz helyett gáz sugárzott rájuk, egymásba kapaszkodva haltak meg.... utolsó pillanatban rádöbbenve, h rászedték őket. (Velünk is azt akarták elhitetni, hogy valami szanatóriumba visznek bennünket, dologra nem fogható kisgyerekeket, anyjukkal, de anyám ("Liebele")  gyanút fogott , és éjszakai munkára jelentkezett,,. a lágerben..... Nem emlékszem szinte semmire, másfél éves kislány (Liebele lánya)  De valahol a zsigerekben mégis? Fogom be a szám végig,  nehogy kijöjjön valahogy a lenyelhetetlen borzalom...aztán a legvégén, végre valahogy ... könnyek jönnek ki a szememből. A film befejezés után is, egyre jobban. Még ülök, Nézem (de nem látom ) a stáblistát. Mindenki  után botorkálok ki csendben, a már üres teremből. A jegyszedő az ajtóban halkan köszön,  nem kérdi meg, hogy jót szórakoztam-e..

a Saul fián... Liebele lánya... Végül is... Már megint megmenekült.